A Körösfőnél eredő Sebes-Körös itt, Rév mellett tör át az úgynevezett Cholnoky-mészkőtömbön. A Révi-szoros valamikor az egyik legfontosabb kapu volt Erdély és az Alföld között. Ezen a völgyön keltek át a honfoglaló népek, és a középkortól a kereskedők is itt bonyolították áruforgalmukat. Tutajokon szállították az erdélyi árut, főleg sót és fát Belső-Magyarország felé. A Révi-szorosban fontos vámszedőközpont működött. A tutajok a sziklafalba épült toronynál, a Tündérvárnál kötöttek ki, míg az erőd mögötti barlang a vámként elkobzott áruk tárolására szolgált.
A változatos élővilágú szoros a Sebes-Körös és a felszín alatti vizek közös munkája révén alakult ki. Míg a Körös felülről, a beszivárgó, felszín alatti vizek belülről emésztették a mészkövet, ami karsztosodáshoz vezetett. Jellegzetességét barlangjai és magas sziklafalai adják, amelyek a barlangászok mellett a sziklamászókat is vonzzák.
1940-ben, amikor a II. bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért hazánkhoz, Révre a Szegedi Magyar Királyi 18. zászlóalj vonult be. Fogadásukra hatalmas ünnepséget rendeztek és a szorosban a „Laposkő” nevű sziklában kőbe is vésték a felszabadulás emlékét. A kommunizmusban igyekeztek eltüntetni a feliratot, ám nem sikerült teljesen, néhány betű ma is kivehető és az emlékekből úgysem törölhetők ki a hazatérés mámoros pillanatai.
A szoros régen csak gyalog vagy tutajjal volt járható. Kivételes szépségét a Nagyvárad és Kolozsvár között 1870-ben megnyílt vasútvonal tárta fel a nagyközönség előtt.
A szoros közepe táján egy pazar vízesés zuhan a Sebes-Körösbe.
A kék jelzésről letérve, az Arcser oldalában különleges világ várja a vándort. Páratlan természeti képződmény a Tündérkert, mivel hatalmas sziklák védik a betörő szelek ellen, így a benti melegebb klímának köszönhetően rengeteg virág nyílik itt.
A kitörések során kitódult láva hatalmas vulkáni takaróval borította be a Madarast. Az erózió azóta erősen megtépázta a hegyet: már csak a pusztítva teremtő erők vulkáni anyagból faragott formái adnak ízelítőt ősmúltjából. A vulkanizmus egyik jellegzetes emléke a Kolostor szikla névvel illetett andezitkiemelkedés. A remekbe szabott tornyok egyben pazar kilátóhelyül is szolgálnak.
A Kopácsi-rét mocsaras, erdős-mezős zuga az ősi pannon táj egyik utolsó apró emlékdarabkája, egyben Európa egyik legjobb természeti állapotban megőrzött ártéri területe.
A Dunai-puszta legelőin a természettel szerves összhangban gazdálkodnak. Ennek jelei az őshonos szürke marhák, amelyek minden évszakot a legelőn töltik.
A Kopácsi-rét Természetvédelmi Park, jól kiépített fahíd labirintusa az ártér rejtett kincseihez vezet. Nagyobb áradások idején hatalmas területeket áraszt el a víz, a holtágak és a lápterületek között kisebb-nagyobb talajszigetek emelkednek. A régi időkben ember volt a talpán, aki eligazodott az ingoványban. Persze ma már megváltozott a kép, az útvesztőkön kényelmes tanösvény vezet és sajnos az évtizedek vízszint csökkenése lassan elapasztja a tavakat és mocsarakat. A ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajok miatt a Kopácsi-rét Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelye. Főleg hatalmas halállományáról és madárvilágáról ismert. Amióta korlátozzák a halászatot, a kopácsiak elsősorban a természetvédelemre és a turizmusra építenek.
A víz mellett fekvő Kopács református temploma is a megújuló magyar közösség erejét hirdeti. A 1991-es háborút megszenvedett épület a magyarok összefogásával épült újjá.
Az évszázados elszigeteltségnek, a vízzel való sajátos kapcsolatának köszönhető természeti és néprajzi „ősállapot” megőrzéséről és átörökítéséről szól a falu legnagyobb ünnepe, a Kopácsi-halásznapok.
Évről-évre ezrek jönnek össze, hogy közösen ünnepeljenek és emlékezzenek a halászősökre.
A központban természetesen a halételek vannak, melyek közül a halpaprikás és a csiptetős ponty a legismertebbek.
Az Öreghavas csúcsplatója oldalában érjük el a Zengő-köveket. Az „Éneklő köveknek” is hívott kristályos kőzetű sziklakibukkanás neve onnan ered, hogy erős szélben gyakran misztikus, sípoló hangot hallat.
A Bujor és a Sashegy között, a Podsági-szoroson keresztül érjük el Bélavárat. Innen csodás kilátás nyílik a környező hegyekre.
A Polyána szabályos vulkáni kalderáját csak a Hucsava-patak volt képes átfűrészelni, így a kalderában lehulló csapadék a Horháti-völgyön keresztül távozik az egykori kráterből. A völgyön a kék jelzés vezet keresztül, amely látványos sziklaformációkat is érint. Felfelé haladva a völgyben, egy jobb kanyar után az agglomerátumos maradványokat képviselő sziklák egyik gigászi képviselője, a Bátovi-kőszikla állja utunkat. Még elképzelni is nehéz, milyen lehetett, amikor ez a közel 14 méter magas és 8 méter széles sziklatömb egyszer csak levált a hegyről és a völgybe zúdult. A völgyben zakatolt egykor a Véglesből Kyslinkybe közlekedő erdei kisvasút is.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a szikla.)
A Polyána déli oldalán számos nagyszerű andezit sziklaformációval találkozhatunk, melyek közül a leglátványosabb a Kalamárka sziklabirodalma. A nevezetes andezit sziklatornyok két csoportban tornyosulnak. A lenti, hosszan elhúzódó alakzat déli pereméről a Szalatnya-völgyére, Gyetvára és távolabb a Jávoros környéki hegyvidékre nyílik kilátás. Érdemes a tövébe is lemászni, hisz onnan mutatja igazán markáns arculatát. A kis vulkáni platót övező, több mint 10 méter magas sziklafalak, kémények és tornyok a lávafolyam elülső részének fagyeróziója során keletkeztek.
A Kalamárka sziklavilága nemcsak a geológusok paradicsoma, de kedvelt gyakorlóhelye a sziklamászóknak is, akik összesen több, mint 400 út közül válogathatnak.
A felső sziklacsoporthoz kitáblázott tanösvény vezet, amely segít eligazodni a Polyána vulkáni múltjában. A felső Kalamárkát érdemesebb a tövében körbejárni. Peremeiről a sűrű erdő miatt már korlátozottabb a kilátás. A Kalamárka egyébként jelentős régészeti lelőhely is, sziklái egy bronzkori vár maradványait őrzik.
A Kalamárkát a Rudna magistrala (az Aranyosmarótot a Stolicával összekötő Ércút) piros sávján közelíthetjük meg, de Gyetvából autóval is el lehet ide jutni.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a felső Kalamárka szikláinál van.)
A Polyána sajátos alakzatokkal tagolt tájékának formakincsét a vulkáni múlt határozza meg. A védett sziklaképződmények közül az egyik legérdekesebb a környező lankásabb erdős dombok közül merészen kiemelkedő Melich-szikla. Ha felkapaszkodunk az 1964 óta védettséget élvező 30 m magas andezit sziklatoronyra, testközelből is megismerhetjük a lávafolyam megkövült maradványát. A sziklát a Polyána hatalmas rétegvulkánjának külső kaldera palástján futó kék jelzés mentén találjuk, Skliarovo buszmegállójától éppen 1,5 kilométer távolságra van.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a szikla.)
