A Papuk déli részén álló várrom története szinte kopírozza az összes szlavóniai vár történetét: a 14. században épül, fénykorát az 1400-as években éli; ekkor birtokolják a Thallóczyak és a Szapolyiak is. A 15. század közepén elfoglalja a török, emiatt a környékbeli lakosság elmenekül, akik helyére az oszmánok boszniai rácokat hoznak. A vár a török elleni felszabadító harcokban elpusztul, az 1702-es leírások szerint már rom. Mára benőtte a növényzet, de nem annyira, hogy impozáns részletei, a lőrések és tornyok ne repítsék vissza az erre járót a múltba.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 595 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés:a Papukon átkelő D69-es út felől.
Elnézegetve Dobrakutya várának romjait, ki gondolná, hogy egykor micsoda élet zajlott falai között. 1335-ben említik először, ekkor a Papuk nyugati részének központja. Az erősséget Nagy Lajos királyunk adja a Horvátiaknak, később birtokolják a Nelipichek, a pécsi püspök, a kevendi Székelyek. A török 1542-ben foglalja el, utánuk pedig jön a már ilyenkor szokásos pusztulás. A romokat egy kis bércen találjuk Dobrakutyától keletre az erdőben.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 324 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a Dobrakutya melletti bányától a piros jelzésen (2,5 km; 55 perc; 135 méter szintemelkedés).
Szaplonca várából mára csak az öregtorony, néhány falcsonk és a déli fal maradt meg. Ami nem is csoda, hisz a török 1688-as kiűzése után már nem szolgált hadi célokat. Egy 1702-es leírás szerint már akkor rom volt. Pedig a 14. században épült vár olyan tulajdonosokkal büszkélkedhetett, mint a Cilleiek és a Garaiak. A török 1542-ben foglalta el, ráadásul olyan aga került az élére, aki addig zaklatta a környékbeli lakosságot, amíg az el nem vándorolt. Helyükre rácokat hurcoltak be Boszniából, ám ma már se török, se rácok, csak a csend és a béke honol a Papuk erdeiben.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 393 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: Skodinovac felől a piros jelzésen (3 km; 1 óra 20 perc; 252 méter szintemelkedés).
Nekcse várának történetében 1608 nevezetes év volt. A Franjo Kolakovic és Antun Slavetic vezette szlavón felkelők ebben az évben ütöttek rajta Husszein pozsegai pasa csapatain Nekcse vára alatt. A felkelők töröknek öltözve, lesből támadtak a törökökre, akik közül 300-at le is vágtak. Husszein pasa azt hitte, hogy ellenfele, a nekcsei aga katonái hajtották végre a támadást, ezért azt bepanaszolta a budai pasánál, aki tárgyalás nélkül felakaszttatta az agát. A 14. század elején, az Aba nembeli Nekcsei Sándor építtette vár egyébként 1541-ben került török kézre. Mikor a környékbeli várak sorra szabadultak fel, 1687-ben a török őrség elhagyta a várat. Igaz, 1690-ben már újra ostromolta, de a támadást a keresztény őrség visszaverte. Mikor a török veszély elmúlt, jelentősége megszűnt. A sorsára hagyott várból mára csak egy torony maradt a Krindija-hegység egyik bércén, mely Bedemgrad néven őrködik a török háborúk emlékei felett.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 402 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a D53-as úttól a szlavóniai piros jelzésen (1,6 km; 45 perc; 163 méter szintemelkedés).
A Pozsega-havasa északi dombhajlatán, a közel ezeréves Atyina viharos történelmet tudhat maga mögött. Középkori vára már a 14. század elején állt, az alatta álló középkori Szent Miklós plébániatemplomot pedig már 1334-ben említik a krónikák. A mai Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma 1494-ben épült, de ekkor emelték az Újlakiak a ferences és klarissza kolostort. Ezt a fejlődést vágta ketté a török, mikor 1543-ban elfoglalta az atyinai várat és vele a települést. A török időkben a kolostorok és a templom is elpusztultak. 1686-ban sikerült visszafoglalni Atyinát, amely során a vár teljesen elpusztult, mára csak néhány fal maradt belőle. A templomot a 18. században építették újjá, sőt amióta a lourdes-i szűzanya szobra ide került, híres zarándokhellyé vált. Mikor Atyina 1920-ban Horvátországhoz került, a település negyede még magyar volt. A szerbek és a horvátok között 1942-ben tört ki az első vérengzés, mikor a horvát usztasák 200 szerbet gyilkoltak meg itt. Ennek ellenére 1991-re Atyina 2/3-a szerb volt, amit meg is szállt a jugoszláv néphadsereg. Mire a horvátok felszabadították 1991 decemberében a települést, a szerbek már 45 helybeli horvátot gyilkoltak meg, és a házak többségét, illetve a templomot is lerombolták. Cserébe a horvátok is felgyújtották a szerbek pravoszláv templomát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Jankovich-család egykori kastélyát a helyi parasztok nemzeti és antifeudális hevületükben 1918-ban szintén felgyújtották, akkor tényleg azt látjuk, hogy Atyina viharos történelmet tudhat maga mögött.
A XXI. században egyelőre nem történt semmi hadi tudósításokba való esemény, Atyina éli a jól megérdemelt békés hétköznapokat. A várrom, a pravoszláv templom és a gótikus épületrészeket rejtő Sarlós Boldogasszony plébániatemplom is várja a kirándulókat, és ezt teszi a Geológiai Információs Központ is. A 2021-ben átadott látogatóközpont érdekes kiállításokkal, háromdimenziós mozival segít megérteni, hogy miért a Papuk Horvátország geológiailag legváltozatosabb hegysége. Honlapján magyar nyelvű menüt is találunk.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várrom.
Magasság: 253 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a Geológiai Információs Központtól 200 méterre toronyiránt a hegy oldalában.
„Velika nagy falu, mely mintegy két kilométernyi hosszan fészkelődött be a Velianka patak szűk völgyébe. Az ember akár azt hihetné, hogy valami alpesi völgyben áll. De Velikának nemcsak a tájképi szépsége lebilincselő, hanem az a sok történeti emlék is megragadja a figyelmet, melyet a tisztes istenháza látása tár elénk.” (Hodinka Antal: Pozsega és vidéke, 1901)
A Papuk déli völgybejáratánál strázsáló szép fekvésű Velike fölött egy ősi vár romjai omladoznak. Meredek erdei ösvény vezet a helyiek által csak Törökvárnak emlegetett tekintélyes romokhoz. A várat még a tatárjárás idején építtették a Pozsega-havasa egyik merész kiszögellésére, de nem tudott ellenállni az oszmánnak. 1532-ben történt, hogy Kőszeg ostromából visszatértében, egy török csapat – ha már itt járt – elfoglalta. A török után csak romjai maradtak. A faluban álló katolikus templomot Szent Ágoston tiszteletére szentelték, valószínűleg a 13. század második felében épült. A faluban a Geopark székhelye mellett találjuk a Pannon Tenger Házát, amelyben interaktív és multimédiás eszközök segítségével ismerhetjük meg a miocén kori Pannon-tenger élővilágát. Szintén a faluban találjuk az Adrenalin parkot, amelynek kalandpályáin is kipróbálhatjuk magunkat.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár.
Magasság: 408 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a faluból a piros kör jelzésen, a Cirakijeva utcából (600 méter; 20 perc; 114 méter szintemelkedés).
„Vallis aurea-nak, arany völgynek nevezték a rómaiak az Orljava és a Londza folyók áldott lapályait, ha nem a Papuk hegy ölében levő aranyerekre gondoltak is, hanem csak a vidék termékeny voltát, enyhe éghajlatát és a táj szelíd szépségét akarták jelezni. S még ma is megérdemelné e nevet az a mély völgykatlan.” (Hodinka Antal: Pozsega és vidéke, 1901)
Ma már épített örökségeikért is nevezhetjük Arany-völgynek a Pozsegai-medencét. Nevezetes középkori emléket őriz Pozsegaszentpéter. A község szívében egy régi vár sírja vissza azokat a régi időket, amikor még királyi hiteleshely, „locus credebilis” volt. A pozsegai társaskáptalant Ugrin kalocsai érsek alapította 1221-ben. A települést 1537. január 15-én foglalta el a török, emiatt levéltárát előbb Pécsre, majd a Felvidékre menekítették. A várban, ezt követően török helyőrség állomásozott. A keresztény lakosságnak megengedték, hogy fából egy kisebb templomot emelhessenek, melynek helyére 1765-ben épült fel a mai Szent Péter Pál plébániatemplom. A vár zárva van.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár előtti tér.
A Papukot átszelő „Vallis Honesta”, azaz a Tisztelet völgyének déli kijáratát őrzi Szlavónia legkisebb városa, Kutjevó. A középkorban Gotónak hívták a települést, amit Ugrin kalocsai érsek alapított, amikor a 13. században Zircről telepített ide ciszterci szerzeteseket. Fel is virágzott az apátság, de ezt a zugot sem kerülte el a török, elűzte a „fehér barátokat,” az apátság elpusztult. 1698-ig kellett várni, amikor megérkeztek a jezsuiták, hogy a középkori romokon új hitéletet kezdjenek. Az új templomuk mellé kastélyt is építettek, ami a rend feloszlatásáig nyári rezidenciájuk volt. A kastély körül ma szép, gondozott park terül el faritkaságokkal.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a templom előtti tér.
Magasság: 234 m
Nyitva: 0-24
Csonkán roskadoznak hét évszázad súlya alatt Raholca várának falai. Mégis, érzékeltet még valamit egykori nagyságából. Szlavónia legnagyobb erődítményének csonka falairól messze révedve nemcsak a távolba vesző Verőcei-síkot és a Pozsega-havasát látjuk, de felsejlenek előttünk a régmúlt idők emlékei is. Rózsavár mozgalmas történetéből nehéz kibogozni, hányszor cserélt gazdát, de hiába torzsalkodtak érte, 1543 forró nyarán megjött a török, hogy felperzselje itt a magyar életet. Elfoglalta a várat, s hosszú távra be is rendezkedett idelent. Ahogy Evlija Cselebi leírja, a raholcai szandzsákbég szükség esetén ötezer harcost tudott kiállítani. 1687-ben sikerült végre kitakarítani az oszmánt, de a felszabadulás egyben elhozta Raholca várának pusztulását is. A raholcai vártól két kilométerre délre, egy 680 méteres tetőn vannak Óvár maradványai, amelyet valószínűleg menedékvárnak építették veszély esetére.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár.
Magasság: 369 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a raholcai tótól (825 méter; 30 perc; 121 méter szintemelkedés).