Szilágycseh mellett a dombon alussza örök álmát Cseh vára. Az Árpád-kori erősséget fénykorában, a XV. század környékén Tövishát fő urai, a Jakcsok, majd a Drágffyak bírták. Később a Báthory, a Gyulafi, majd a Kapi családok uradalma lett. A török időkben végvári szerepe volt, majd a 18. században jöttek a Bornemisszák és a vár helyére udvarházat építettek. Aztán a nagy sötét üresség költözött be a kastélyba és fel is emésztette falait. Néhány gazdátlan, bús düledék és egy reneszánsz kút töredéke: ennyi maradt a régi dicsőségből.
A régi mezőváros, Szilágycseh legszebb látnivalói az épületek. Ilyen az egykori Járási Bíróság épülete, vagy a bank, ami Észak-Erdély visszatértekor Úri Kaszinóként üzemelt.
A falu református temploma a 16. század elején épült, a Drágffy család nevéhez kötődik.
Az Árpád-kori vár udvarából nyíló épületrészek ma is magukon viselik a dicső korok lenyomatát.
A gótikus lovagteremben megcsap annak a régi korszellemnek a levegője, amikor még égi eszmények uralkodtak.
Felette az emeleten a diéta, a tanácsülés terme nyílik, ahol Hunyadi kormányzósága idején a nagyurak a nemzet sorsa felől döntöttek.
És itt van az erdélyi reneszánsz gyöngyszeme, a Mátyásról elnevezett loggia, melyet édesanyja, Szilágyi Erzsébet építtetett.
Búcsúzóul lépjünk be a 15. századi várkápolnába és mondjunk el egy fohászt Hunyadi János Gyulafehérvárról idehozott töredékes síremlékénél.
A Vepor-hegység egy eldugott szegletében, Javorina szórványtelepülés apró temetőjének sarkában magyar hősök nyugszanak. 12 csépányi honvéd, akiket a helyi emlékezet szerint 1944-ben egy Szagyilenko nevű orosz parancsnok ukázára partizánok lőttek agyon.
Topolyától délnyugatra fekszik egy érdekes kis birtok, Pannónia. 1846-ban épült itt egy grófi kastély, amiből aztán 100 év múltán, az államosításkor Mezőgazdasági Kombinát lett. A kúria körüli parkerdő különleges fáin nem sokat fogott az idő.
Tökös mellet a ragyogó ártéri erdőben mindjárt egy szép kis kastély bújik meg. Valószínűleg Habsburg Frigyes főherceg építette nyaralónak a kiegyezés után. Később vadászkastéllyá alakították. Aztán jött az új impérium, és a véreskezű jugoszláv diktátor, Tito rezidenciája lett.
A parkban a Pápai Áldás Kápolna egy II. János Pál pápa által megszentelt könyvet őriz.
Léta vára a 12-13. században épült. Főúri vár volt, ami a 16. században egy Habsburg-Báthory összetűzésben részben megsemmisült, majd egy Ghiczy János nevű főúr építette újjá. A romtól csodálatos kilátás nyílik a Gyalui-havasokra.
“A Polánából kiágazó alacsony ágak jól mívelt dombos térséggé törpülnek, melynek egyik déli magaslatán Végles vára, a hasonló nevű uradalomnak székhelye áll. Végles hazánk legszebb fekvésű várainak egyike.” Lovcsányi Gyula leírásához tegyük hozzá, hogy Végles várkastélya ma újra régi fényében ragyog, igaz, csak külsejében. Az elmúlt században magára hagyott romokat a 2000-es években egy orosz milliárdos pénzéből szépen újjávarázsolták. A négycsillagos szállodává lett várkastélyba lépve korrekt módon magyar királyok festményei fogadnak.
Úgy tartják, hogy mikor még Korponától Lengyelországig egybefüggő erdő volt itt minden, akkor egy mókus akár fáról fára ugrálva eljuthatott az Ipolytól a Dunajecig. Ekkoriban ez a vidék még Zólyomi-erdő néven volt a magyar királyok vadászterülete, a magyar királyok pedig az erdők peremén őrvárakat építettek, ahonnan ezen várak őrsége őrizte a rendet, és a királyi birtokot. Mikor egyszer Kun László és két kísérője eltévedt a Polyánában, éppen egy ilyen kis várnál lyukadt ki sárosan, koszosan. Persze a vár őrsége vadorzónak nézte a királyt, és nem engedte be, hisz a király fényes ruhában jár, nem így sárosan. Mikor aztán megérkezett a király teljes kísérete, a derék őröket jól megjutalmazták, a várat pedig elnevezték Véglesnek.
A 13. században a zólyomi út védelmére emelt véglesi várat aztán századokon át királyi vadászkastélyként használták. Zsigmond, majd Nagy Lajos király után Hunyadi Mátyás is előszeretettel vadászott errefelé. A török, majd a Thököly és Rákóczi-féle kuruc szabadságharc idején a vár újra védelmi célokat szolgált. A 17. századtól a békésebb időkben az Esterházy család élte itt fényűző életét. A kiegyezés után a volt ’48-as honvéd ezredes, Nemeskéri Kiss Miklós vásárolta meg a birtokot és újra vadászkastéllyá alakította. Utolsó magyarországi tulajdonosa Habsburg Frigyes főherceg volt. Aztán a második világháború elvesztésével az új világrend vihara végleg kisöpörte innen a magyar szellemet…
A várkastély a Szalatna partján fekszik, honlapján minden információt megtalálunk, ha meg szeretnénk látogatni.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a várkastély.)
Szentgyörgyről lekanyarodva a Küsmöd pataka mentén, egy völgyzáró gát állja a vándor útját. A kiszélesedő völgyben egy ragyogó tó terpeszkedik. Csodaszép… mondhatná az ember, ha nem tudná, hogy a fényes víztükör alatt egy középkori székely falu alussza örök álmát.
A kommunista önkényuralom, a romániai falurombolás, a székelység eltüntetési kísérletének jelképe, az elárasztott falu, Bözödújfalu. A legsötétebb 1980-as években a gát elkészültével a szinte színmagyar falu lakóinak túlnyomó többségét erőszakkal kitelepítették. Aztán a víz lett az úr, s addig emelkedett, míg 1994-re szinte az egész falu hullámsírba került. Itt alszanak a tó mélyén Bözödújfalu székely házai, templomai, köztük a középkori katolikus templom, amelynek tornya egészen 2014-ig kiállt a tó vizéből, mementóként, aztán feladta a harcot és végleg alámerült. Alámerült, s nincs már itt se összetartó faluközösség, se bölcső, se temető, se élet se halál, se öröm se bánat, csak a nagy, mély üresség…
Bözödújfalu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és az egykori falu emlékhelyére helyezték. Azóta minden év augusztusában eljönnek a falu egykori lakói, hogy közösen emlékezzenek elárasztott szülőföldjükre.
A középkori eredetű templomáról híres Almágyon keresztülhaladva már messziről látható a bazaltsziklára épült legendás vár, Ajnácskő. A tatárjárás után kővárrá erősített erőd környéke sokféle természeti értéket rejt, mint például azt a kipreparált tűzhányó kéményt, amire a vár is épült.
