Madéfalva

Uticélok / Székelyföld / Csíkszék
Nehézségi szint:
2/10

Sok víz lefolyt már az Olton, és az élet — úgy ahogy — a régi kerék­vá­gás­ba került, de Madé­fal­va népe soha nem felej­ti és jel­ké­pe­i­ben is ele­ve­nen élte­ti az 1764-es esz­ten­dő tragé­di­á­ját. Min­den év janu­ár 7‑én össze­gyűl­nek az 1914-ben épült Jézus Szí­ve temp­lom­ban, hogy együtt emlé­kez­ze­nek a madé­fal­vi vesze­de­lem vér­ta­nú­i­ra. Arra a mint­egy 200 fegy­ver­te­len szé­kely­re, aki­ket pél­dát­lan kegyet­len­ség­gel mészá­rolt le az oszt­rák kato­na­ság. Bűnük az volt, hogy til­ta­koz­tak a Mária Teré­zia által szer­ve­zett csá­szá­ri határ­őr­ség­be való erő­sza­kos beso­ro­zás ellen. De az oszt­rák bosszú elér­te a falu népét is… a zsol­do­sok válo­ga­tás nél­kül mészá­rol­ták a véd­te­len embe­re­ket, sokan elme­ne­kül­tek, és mint oldott kéve szét­hullt nem­ze­tünk darab­ja­i­ból jutott Mold­vá­ba és Buko­vi­ná­ba is. Az évfor­du­lón rend­re vissza­tér­nek az utó­dok és együtt vonul­nak végig a falu népé­vel a temp­lom­tól az emlék­mű­ig.

A vesze­de­lem emlé­ké­re 1899-ben turul­ma­da­ras kőosz­lo­pot állí­tot­tak. Alap­já­ban egy sokat mon­dó szó: SICVLICIDIVM. Egy újabb misz­té­ri­um. A szó, mely­nek római szám­ér­té­kei épp 1764-et adnak ki. A szó, ami örök­re bevé­ső­dött a csí­ki nép­lé­lek­be.

Hazajáró epizódban szerepelt: