A Kondra-keresztet annak idején egy meggyilkolt pásztor emlékére állították. Ma a 32-es határvadász emléktúra egyik csúcspontja. A gyephavason tovább haladva érjük el a Réz-tetejét, ahonnan megcsodálhatjuk a Naskalat jellegzetes patakok szabdalta táját.
A II. világháború idején Sebő hadnagynak állítottak keresztet a székely legények az Ugra-tetőn. Így történt, hogy 1943 húsvétján újra állt a kereszt az Ugra-tetőn. Aztán jött a magyar golgota és a hazával együtt megint elveszett. De a feszület nem a halál, hanem a feltámadás jelképe. Tudják ezt a Maglódi Sebő Ödön Túratársaság tagjai is, akik 2012-ben újraállították a keresztet.
Az erdős Kárpátokban, az Alacsony-Beszkidekben Sárosi határhegységnek is nevezik azt a területet, ahol 1914 őszétől 1915 májusáig véres harcok folytak. A magyar honvédeknek végül sikerült megvédeni a Magyar Királyságot, de közülük rengetegen estek el az itt folyó harcokban. Ők itt, a Dujava-hegyi temetőben leltek végső megnyugvásra.
Az első nagy háborúban véres harcok folytak a Felvidéken. Biharó temetőjében több tízezer osztrák és magyar katona alussza örök álmát.
Ahogy a csodás dombvidék vérrel szentelt földjén tovább megyünk, gondoljunk azokra, akik a négyéves véres küzdelemmé terebélyesedett Nagy Háborúban adták életüket ezekért a földekért. Máig nem hevertük ki a háború tragikus végkimenetelét, hazánk széthullását. De sorsunk nem a monarchia katonáin múlt, ők helytálltak és sok százezren adták életüket a hazáért. Hősiességükre emlékezünk a következő temetőben, Alsópagony mellett, ahol az osztrák-magyar seregek megsegítésére érkezett német csapatok hősi halottai nyugszanak.
A hős hazafiaknak rengeteg véráldozat árán sikerült az oroszokat kiverni ősi földünkről. Rájuk emlékezzünk, már a galíciai oldalon, Grab hősi temetőjében.
A középkori Magyar- és Lengyelországot összekötő főutat őrizte a sárga jelzésű ösvényen elérhető Zboró vára, amely mára az enyészeté lett. De nemcsak a vár, hanem odalent, Zboró községben a Rákócziak kastélya is. Pedig hogy festhetett fénykorában, 1666-ban, amikor I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fényűző esküvőjének adott otthont. Elpusztult a mellette álló templom is, amit még Báthori Zsófia épített. És hol vannak már a park hársfái, amelyek alatt Rákóczi György fejedelem írta leveleit. Az első nagy háborúban orosz ágyútűz söpört ki innen mindent: falakat, fákat, embereket…
Bárddal egy nap alatt kivágható erdő. Azaz Bárdfa. Így nevezték el az egykori Sáros vármegye gyöngyszemét, melynek fényét a szász hospesek tették messzi ragyogóvá. A Főteret uraló Szent Egyed székesegyház tornyából csodálatos kilátás nyílik a régi belvárosra. Bártfát a tatárjárás után flamand és német telepesek építették újjá. Nagy Lajos szabad királyi várossá tette. A 15. századra kiépült a város védműrendszere, és egy hatalmas céh rendszer is, körülbelül 30 céhvel.
A Városháza a 16. század elején épült.
Az új idők ellenére még megőrzött valamit a város középkori hangulatából. A téglalap alakú főtér közepén a Divald Kornél alapította Sárosi múzeumnak otthont adó városháza falán az óra már több mint 500 éve méri a visszafordíthatatlan időt.
Felvidék egyik legnagyobb harangja, a 4 tonnás Orbán-harang 1584 óta – túlélve ostromot és tűzvészt – annyiszor megkondult már, és most megfáradva, hallgatagon alussza örök álmát.
A míves polgárházak közül számunkra különösen érdekes ez a 17. századi, mert 1820-ban itt született az Európa szerte ismert és elismert komponista és karmester, Kéler Béla.
A Cibulnik kúpján gubbaszt Zsolnalitva vára. A Balassák építtették az 1200-as évek végén. 1321-ig Csák Máté birtokolta. Az 1430-as évek elején huszita rablóbandák is fosztogattak errefelé, birtokolták is a várat és utána Luxemburgi Zsigmond verte őket ki, véglegesen. Utána a Szapolyiéké is volt jó ideig. 1474-ben Mátyás király leghűségesebb vazallusának, Kinizsi Pálnak adományozta, kinek címere még ma is látható. A 16. század közepén a Thurzók kezére került. A kuruc harcok után a vár elvesztette jelentőségét, így a 18. századtól folyamatosan pusztul.
Nógrád északi szélén, egy ősi vulkán lekopott bazaltperemén mulatja az időt Fülek vára. Úgy hírlik, hogy az erődítmény a Kacsics nembeli Fulkó rablólovag építette még a tatárjárás előtt. Majd a királyra szállt, később többször gazdát is cserélt, mígnem a török 1554-ben csellel elfoglalta. Közel 40 évet kellett várni, mire a császáriak felszabadították. Fülek szerepe a három részre szakadt országban felértékelődött: több vármegye is itt székelt. A várkapitány, Koháry István megerősíttette, de talán ő sem gondolta, hogy éppen Thököly Imre ellen kell majd védelmeznie. A kuruc felkelők ugyanis az 1680-as években török segítséggel elfoglalták és felrobbantották a várat, sőt, az egész várost is a földdel tették egyenlővé.
A vár azóta romos, de a Koháry család nem hagyta veszni a várost. Először is újjáépítették a hit bástyáját, a középkori ferences templomot és kolostort, majd kúriát is emeltek maguknak. Így tettek a későbbi birtokosok, a Berchtoldok is, kastélyuk ma a gimnáziumnak ad helyet.
A tatárjárás pusztításából okulva IV. Béla király országszerte kővárak építésébe kezdett. A Szulyói hegyvidék egyik jól védhető, meredek sziklaszirtjére építettek fel Farkas fia Tolus Ricsó várát, amit a századok során többen is birtokoltak. Volt, hogy Csák Máté oligarchái, volt, hogy a magyar király birtokolta, volt, hogy rabló hadjáratok indultak innen, volt a huszitáké is, majd Luxemburgi Zsigmond, magyar király a feleségének adományozta. Szapolyai János magyar király, 1536-ban, Podmanicky Jánosnak és a Rafael testvéreknek adományozta. De miután átálltak a Habsburg oldalra, elkezdték fosztogatni a környéket, és még pénzhamísítás is folyt a falai között. Az 1570-es években már Thurzó Ferenc volt nyitrai püspöké volt a birtok. Az 1670-es évek óta gazdátlanul áll.