Törcsvár

A Törcs­vá­ri-szo­ros előtt áll a hegyen, Erdély egyik leg­épeb­ben meg­ma­radt vára, amit még Nagy Lajos épít­te­tett 1377-ben. Egy­kor a Magyar Király­ság hatá­rát védő erős­ség volt. II. Ulász­ló a várat és a hoz­zá tar­to­zó fal­va­kat 1498-ban zálog­ba, majd  más­fél­száz év múl­va pedig II. Rákó­czi György örö­kös bir­to­kul Bras­só váro­sá­nak adta, de kikö­töt­te, hogy a vár­ban feje­del­mi őrség és min­dig magyar vár­nagy legyen.

A vár­kas­tély Tri­a­non után a román kirá­lyi csa­lád nya­ra­ló­he­lye lett, majd jöt­tek  a kom­mu­nis­ták, és elül­döz­tek innen min­dent, ami fen­sé­ges. Így tör­tént, hogy Törcs­vár ma már nem kirá­lyok­ról és feje­del­mek­ről híres, hanem a legen­dák­ból ismert Vlad Tepes­ről, azaz Dra­cu­la gróf­ról, aki állí­tó­lag egy idő­ben e falak között élte film­be illő éle­tét.

Nyerges-tető

878 méter magas hágó Har­gi­ta megyé­ben, a Három­szé­ki-meden­cét és a Csí­ki-meden­cét össze­kö­tő átjá­ró a Csí­ki-hava­sok és a Tor­jai-hegy­ség között. A Csík­koz­más és Kászon­új­fa­lu tele­pü­lé­sek közöt­ti víz­vá­lasz­tón helyez­ke­dik el. Leg­in­kább az 1848–49-es for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc egyik utol­só szé­kely­föl­di szín­he­lye­ként ismert. A csa­tá­ban elesett hősök emlé­két emlék­osz­lop őrzi.

Kassa

Kas­sa a Koj­sói-hava­sok és a Tokaj-Eper­je­si-hegy­ség talál­ko­zá­sá­nál fek­szik. A fényes múl­tú várost mél­tán nevez­ték anno Fel­ső­ma­gyar­or­szág met­ro­po­li­sá­nak. Ma csak­nem negyed­mil­li­ó­an élnek itt, az egye­te­mek­nek, kul­tu­rá­lis intéz­mé­nyek­nek, kato­li­kus érsek­ség­nek és egy­ben ipa­ri léte­sít­mé­nyek­nek is ott­hont adó Kas­sán.

Neve­ze­tes­sé­gei:

A góti­kus Szent Erzsé­bet Szé­kes­egy­ház. Köze­pén lát­ha­tó a csil­lárt tar­tó magyar szent koro­na. A király-ora­tó­ri­um­hoz veze­tő híres Király­lép­csőn maga Mátyás király lép­delt fel itt jár­tá­ban. A szen­tély­ben a temp­lom leg­ki­emel­ke­dőbb épí­tő­mű­vé­sze, Kas­sai Ist­ván mes­ter keze mun­ká­ját, a 15. szá­za­di szent­ség­há­zát cso­dál­hat­juk. Szem­ben fejet hajt­ha­tunk a szár­nyas főol­tár előtt is, ami az 1400-as évek­ben készült a neve­ze­tes kas­sai kép­fa­ra­gó műhely­ben. Az altemp­lom­ban II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem és buj­do­só­tár­sai, köz­tük gróf Ber­csé­nyi Mik­lós alusszák örök álmu­kat.

A város halot­ta­it idé­zi a dóm szom­széd­sá­gá­ban a Szent Mihály-kápol­na, amely haj­dan teme­tő­ká­pol­na volt, s körü­löt­te terült el egy­kor a közép­ko­ri teme­tő.

A köz­pont­ban szin­te min­den épü­let tör­té­nel­münk egy-egy nagy ese­mé­nyé­nek a szín­fa­la. A főut­cán ott sora­koz­nak egy­más mel­lett a fel­vi­dék neme­si csa­lád­ja­i­nak kúri­ái. Itt van pél­dá­nak oká­ért az egyik leg­ré­geb­bi épü­let, a 14. szá­za­di Lőcsei-ház, ahol Tinó­di Lan­tos Sebes­tyén is lakott, és ahol Beth­len Gábor, miu­tán elfog­lal­ta Kas­sát, 1626-ban feje­del­mi eskü­vő­jét tar­tot­ta Bran­den­bur­gi Kata­lin­nal.

A Hóhér-bás­tya udva­rán a Rodos­tói-ház idé­zi fel II. Rákó­czi Ferenc feje­de­lem török­or­szá­gi szám­űze­té­sét.

A város­ban szob­ra van Kas­sa ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­jé­nek, Ester­há­zy János­nak és a kas­sai pol­gár­nak, Márai Sán­dor író­nak, aki­nek gyer­mek­ko­ra szín­he­lyén, a Mészá­ros utcai ház­ban emlék­szo­bát is beren­dez­tek.

Görgey alagút

1849 janu­ár­já­ban a téli had­já­rat ide­jén, Gör­gey Artúr tábor­nok itt tört alag­utat és vezet­te át sere­gét Besz­ter­ce­bá­nyá­ra, jócs­kán lerö­vi­dít­ve az amúgy a hegyet meg­ke­rül­ve 55 kilo­mé­te­res távol­sá­got Kör­möc és Besz­ter­ce között.

Pétervárad

A Duna jobb part­ján fek­vő kiter­je­dé­sű, több­szö­rö­sen erő­dí­tett vár. Épí­té­se 1698-ban kez­dő­dött, és 88 éven át tar­tott. A Hódolt­ság ide­jén a törö­kök kezén volt, majd vissza­szer­zé­se után a magyar csa­pa­tok jelen­tő­sen meg­erő­sí­tet­ték.

Szendrő vára

A hatal­mas kiter­je­dé­sű, még rom­ja­i­ban is impo­záns várat Bran­ko­vics György szerb des­po­ta épí­tet­te a 13. szá­zad­ban. 1448-ban Hunya­di János az albán Szkan­der bég­gel szö­vet­kez­ve támadt a Bal­ká­non a török­re, ám miu­tán Bran­ko­vics György elárul­ta Hunya­di ter­vét, a török­ve­rő ezút­tal vere­sé­get szen­ve­dett a II. Rigó­me­zei csa­tá­ban. És bizony, az Úr 1492. esz­ten­de­jé­ben éppen e vár ost­ro­má­nál halt hősi halált nagy had­ve­zé­rünk, Kini­zsi Pál is. Később Szend­rő évszá­za­do­kon át a habs­burg-osz­mán határ­vo­na­lat képez­te, gyak­ran cse­rél­ve gaz­dát, míg végül 1867-ben szul­tá­ni ren­de­let­tel került újra szerb kéz­re. A vár a modern kor hábo­rú­i­ban is sze­re­pet kapott. Az I. világ­há­bo­rú­ban az Oszt­rák-Magyar Monar­chia csa­pa­tai szál­lá­sol­ták itt el magu­kat, és talán a leg­na­gyobb csa­pás a II. világ­há­bo­rú­ban, 1941-ben érte, ami­kor a vár­ban tárolt lőszer fel­rob­bant, nem keve­sebb, mint 2500 ember halá­lát okoz­va. Így múlt el a vár dicső­sé­ge.

Verseci Vár

A koráb­bi nevén Érsom­lyó várát fel­té­te­lez­he­tő­en a török betö­ré­sek elle­ni dél­ma­gyar­or­szá­gi vár­rend­szer része­ként emel­ték még Zsig­mond király ide­jé­ben, a 14. szá­zad­ban. Az egy­ko­ri kirá­lyi vár később Peré­nyi Mik­lós szö­ré­nyi báné, majd szerb des­po­tá­ké lett, míg 1444-ben Hunya­di János sze­rez­te meg. A soká­ig az erdé­lyi feje­de­lem­ség vég­vá­ra­ként szol­gá­ló erő­döt a törö­kök több­ször is elfog­lal­ták.

Saskő vára

Mere­dek ormon áll Sas­kő egy­ko­ri várá­nak rom­ja. Tör­té­ne­te a 14. szá­za­dig nyú­lik vissza. Nagy Lajos király ide­jé­ben Vesszős mes­ter volt Sas­kő ura; hat falut fog­lal el Sel­mecz bánya­vá­ros­tól, és Szo­bo­nya Lász­ló sas­kői vár­ka­pi­tány 1352-ben kirá­lyi írott parancs­ra adta vissza az elko­bo­zott fal­va­kat a város­nak. Zsig­mond király e várat 1424-ben fele­sé­gé­nek, Bor­bá­lá­nak adja; majd a Lip­pay csa­lá­dé lett; utóbb Beat­rix király­né Dóczy Orbán­nak, a nagy tekin­té­lyű egri püs­pök­nek aján­dé­koz­ta. A vár a Dóczy­ak bir­to­ká­ban maradt 1648-ig; ekkor a csa­lád kihalt és bir­to­ka­ik a kincs­tár­ra száll­tak. 1677-ben Thö­kö­ly Imre fog­lal­ta el, majd a Rákó­czi sza­bad­ság­harc után az enyé­sze­té lett.

Karasznyán

Itt talál­ha­tó a Pong­rácz csa­lád egy­ko­ri rene­szánsz, míves park­kal öve­zett vár­kas­té­lya.