Archives

Zalaba

Zalaba

Ami­lyen kicsi, olyan virág­zó kul­tu­rá­lis éle­te van Zala­bá­nak. Már a 19. szá­zad végén olva­só­kö­re is ala­kult. Itt talál­ha­tó Cson­tos Vil­mos fel­vi­dé­ki köl­tő emlék­há­za, ahol nem­csak műve­i­ből, de sze­mé­lyes tár­gya­i­ból is — a hon­sze­re­tet, a szü­lő­föld­höz való ragasz­ko­dás sugár­zik.

Zselíz

Zselíz

Lát­szó­lag modern, nem túl jel­leg­ze­tes temp­lom emel­ke­dik a köz­pont­ban, pedig a XIV. szá­za­di góti­kus ere­de­tű Szent Jakab plé­bá­nia­temp­lom euró­pai viszony­lat­ban is igen jelen­tős. Kívül­ről nem lát­szik, hisz a máso­dik világ­há­bo­rú­ban Zse­lízt is elér­te a kele­ti front, s temp­lo­ma hamar rom­hal­maz­zá vált. Ám belül már tény­leg rácso­dál­koz­ha­tunk érté­ke­i­re: külö­nö­sen a szen­tély közép­ko­ri fali­ké­pe­i­re, melyek közül a leg­hí­re­sebb a Vesszős György lovag külön­íté­le­tét ábrá­zo­ló fres­kó.

Zse­lízt, a volt kirá­lyi bir­to­kot évszá­za­do­kon át föld­bir­to­kos csa­lá­dok örö­köl­ték. A leg­ma­ra­dan­dóbb nyo­mot az Ester­há­zy csa­lád hagy­ta a város­ban, akik­nek itt élt gene­rá­ci­ói már a kato­li­kus teme­tő csa­lá­di krip­tá­já­ba köl­töz­tek. 18. szá­za­di kas­té­lyuk magá­ba ros­kad­va, a fel­újí­tás remé­nyé­ben áll a régi ura­da­lom­hoz tar­to­zó liget­er­dő­ben.

A kas­tély­hoz tar­to­zó Bagoly­vár-ház ugyan­ak­kor már ele­gáns múze­um­ként adó­zik az ismert oszt­rák zene­szer­ző, Franz Schu­bert emlé­ké­nek, aki 1818-ban mint az Ester­há­zy leá­nyok zene­ta­ní­tó­ja élt és alko­tott Zsel­ízen. A múze­um nem­csak a zene­szer­ző éle­tét, hanem a város és a kör­nyék gaz­dag tör­té­nel­mét is doku­men­tál­ja.

Nagysalló

Nagysalló

Ez a jó ezer­éves kis köz­ség véres csa­ta hely­szí­ne volt, mivel Nagy­sal­lón 1849. ápri­lis 19-én egész napon át tar­tó kímé­let­len ütkö­zet zaj­lott. Dam­ja­nich János sere­ge a sza­bad­ság­harc egyik leg­szebb fegy­ver­té­nyét haj­tot­ta vég­re itt az oszt­rák csa­pa­tok felett. A refor­má­tus teme­tő­ben az 1910-ben a csa­tá­ban elesett hon­véd hősök­nek emelt sír­em­lék idé­zi a véres dia­dalt.

Firtos vára

A Gör­gény-Har­gi­ta fenn­sík és az Erdé­lyi-meden­ce pere­mé­nek kúp­ján ül Fir­tos vára. Egy­kor az árpád kori magyar király­ság határ­vé­del­mi rend­sze­ré­nek volt a tag­ja. A vár­ral szem­ben lát­ha­tó Vár­la­po­sa domb­ja, mely­nek Énla­ká­ra néző olda­lán egy olyan omlad­vány van, ami egy fel­nyer­gelt ló alak­já­ra hason­lít. Ez a Fir­tos lova, ami a vidék vár­ha­tó idő­já­rá­sát mutat­ja: ha fehér, jó idő, ha sötét, tar­tós eső vár­ha­tó.

Tartód vára

A Nagy-Kükül­lő és Tar­tód össze­fo­lyá­sá­nál a kék jel­zé­sen vezet az út Tar­tód várá­nak hegyé­re. Ma már csak a vár­fa­lak marad­vá­nya­i­val talál­koz­hat az erre járó. A romo­kat fenyő­er­dő veszi körül.

Detrekő vára

Detrekő vára

A Pál­ffyak régi ura­dal­ma. A falu felet­ti hegy 420 méte­res csú­csán maga­so­dó Det­rekő közép­ko­ri szik­la­vá­ra évszá­za­do­kon át véd­te hazán­kat a nyu­gat­ról betö­rő ellen­ség ellen.

Soká­ig a Balas­sa csa­lád ural­ta. A 16. szá­zad­ban nyom­dá­ju­kat is ide köl­töz­tet­ték, ahol nem más nyom­tat­ta tucat szám­ra köny­ve­it, mint Balas­si Bálint neve­lő­je, a pré­di­ká­tor-köl­tő, Bor­nem­issza Péter. A vár akkor dőlt rom­ba, ami­kor az oszt­rá­kok 1707-ben legyőz­ték Ocs­kay Lász­ló sere­gét.

Korlátkő vára

Korlátkő vára

Az ezer­éves vár nevét első bir­to­ko­sá­ról Kor­láth Kon­rád­ról kap­ta. Kor­lát­kő is a cseh utat őriz­te és itt is olyan tör­té­nel­mi ala­kok tet­ték le a név­je­gyü­ket, mint az Abák, Csák Máté, Stí­bor vaj­da, a Pong­rácz és az Appo­nyi csa­lá­dok. A 18. szá­zad­ban vég­leg sor­sá­ra hagy­ták. Azóta por­la­nak falai és foly­tat­ja remény­te­len küz­del­mét az enyé­szet ellen.

Szomolány

Szomolány

A tor­nyos vár­kas­tély évszá­za­don keresz­tül hazánk fon­tos határ­vá­ra volt. Az Árpád-házi kirá­lyok a gye­pű védel­mé­re szé­kely, bese­nyő és úz határ­őrö­ket tele­pí­tet­tek ide. A legen­da sze­rint Balas­si Bálint itt sze­re­tett bele Loson­czi Anná­ba. Ber­csé­nyi Mik­lós kuruc sere­ge pél­dá­ul itt ara­tott fényes győ­zel­met a csá­szá­ri­ak felett. 1770-től lett a Pál­ffya­ké, akik a romos­sá vált várat a múlt a szá­zad ele­jén neo­gó­ti­kus stí­lus­ban épí­tet­ték újjá és egé­szen 1945-ig bir­to­kol­ták. Ma már a Szlo­vák Tudo­má­nyos Aka­dé­mia alko­tó­há­za műkö­dik ben­ne. A torony­ból belát­ni a Kis-Kár­pá­tok vonu­la­tát, az alat­tunk elte­rü­lő Nagy­szom­ba­ti hát­sá­got és a völgy­ben fek­vő apró tele­pü­lé­se­ket.

Mosontarcsai híd

1920-ban, Tri­a­non­ban itt húz­ták meg a magyart a magyar­tól elvá­lasz­tó határt, aztán 1956-os for­ra­da­lom vér­be foly­tá­sa után csak ezen a hídon közel 80 ezer magyar mene­kült át Auszt­ri­á­ba. Aztán a hidat a szov­je­tek két­szer is fel­rob­ban­tot­ták, de ma már újra áll, s a kör­nye­ző emlék­mű­vek­kel együtt a sza­bad­ság jel­ké­pé­vé vált.