Archives

Ipolyszögi égerláp

Ipoly­szög hatá­rán elte­rü­lő Éger­láp védett terü­le­tet, a Duna-Ipoly Nem­ze­ti Park­hoz tar­to­zik, az Ipolyt kísé­rő mocsa­rak­nak az egyik utol­só darab­ja. A láp­vi­lá­got víz­ben álló ége­res erdő­fol­tok, náda­sok és bokor­fü­ze­sek tar­kí­ta­nak. Igen gaz­dag növény- és állat­vi­lág­gal ren­del­ke­zik.

Babele-sziklái

A Bucsecs-fenn­sík pere­mén talál­ha­tó a Bab­ele-mene­dék­ház. A pazar kilá­tás mel­lett az itt talál­ha­tó szik­la­kép­ződ­mé­nyek vonz­zák a turis­tá­kat. A kopár pla­tón a szél és az eső külön­le­ges kőalak­za­to­kat fara­gott ki a homok­kő és kong­lo­me­rá­tum réte­gek­ből. Itt lát­ha­tó a hegy­ség véd­je­gyé­nek szá­mí­tó hatal­mas szfinx is.

Garam-torkolat

Garam-torkolat

A Garam ott, ahol hazánk szak­rá­lis köz­pont­ja, az esz­ter­go­mi bazi­li­ka hir­de­ti ezer­éves keresz­tény­sé­gün­ket a Duná­ba ömlik.

Cseredomb és a Csiga-domb

Az ásvány­vi­zes tan­ös­vé­nyen fek­szik Cse­re­domb, ahol bor­víz­for­rás talál­ha­tó. Évszá­za­dok óta jár­nak ide a kör­nyék­ből, s aki­nek nincs nya­va­lyá­ja, asz­ta­li víz­ként is nyu­god­tan fogyaszt­hat­ja ezt a rend­kí­vül jó ízű for­rás­vi­zet. A Csi­ga-dom­bot Erdély leg­na­gyobb ara­go­nit-elő­for­du­lá­sá­val ren­del­ke­ző domb­ját a ma is aktív sós-meszes ásvány­víz­for­rás épí­tet­te, évez­re­dek alatt.

Sószoros

Ter­mé­szet­vé­del­mi terü­let a Sószo­ros. Több tíz­mil­lió évvel ezelőtt a Kár­pá­tok fel­gyű­rő­dé­sé­vel az Erdé­lyi-meden­ce süllyed­ni kez­dett, s a mélye­dé­sé­ben szá­raz­föl­di sós bel­ten­ger ala­kult ki, ami úgy 20 mil­lió évvel ezelőtt kiszá­radt. A kiüle­pe­dett sóré­teg pedig meg­gyű­rő­dött, és muta­tós sóhegy­ként tört a fel­szín­re, ami­ket ma is meg­cso­dál­hat az erre­já­ró.

Vörös sziklák

Koj­só fölött mesé­be illő szik­la­for­mák búj­nak meg. A Vörös szik­lák vagy Tur­nis­ka néven emle­ge­tett szik­la­cso­port tag­jai közül a leg­ne­ve­ze­te­sebb a Bagoly­vár­nak neve­zett szik­la­ka­pu. A hely szin­te tel­je­sen isme­ret­len a hazai turis­ták köré­ben, pedig nem­csak a lát­vá­nya elra­ga­dó, de nagy­sze­rű szik­la­má­szó uta­kat is rejt magá­ban.

Déményfalvi-cseppkőbarlang

Az 1921-ben, 870 méte­res magas­ság­ban fel­fe­de­zett csepp­kő­bar­lang igen vál­to­za­tos for­ma­vi­lá­gú kép­ződ­mé­nyek­kel ren­del­ke­zik. A jól kiépí­tett útvo­na­lon hat szin­tet bejár­va álmél­kod­ha­tunk a varázs­la­tos csepp­kő­dí­szí­té­sek­ben: a szta­lag­mit­nak neve­zett füg­gő csepp­kö­vek­ben, a szta­lak­tit­nak hívott álló csepp­kö­vek­ben és a ket­te­jük össze­nö­vé­sé­vel kiala­kult osz­lo­pok­ban, a szta­lag­ná­tok­ban. A leg­al­só szin­ten a föld alá bújt Démény­fal­vi-patak itt-ott kisebb tava­kat is alko­tott.

Fehér kövek

A Vigyá­zót ren­ge­teg hegyi patak szab­dal­ja szét. A mere­dek szur­dok egyi­ké­be a Szé­kelyó-patak folyik, ami három lép­csőn eresz­ke­dik alá.

Istenszéke

Déd­a­biszt­rá­ról a Biszt­ra, majd az Utas-patak völ­gye­in keresz­tül érhe­tő el a Kele­men-hava­sok jel­leg­ze­tes pla­tós csú­csa, az Isten­szé­ke. A hatal­mas ande­zit szik­lák­kal sze­gé­lye­zett csúcs a Biszt­ra és a Galo­nya völ­gye fölé maga­so­dik, ragyo­gó kilá­tást nyújt a Maros-völ­gyé­re és a Gör­gé­nyi-hava­sok­ra.