Bajmóc eredetileg Nyitra várának tartozéka volt, majd a 14. században I. Lajos királytól városi rangot kapott, hogy aztán uradalmi központtá nője ki magát. A vár elődjét a monda szerint egy Bojnik nevű rablólovag építette. Az oklevelek már a Hont-Pázmány nembeli Kázmérhoz kötik építését. Regnált itt Csák Máté, Mátyás király, és fia, Corvin János is. Aztán jöttek a Szapolyaiak, majd 1527-ben a Thurzók, akik úgy megerősítették, hogy a török ostromoknak is képes volt ellenállni.
Bocskainak megnyitotta kapuit, de 1637-ben már a Habsburg hű Pálffyakat találjuk itt, akik egy röpke kuruc intermezzo után egészen Trianonig birtokolták. Pálffy János gróf volt az, aki ősei hagyatékát a századfordulón egy pompás, 365 ablakos mesebeli várkastéllyá varázsolta.
A fényűző keleti szalon volt a gróf dolgozószobája, de a kastély legimpozánsabb terme az úgynevezett Aranyszalon.
A 17. századi várkápolna mennyezetét barokk freskók díszítik. Kivételes értéke az 1350 körül alkotott faoltára.
A középső vár tornyában a csigalépcső a Kék szalonba vezet. Faláról királyok, királynők és nemesek alakjai, mint a magyar múlt néma tanúi tekintenek ránk.
A Pálffy család tagjai a vár kriptájában alusszák örök álmukat. A kastély utolsó nemes tulajdonosának, Pálffy János Ferencnek sem kellett megélnie, hogy amit végrendeletében felajánlott – miszerint a vár a művészet és kultúra múzeumaként maradjon meg az utókornak, és mindenki számára látogatható legyen – csak évtizedekkel később, egy új világrend új országában fog megvalósulni.
A kastély előtt strázsál a közel 700 éves öreg hárs, ami lomkoronája alatt látta vendégül Mátyás királyt, Bocskai Istvánt vagy éppen Rákóczi Ferencet.
A Nyitra völgye felett őrködik Keselőkő vára. Annak idején a Hont-Pázmány nemzetség tagjai építették a várat. Az évszázadok során leghosszabb ideig a Majtényi család uralta, egészen a Rákóczi-szabadságharcig, azóta már csak falai őrzik a dicső múlt emlékét.
Búsan, borongósan kapaszkodnak a Madaras-hegység Garam mosta sasbércébe Revistye várának romfalai. Elfáradt már a régi küzdelmekben, s talán még jobban az évszázados nagy semmittevésben. Tudja jól, soha nem lesz már olyan daliás, mint a középkori ifjúságában. Mégis, jól esik az öregnek, ha egy-egy vándor meglátogatja és a régi időkről kérdezi. Revistye várát egykor Mátyás király özvegye adományozta Dóczi Orbán püspöknek.
Ahogy a régi várakat felfalják a modern idők, úgy kerül lassan rezervátumba a természetes élővilág is. A vár alatt kialakított parkban több mint 30 állatfaj él. 21 hektáros területen ismerhetjük meg a környék vadon élő állatait: őzeket, szarvasokat, vagy éppen muflonokat. De a hazánk tájain nem honos különlegességekkel is találkozhatunk. Nem mindennap láthat az ember példának okáért jávorszarvast. De kuriózumszámba megy a kaukázusi kecske is.
Barcaföldváron állt egykor a Német Lovagrend fő vára, a Marienburg. A ’70-es években a vár nagy része egy földrengés áldozata lett. Nemrég újították fel, de a vár már csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.
Ha II. András nem hajítja ki a nagyravágyó lovagokat, Földvár az önálló pápai teuton állam fővárosa lett volna. A tatárdúlás után IV. Béla építette újjá, majd Zsigmond király tartott országgyűlést falai között. A sok ostromot megélt Földvárnak a legújabb kor átkozott szerepet szánt, hiszen itt található a II. világháború egyik legkegyetlenebb haláltábora, ahol rengeteg magyar és német katona halt meg.
A Persányi-hegység egyik sziklafokán a Várhegyen leli a vándor a Barcaság egyik őrének maradványait. A vár eredete kétséges, egyesek szerint a Német Lovagrend építette, így ez a híres Öltövényi vár. Egy másik elmélet szerint Hidvégi Nemes Mihály építette a 13. században, de vannak, akik azt állítják, hogy ez a vár egyike azon erődítményeknek, ahol a pogány magyarság védte magát a kereszténységgel szemben.
Krizba várának sziklaormáról egész Barcaság belátható.
Sok víz lefolyt már az Olton, és az élet – úgy ahogy – a régi kerékvágásba került, de Madéfalva népe soha nem felejti és jelképeiben is elevenen élteti az 1764-es esztendő tragédiáját. Minden év január 7-én összegyűlnek az 1914-ben épült Jézus Szíve templomban, hogy együtt emlékezzenek a madéfalvi veszedelem vértanúira. Arra a mintegy 200 fegyvertelen székelyre, akiket példátlan kegyetlenséggel mészárolt le az osztrák katonaság. Bűnük az volt, hogy tiltakoztak a Mária Terézia által szervezett császári határőrségbe való erőszakos besorozás ellen. De az osztrák bosszú elérte a falu népét is… a zsoldosok válogatás nélkül mészárolták a védtelen embereket, sokan elmenekültek, és mint oldott kéve széthullt nemzetünk darabjaiból jutott Moldvába és Bukovinába is. Az évfordulón rendre visszatérnek az utódok és együtt vonulnak végig a falu népével a templomtól az emlékműig.
A veszedelem emlékére 1899-ben turulmadaras kőoszlopot állítottak. Alapjában egy sokat mondó szó: SICVLICIDIVM. Egy újabb misztérium. A szó, melynek római számértékei épp 1764-et adnak ki. A szó, ami örökre bevésődött a csíki néplélekbe.
A Galusa-tető vagy más néven Rákosi-Hargita főcsúcsának keleti oldalán, a Várpatak és a Szilas patak közötti kimagasló szirten porladoznak Pogányvár romjai. A név ködbe vesző múltat sejtet. A székely emlékezet szerint a tető az ősi magyar hitvilágot őrző rabonbánoknak volt az egyik kultuszhelye. A vár a középkorban a székely határvédelmi rendszer része lehetett. A 15. századig lakták, majd a császáriak lerombolták.
Hazánk északi határának egykori pompás védelmezője Árva vára. Eredete egészen a honfoglalás előtti korba nyúlik vissza, azóta áll rendületlenül, mint történelmünk élő tanúja. Ismeretes, hogy IV. Béla királyunk a tatárok elől menekültében itt pihent meg először. Látta e büszke vár Mátyás király hatalmát, a vitéz fekete sereget, a Bocskay-, Rákóczi-, Thököly-küzdelmeket, az 1848-as szabadságharcot, kivette részét nemzetünk minden gyászából, minden dicsőségéből. Fénykorát a Thurzó család uralma alatt élte át, melynek birtokába a XVI. században került.
Ma a vár alsó része múzeumi szolgálatot is teljesít, hol gyönyörű faragású, újabb eredetű címeres fabútorokat s egyéb ősi bútordarabokat, festményeket, fegyvergyűjteményt, tárgyakat találunk. A legtöbb látható emlék a Thurzó-családra utal.
Itt van a vártemplom díszes régi oltárával s egyházi bútorzataival; az oltár baloldalán a nagy gróf Thurzó György nádor életnagyságú fehér márványszobra, s alatta pihennek porai.
A fenséges falak között egy sötét fülke van, melybe a hagyomány szerint az igazságos Mátyás király Árva Pétert zárta, akit mint elhagyott árvát felneveltetett, érseki székbe ültetett s aki titokban mégis ellene áskálódott. Ezért büntetésül Árva várába záratta, s ekkor mondá az ismeretes szavakat: „Árva voltál Péter, Árva is lész és Árvában halsz meg.”
A felső rész hatalmas toronyból áll. Igéző kilátás nyílik róla az Árva völgyére, Árvaváraljára és a környező hegyekre.
Tövében az uradalmat egykor kiszolgáló Árvaváralja, ma már a turistákat szolgálja. Központjában ott a régi megyeháza, ahonnan annak idején a vármegyét igazgatták.
Beregszász felett magasodik a történelmi jelentőségű Kerek-hegy. Az Árpád-korban a beregi királyi erdő uradalom volt errefelé. 1233-ban II. András itt erősítette meg a király és az Egyház viszonyát rendező híres beregi egyezményt. És persze a beregi erdőben bujkáltak a kuruc felkelők is.
