Októ­ber 2–4. közt – immá­ron 5. alka­lom­mal – ren­dez­tük meg a Haza­já­ró Egy­let­tel közös Bükk­al­jai hét­vé­génk, mely­nek túrái idén is a Haza­já­ró Kupa részei vol­tak.

Az ese­mé­nyen ven­dé­ge­ink és túra­tár­sa­ink vol­tak a Haza­já­ró soro­zat alko­tói; Moys Zol­tán ren­de­ző, Schödl Dávid ope­ra­tőr, Tóth József hang­mér­nök és ter­mé­sze­te­sen Kenye­res Osz­kár is, a soro­zat egyik fősze­rep­lő­je és egy­ben szer­kesz­tő­je. Az egész hét­vé­gés prog­ram cél­ja, hogy közö­sen nép­sze­rű­sít­sük Kár­pát-meden­cei ter­mé­szet­já­rást és a turiz­must és meg­is­mer­tes­sünk a részt­ve­vők­kel egy külön­le­ges tájat, a Hun­ga­ri­kum cím­mel kitün­te­tett Bükk­al­ját és annak egye­dül­ál­ló kőkul­tú­rá­ját.

Pén­te­ken a Nosz­vaj mel­let­ti Vár­kú­ton talál­ha­tó turis­ta­ház­ban kez­dő­dött a “telt­há­zas” prog­ram, aho­vá az ország min­den részé­ről érkez­tek a túra­tár­sak, a ter­mé­szet­já­ró szer­ve­ze­tek, a Haza­já­ró Egy­let szö­vet­sé­ge­sei. Szom­ba­ton innen indul­tunk Sza­fa­ri­busszal túránk kiin­du­ló­pont­já­ra, a Cse­rép­fa­lu mel­lett talál­ha­tó Suba-lyuk Múze­um és Láto­ga­tó Köz­pont­hoz. Itt újabb bará­tok és túra­tár­sak vár­tak ránk, hogy a szik­rá­zó őszi nap­sü­tés­ben együtt — közel 150 fővel! — vág­junk neki a Bükk­al­ja cso­dás vidé­ké­nek. A részt­ve­vők­kel fel­ke­res­tük az ország egyet­len rio­lit­tu­fá­ba mélye­dő szur­do­kát, majd a Cse­rép­fa­lu hatá­rá­ban ma is legel­te­tett fás lege­lőt, annak hatal­mas fái­val és a lege­lő szür­ke­mar­ha csor­dá­já­val. Az erdőt átszel­ve Kács­ra érkez­tünk, ahol meg­is­mer­ked­tünk a tele­pü­lés tör­té­nel­mé­vel (meleg vizű for­rá­sok, vízi­mal­mok, vár, kap­tár­kö­vek) és a meleg vizű Kácsi-patak­ban élő ende­mi­kus bödön­csi­gák­kal.

A hosszú­ra nyúlt ebéd­szü­net után, a Tibold­da­róc hatá­rá­ban lévő impo­záns Kőho­dályt céloz­tuk meg, ame­lyet három­ezer bir­ka befo­ga­dá­sá­ra farag­tak több mint egy évszá­za­da, de ma is a Bükk­al­ja egyik leg­na­gyobb szik­la­he­lyi­sé­ge.

A vissza­úton újabb tör­té­nel­mi és ter­mé­szet­vé­del­mi jelen­tő­ség­gel bíró fás lege­lőn át jutot­tunk el a Mész-hegyen egy­ko­ron állt erő­dí­tett telep rom­ja­i­hoz, ahon­nan fan­tasz­ti­kus kilá­tás nyílt Cse­rép­fa­lu és Eger irá­nyá­ba, majd hama­ro­san meg­ér­kez­tünk a kiin­du­ló­pont­ba és újabb Sza­fa­ri­bu­szos uta­zás­sal zár­tuk napun­kat vissza Vár­kút­ra.

Vasár­nap már kicsit keve­seb­ben, de még így is közel 50 fővel vág­tunk neki a hét­vé­ge záró túrá­já­nak. Nosz­vaj köz­pont­já­ból indul­va a részt­ve­vők­kel fel­ke­res­tük a Far­kas­kői Alko­tó­te­lep bar­lang­la­ká­sa­it (a Poce­met), majd ellá­to­gat­tunk a Bükk­al­jai kőkul­tú­ra egyik egye­dül­ál­ló emlé­ké­hez a rio­lit­tu­fá­ba vájt Galassy-krip­tá­hoz. Innen a Király-rét irá­nyá­ba vet­tük utunk, aho­vá meg­ér­kez­vén hosszabb pihe­nőt tar­tot­tunk miköz­ben meg­cso­dál­hat­tuk e rit­ka fás lege­lő évszá­za­dos tölgy­fá­it. Rio­lit­tu­fá­ba vájt istál­lók, pász­tor­szál­lá­sok és kőke­resz­tes kísér­ték utunk a Szo­mo­lyai Kap­tár­kö­vek Ter­mé­szet­vé­del­mi Terü­let­re, ahol a Bükk­al­ja leg­mo­nu­men­tá­li­sabb kap­tár­kő­cso­port­ja talál­ha­tó. Az ott talál­ha­tó tan­ös­vényt végig jár­va leeresz­ked­tünk Szo­mo­lyá­ra, ahol még meg­te­kin­tet­tük a bar­lang­la­ká­sos táj­há­zat. Szo­mo­lyá­ról hely­kö­zi buszok­kal utaz­tunk vissza túránk kiin­du­ló­pont­já­ra. hogy ismét élmé­nyek­kel és új barát­sá­gok­kal gaz­da­god­va tér­jünk haza, bíz­va abban, hogy mielőbb újra talál­koz­ha­tunk és újabb közös élmé­nye­ket élhe­tünk át.

Ezúton sze­ret­nénk meg­kö­szön­ni a hét­vé­ge prog­ram­ja­i­hoz nyúj­tott támo­ga­tá­sát és segít­sé­gét az Agria Geog­rá­fia Ala­pít­vány­nak, a Kár­pá­tok Ala­pít­vány­nak, a Magyar Ter­mé­szet­já­ró Szö­vet­ség­nek és a Vár­kú­ti Turis­ta­ház­nak, akik nél­kül nem sike­rült vol­na ilyen nagy­sze­rű­re ez az ese­mény.

Köszön­jük a beszá­mo­lót Hava­si Nor­bert­nek.