Nagy mókamester tud lenni az élet ám! Ennek ékes bizonyítéka, mikor a jelenlegi magyar kormányzat thanosi csettintéssel elintézte a határok lezárását. Ezen döntés alapjaiban húzta keresztül a szeptember első hétvégéjére betervezett Horthy Miklós Emléktúra lebonyolítását.

Szerencsére a Hazajáró nagymenőit nem abból a fából faragták, hogy hagyták volna az egészet kárba veszni. Jakab Sanyi vezetésével egy gyors logisztikai manőverrel a történelmi Hont vármegye Korponai-dombvidékére lett átütemezve az emléktúra. Sajnos anyaországi túratársaink nem tarthattak velünk, így a palásti faluközpontot csupaszív felvidéki magyar túrázó szállta meg. Felvidéki túrahadtestünk több mint 30 emberből állt, amolyan deluxe társaság, akik kellő motivációval, lelkesedéssel és erővel felfegyverkezve ment neki a 35 kilométeres távnak.

Reggel nyolc órakor, miután mindenki magába tolt egy adag folyékony vakcinát, rajtoltunk el. Az időjárás kegyes volt velünk egész nap, így nem kellett tartanunk attól, hogy égi áldásban lesz részünk. Célpontnak Csábrág vára volt belőve. Frankó választás volt ez bizony, hiszen azt suttogják, hogy a történelmi Hont eme régiója, az egyik leghangulatosabb tája a mi kis felvidéki csodavilágunknak. A Korponai-dombvidék flóra és fauna világa pazar látványban részesített minket. Ne lepődjünk meg ha egy kisebb szarvascsordába botlunk túrázás közben vagy éppen dámszarvasok bőgésére ébredünk a reggeli órákban.

Csábrág várához ebédidőre érkeztünk, ahol egy kisebb pihenőt iktattunk be. A várrom egykoron a hosszú múltra visszatekintő, ősrégi magyar nemesi család a Koháryak nyári rezidenciája volt, míg a 19. százaf elején elhagyták és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb szentantali kastélyba tették át a honti uradalmuk székhelyét s azt választották állandó lakóhelyül. 1812-ben azután Koháry Ferenc József felgyújtatta a várat, azóta rom. A várrom bejárása, az ebédünk elfogyasztása, majd egy identitást tévesztett tót atyafi helyretétele után díszes csoportképet álltunk zászlóinkkal, megörökítve a várrom bevételét.

Visszaút Palástra már komótosabban zajlott, de a móka és kacagás továbbra is kitartott a társaságon. Főleg a férfiak voltak elemükben, hiszen még csobbani is volt kedvük.

Késő délutánra ért vissza a csapat Palástra. Az ügyesebbek már a kofolájukat (vagy éppen sörüket) itták, miközben az utolsók is beértek, mivel a végére a csapat eléggé szétszakadt. Ettől függetlenül nem érhet panasz senkit sem. Mindenki becsülettel teljesítette a rögtönzött Horthy Miklós Emléktúra felvidéki változatát.

Jár a pacsi mindenkinek. Mindörökké magyarok!

Köszönjük a képeket és a beszámolót Borka Zoltán barátunknak és a Felvidéki Csavargóknak.