A betörő keleti hordák többször letarolták Barcaújfalut, ám sem a hadjáratok, sem a természeti vészek nem tudták elpusztítani. Amikor Brassóhoz került, a 15. században épült fel temploma is. Német lett az istentisztelet nyelve, de 1781 egy vasárnapján, amikor a szász pap németül kezdett prédikálni, a nép rázendített egy magyar zsoltárra. Így lett végül újfalunak magyar lelkésze. Az önérzetes nép büszke lehet fából faragott festett berendezésére is, hiszen itt egy magyar evangélikus templomokban igen ritka szárnyasoltárral találkozunk.
A barcasági tíz magyar faluhoz tartozó Háromfalu egyike Krizba. Amikor az ősi királyi birtokot, Rákospatakot a betelepült szászok magukévá tették, el is nevezték Krebsbachnak. Így történhetett, hogy a magyarlakta település a reformáció idején a lutheránus hitre tért át. Történelmi viharok próbálták, tűzvészek, földrengések pusztították, de áll az erős vár és él még a magyar Krizbán.
Van mit mesélnie Feketehalomnak a középkorról. Például azt, hogy Luxemburgi Zsigmond több oklevelet is innen bocsátott ki. Dúlta török, tatár, oláh, látta elbukni a kurucokat és győzni Bem seregét, szemtanúja volt, ahogy 1945-ben szász lakóit deportálják, mégis vannak még látható jelei a múltjának.
Itt ágaskodik 13. századi templomerődje is, ami a hontériuszi időkben az evangélikusoké lett. Odabent a Szászföldön ritkaság számba menő festett kazettás mennyezet hajol fölénk.
Cserény középkori településének bőven van mondanivalója az erre járó magyar turistának. A zólyomi ispánság birtokát III. András király 1300-ban harci érdemeiért Madách Imre ősének, Kürtösi Pál comesnak adományozta. Ő építette a gótikus Szent Márton templomot, melynek falait korabeli, 14. századi freskók díszítik. A török veszély idején fallal vették körül, majd harangtoronnyal is megtoldották a templomot, melynek 1483-ban készített gótikus oltára ma a Magyar Nemzeti Galériában látható. A templomba a plébános segítségével juthatunk be; a plébánia telefonszáma: 00421484192052.
A falutól északra egy különös kilátóból vehetjük szemügyre a tájat.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a gótikus templom.)
Árpád-kori település Kiéte. A falu büszkesége a 13. századi román-gótikus stílusú temploma. Kiéte ma már régészeti lelőhelyeiről ismert. 1941-ben számos bronzkori urnasírt találtak hamvasztásos temetőjében. Az itt feltárt jelentős leletegyüttes adta a „kiétei kultúra” nevét.
Valahol itt húzódik a nyelvhatár. Innen északra már nem nagyon számíthatunk magyar szóra, annál inkább emlékeinkre. A Balog és a Rima folyók közötti dombon fekszik az Árpád-kori Karaszkó. Alig 150 lakójából már csupán egy vallja magát magyarnak. Vajon tudják-e Karaszkó új lakói, akik néha leülnek ide, a festett kazettás deszkamennyezet alá imádkozni, hogy ki az a kunokat üldöző alak, aki templomuk belső falát díszíti? A falu védőszentje, Szent László király, akinek itt található az egyik legjobban megőrzödött freskóciklusa.
Felsővály. Egy apró zug Gömörországban. A hegykoszorúval körülvett Vály-völgyének utolsó zsákfaluja. Alig 300-an élnek itt, főleg magyarok. Létüket jelzi a császár-dombi Árpád-kori erődített református templom jelzi.
A kistelepülés természeti környezete már a középkortól az erdőművelés és a gazdálkodás ideális színterét nyújtotta az itt élőknek.
A középkori Magyar- és Lengyelországot összekötő főutat őrizte a sárga jelzésű ösvényen elérhető Zboró vára, amely mára az enyészeté lett. De nemcsak a vár, hanem odalent, Zboró községben a Rákócziak kastélya is. Pedig hogy festhetett fénykorában, 1666-ban, amikor I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fényűző esküvőjének adott otthont. Elpusztult a mellette álló templom is, amit még Báthori Zsófia épített. És hol vannak már a park hársfái, amelyek alatt Rákóczi György fejedelem írta leveleit. Az első nagy háborúban orosz ágyútűz söpört ki innen mindent: falakat, fákat, embereket…
Bárddal egy nap alatt kivágható erdő. Azaz Bárdfa. Így nevezték el az egykori Sáros vármegye gyöngyszemét, melynek fényét a szász hospesek tették messzi ragyogóvá. A Főteret uraló Szent Egyed székesegyház tornyából csodálatos kilátás nyílik a régi belvárosra. Bártfát a tatárjárás után flamand és német telepesek építették újjá. Nagy Lajos szabad királyi várossá tette. A 15. századra kiépült a város védműrendszere, és egy hatalmas céh rendszer is, körülbelül 30 céhvel.
A Városháza a 16. század elején épült.
Az új idők ellenére még megőrzött valamit a város középkori hangulatából. A téglalap alakú főtér közepén a Divald Kornél alapította Sárosi múzeumnak otthont adó városháza falán az óra már több mint 500 éve méri a visszafordíthatatlan időt.
Felvidék egyik legnagyobb harangja, a 4 tonnás Orbán-harang 1584 óta – túlélve ostromot és tűzvészt – annyiszor megkondult már, és most megfáradva, hallgatagon alussza örök álmát.
A míves polgárházak közül számunkra különösen érdekes ez a 17. századi, mert 1820-ban itt született az Európa szerte ismert és elismert komponista és karmester, Kéler Béla.
