Az idő­já­rás ugyan nem, de a koro­na­ví­rus hely­zet kegyes volt hoz­zánk az októ­ber 16–17‑i hét­vé­gén, így sem­mi nem aka­dá­lyo­zott meg min­ket abban, hogy meg­tart­suk hagyo­má­nyos őszi Haza­já­ró túra­hét­vé­gén­ket. A ború-ködös idő elle­né­re min­két nap szép szám­mal érkez­tek túrá­zók, hogy meg­is­mer­jék a Bör­zsöny és a Viseg­rád-hegy­ség cso­da­vi­lá­gát.

Szom­ba­ton már korán reg­gel gyü­le­kez­tek a túráz­ni vágyók a kós­pal­la­gi Feke­te Imre Álta­lá­nos Isko­lá­ban. Nem is volt nagyon más válasz­tá­suk, hiszen a 33 kilo­mé­te­res táv mel­lett 1150 méte­res szint­emel­ke­dés várt rájuk. Szó­val nem egy kel­le­mes, szom­bat dél­előt­ti séta elé néz­tek a túrá­zók.

Per­sze ilyen boron­gós idő­ben csak a leg­ke­mé­nyeb­bek túráz­nak, így a rész­vé­te­li lét­szám se volt magas. Kenye­res Osz­kár, a Haza­já­ró szer­kesz­tő­je raj­tol­tat­ta el a túrá­zó­kat. Az eső a nap folya­mán sze­ren­csé­re elállt, de a kilá­tó­pon­tok ezután saj­nos vas­tag köd­ta­ka­ró­ba bur­ko­lóz­tak.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Annak se kel­lett aggód­nia, aki nem állt készen ilyen hosszú túrá­ra, nekik egy rövi­debb, 9 kilo­mé­te­res túrát szer­ve­ze­tünk, melyet Szi­va Zol­tán bará­tunk veze­tett. Ez ugyan­úgy Kós­pal­lag­ról indult és a nem­rég átadott pusz­ta­tor­nyi pálos kolos­tor­rom emlék­ká­pol­ná­já­hoz veze­tett.

A Bör­zsöny Ván­dor­tú­ra részt­ve­vő meg­fá­rad­va, de elé­ge­det­ten értek be a cél­ba, ahol meg­kap­ták jól meg­ér­de­melt okle­ve­lü­ket és kitű­ző­jü­ket, majd jói­zű­en elfo­gyasz­tot­ták meleg vacso­rá­ju­kat, melyet ezúton is köszö­nünk kós­pal­la­gi bará­ta­ink­nak. Sok túrá­zó volt, aki­vel más­nap is talál­koz­tunk a Strahl Zol­tán Emlék­tú­rán, Dobo­gó­kőn.

Vasár­nap reg­gel Dobo­gó­kőn is hideg, nyir­kos köd­be búj­va vár­ta a túrá­zó­kat, ám ez egy csep­pet sem vet­te el a részt­ve­vők ked­vét. Hogy is vet­te vol­na, mikor a túra útvo­na­la olyan varázs­la­tos helye­ken vezet, mint a Pré­di­ká­ló­szék vagy a Rám-sza­ka­dék, ahol a héten leesett ren­ge­teg eső­nek hála, vidá­man kanyar­gó patak, és vad­re­gé­nyes víz­esés vár­ta a túrá­zó­kat.

• 

• 

• 

A vasár­na­pi, jóval barát­sá­go­sabb, 15 kilo­mé­te­res táv több túrá­zót von­zott, mint a szom­ba­ti Ván­dor­tú­ra, közel 200-an érkez­tek. A raj­tol­ta­tás is kicsit tovább tar­tott a Báró Eöt­vös Lóránd Mene­dék­ház­ban, utol­só indu­lónk dél­előtt fél 10-kor indult el.

Az idő­já­rás kegyes volt hoz­zánk, a reg­ge­li hideg, ködös időt szik­rá­zó nap­sü­tés vál­tot­ta fel, így gyö­nyö­rű kilá­tás nyílt a Duna­ka­nyar­ra.

Vasár­nap is gon­dol­tunk a kicsik­re és a szom­ba­ti túrán meg­fá­radt bará­ta­ink­ra. 11 óra­kor indult 5 kilo­mé­te­res túránk, melyet a Magyar Turis­ta Egye­sü­let részé­ről Vuray Gyu­ri bácsi veze­tett. Hálá­sak vagyunk neki, mivel a rész­ve­vő­ket ren­ge­teg érde­kes tör­té­net­tel ismer­tet­te meg a túra során.

Leg­gyor­sabb részt­ve­vőnk, 2 óra 18 perc alatt tel­je­sí­tet­te a távot, így ő kap­ta meg elő­ször okle­ve­lét és kitű­ző­jét. Hálá­sak vagyunk, hogy idén is ilyen sokan részt vet­te­tek a túra­hét­vé­gén­ken. Leg­kö­ze­lebb novem­ber 7‑én várunk Ben­ne­te­ket az Áprily Lajos Emlék­tú­rá­ra Viseg­rá­don.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

•