Szent László kápolna (Csíkszépvíz)

A kápolna már az 1767-ben készült katonai térképeken is szerepelt. A rom feltárása 2010-ben kezdődött. A helyiek a romoknál emlékművet kívánnak emelni Szent László tiszteletére, így őrizve Erdély védőszentjének szellemét.

Rahó

Rahó

Rahó mellett találjuk a Fehér-és a Fekete-Tisza összefolyását, Tiszaközt, ahonnan már Szőke Tisza néven folyik tovább a folyó. Kárpátalja legmagasabban fekvő városa, a „huculok fővárosa” a Felső-Tiszavölgy gazdasági, kereskedelmi és idegenforgalmi központja, Rahó. A központban áll a rahói szórványmagyarság vallási központja a 200 éves Nepomuki Szent János-plébániatemplom. A bolsevik rendszerben a lebontásra ítélt épületet a helyi magyar hívek összefogása mentette meg a pusztulástól.

Holtmaros

A magyar többségű Maros-völgyi település, Holtmaros református templomában őrizték sok éven keresztül az erdélyi irodalom egyik legnagyobb alakja, Wass Albert hamvait. A templom kertjében álló szobrát a román hatóságok levetették. Helyette kis fenyő emlékeztet az üldözött íróra, míg szobra ideiglenesen bekerült a templomba. A Czegei Wass Alapítvány és a Holtmarosi Református Egyházközség által működtetett Tulipán Gyermekotthonban 12 állami árvaházból származó gyermeket nevelnek.

Csíkszentdomokos

Felcsík legnépesebb községe, a közel 7000 lakosú színmagyar település az Olt folyó partján. Itt született Erdély nagy püspöke, Márton Áron, akinek szobra, Szervátiusz Tibor alkotása a központban áll. A szent életű püspök szülőházát emléktábla jelöli. Az árpád-kori eredetű katolikus templom melletti iskola épületében kialakított múzeumban is lehetőségünk nyílik megismerkedni Márton Áron példamutató életútjával. A falu határában a Pásztorbükk nevű dombon gyilkolták meg 1599-ben az oláh vajda által felbérelt székelyek Báthory András bíborost, erdélyi fejedelmet.

Demsus

Demsus

Demsus ősi, feltehetően 13. századi román stílusú temploma Erdély egyik legrégebbi egyházi műemléke. Építéséhez a közeli római kori Várhely romjaiból használtak fel sírköveket, és faragványokat. Egyesek szerint már a IV. században ókeresztény templom állt a helyén, mások úgy vélik, az ősi magyar hitvilág kultuszhelyére épült. Demsus templomát később közösen használták a reformátusok és a görögkeletiek.

Vöröskolostor

Vöröskolostor

Akármilyen morbidul is hangzik, a Vöröskolostor bizony egy gyilkosságnak köszönheti megalapítását. Még az Árpádok korában történt ugyanis, hogy a Berzeviczy család őse, akit Kakas fia Rikolfnak hívtak, az Úr 1307-ik esztendejében meggyilkolta a Szent Sír Lovagrend elöljáróját. A békebíróság büntetésül kolostor alapítására kötelezte a gyilkost, aki földjének eme részét a karthauzi szerzetesrendnek adományozta. A szigorú, önmegtartoztató életmódú szerzetesek megköszönték és hamar el is kezdték a kolostor építését. A vörös jelzőt akkor aggatták rá, amikor a tetejét piros színű cseréppel fedték be. A többszörösen erődített klastrom falai közé lépve képzeletünk visszarepül úgy röpke 900 évet és feltűnnek lelki szemeink előtt a karthauziak szigorú regula szerinti mindennapjai: egy évben egyszer, csak karácsony napján beszélhettek egymással, koporsókban aludtak, hitvallásuk pedig úgy szólt: „memento mori” – azaz „gondolj a halálra.” Az egykori cellákból kialakított múzeumi kiállítótermekből kiderül, hogy a szerzetesek mi mindennel foglalkoztak: a könyvmásolás mellett fokozatosan szerezték meg a halászat, malomlétesítés, a sörfőzés és az igazságszolgáltatás előjogait a magyar és a lengyel uralkodóktól. Amíg tehették persze, mert a történelem viharai bizony rendesen megtépázták a kolostort. Előbb a husziták, majd a közeli Nedec várának katonái dúlták fel, mígnem a reformáció idejében 1563-ban fel is számolták, kiűzve onnan a néma barátokat. Az uradalom magántulajdonba került, többszöri tulajdonosváltás után aztán a nyitrai püspök 1711-ben a kamaldulenzi szerzetesrendnek adományozta. A szakállas, fehér ruhás kamalduliak hasonlóan szigorú rend szerint éltek, mint karthauzi elődjeik: külön cellákban laktak, szótlansági fogadalom szerint, a mezőgazdaság, kertészet és halászat mellett alkímiával, gyógyítással és írással is foglalkoztak. A kolostor Ciprián fráter idején érte virágkorát, a legendás barát feltérképezte a Pieninek növényvilágát, gyógynövényeket termesztett és valóságos herbáriumot állított össze, amelynek modern kori örökségét ma is megtalálhatjuk a kolostor udvarán. Még a repüléssel is kacérkodott: szárnyakat szerkesztett magának, mikor pedig ellenség támadt a Vöröskolostorra, felcsatolta azokat, az ellenség fölé repült, és sziklákat dobált rájuk. Cipriánnak azonban a kalapos királyra nem volt ellenszere… Az Istennek tetsző szerzetesi élet vége II. József reformnak nevezett intézkedésével jött el, aki a kolostort 1782-ben felszámolta. Az épület a 19. században a görögkatolikus püspökségé lett, majd a II. világháború után a materializmus jegyében államosították.

A ma múzeumként működő kolostorban néprajzi gyűjteményt is találunk. (Nyitvatartás a múzeum honlapjának főoldalán.) A régi tutaj, a halászati eszközök és a jellegzetes népviselet a dunajeci gorálok világába vezet bennünket.

Tátralomnic

Tátralomnic

Ótátrafüred mellett a legnépszerűbb tátrai üdülőhely Tátralomnic. A Lomnic-csúcs tövében fekvő települést a magyar királyi földművelődési minisztérium alapította 1892-ben. Gróf Bethlen András miniszter áldozatos munkájának köszönhetően rohamos fejlődésnek indult, miután a természettel való harmóniára törekvő építkezés vette kezdetét, a szecesszió stílusában. A dicső múltat többek között a Lomnic-szálló idézi, ám a mára elhagyatottan pusztuló épület szomorú látványt nyújt. Nem úgy a település legkiemelkedőbb épülete, a boldog békeidőkben épült pompás Palotaszálló, ami ma is fényesen ragyog a domboldalban. A Palotaszálló mellett találjuk az evangélikus templomot, melyet 1902-ben építettek késő gótikus stílusban. A szálló fölött a Lomnic csúcsára vivő régi felvonó alsó állomása ma már elhagyatottan áll. Szerepét a ’70-es években épült, majd többször felújított modern drótkötélpálya vette át.

A Lomnic-csúcsáig átszállással lehet feljutni. Az igen busás jegyárak ellenére télen síelőkkel, nyáron turistákkal telik meg a Tátra legnagyobb kapacitású kabinos felvonója. A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted. Tátralomnicon járva ne hagyjuk ki a Tátrai Nemzeti Park Múzeumát, amely egész évben várja a látogatókat. A TANAP botanikus kertje a település északkeleti peremén van, itt a látogató 270 tátrai növényfajt tekinthet meg. Szintén a település északi részén találjuk a Tatrabob nyári bobpályát.

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom.)

 

Ótátrafüred

Ótátrafüred

Ótátrafüreden szerencsére nincs rajta annyira a csehszlovák idők keze nyoma, hogy a múlt emlékeibe keljen kapaszkodni, hogy egy kicsit otthon érezzük magunkat. Viszont a magyar múlt felidézése elengedhetetlen, ha Ótátrafüreden járunk. Ehhez 1797-ig kell visszautaznunk, mikor is a Nagyszalóki-csúcs alatti erdők tulajdonosa, Csáky István a már ismert savanyúvízforrások körül három házat és egy kis kápolnát építtetett, és ezzel megvetette Ótátrafüred alapjait. 1833-ban, mikor Rainer György János bérbe vette Tátrafüredet, csupán hat házból állt a település. 1868-ban, mikor a bérlettől visszavonult, már húsz ház állt az egykori hat helyén. Lakóházat, tánc-, játék- és éttermeket létesített, fürdőt rendezett be, sétautakat és gyalogutakat épített a közeli völgyekben. Működése alatt a település látogatottsága megsokszorozódott és nagy hírnévre tett szert. Ótátrafüred Rainer visszavonulása után is tovább épült és szépült, patinás villák és szállodák sora létesült, melyek közül a legismertebb talán az 1904-ben felhúzott Grandhotel. Szintén Ótátrafüredhez köthető Magyarország első, a világ hetedik turista szervezetének, a Magyarországi Kárpát Egyesületnek a megalapítása, mely alkalomra 250 hazánkfia gyűlt össze 1873. augusztus 10-én. Az MKE évtizedeken át tartó úttörő munkája során a hegységben számos turistautat, a tátrai üdülőtelepeket összekötő Tátra-körutat, és megannyi menedékházat épített. Az említett épületek közül több patinás villa még ma is áll. A központot a település máig legnevezetesebb épülete, a Nagyszálló uralja, amely maholnap 120 éve szolgálja töretlenül az üdülésre vágyókat. A látogatók számának látványos gyarapodása miatt a nagyszálló felett 1888-ban egy nagyobb, alpesi stílusú fatemplomot is építettek.

Tátrafüred ideális kiindulópont a Magas-Tátra középső részébe, a Tarpataki-völgy felé indulóknak. A hegység régi feltáróinak köszönhetően az erre járó barangolónak rendkívüli kiszolgálásban van része. Itt van a Tarajkára vezető Siklóvasút alsó állomása, amit 1909-ben adtak át a nagyközönségnek. A vonat 8:30 és 19:30 között közlekedik, legfrissebb, svájci szintet közelítő árlistát a siklóvasút honlapján találunk. A vasút történetéről itt lehet többet megtudni. A város turisztikai érdekessége a Tricklandia, amely az optikai illúziók világába vezet. A nehézkes parkolás miatt érdemes vonattal felkeresni a várost: az Ótátrafüredet is érintő Poprád-Csorbató tátrai villamosvasút menetrendje itt található, míg az Ótátrafüred-Tátralomnic mellékszárny menetrendje itt.

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a nagyszálló melletti fatemplom.)