A Görgey nemzetség ősi felvidéki birtokközpontja Toporc, amit ősük, Szepes vármegye főispánja kapott adományként, 1256-ban IV. Béla királytól, a tatárjárás idején tanúsított hősies cselekedetéért. Jó 700 éven át jelen is voltak itt a Görgeyek, de ahogy megromlott régi kastélyuk mutatja, nincsen már helyük itt. Pedig utoljára 1907-ben az épületet teljesen felújították és egészen 1943-ig, Görgey Albert haláláig jó állapotban volt, de jött az új kor, a téeszek és proletárok világa, akik úgy elsöpörték azt a régit, mintha sosem lett volna.
Pedig a Görgeyek idején még gimnáziuma is volt Toporcnak, ahol görögöt, latint és németet is tanítottak. A falu közepén az 1700-as évek végén a család egy újabb kastélyt is épített.
A 14. századi ódon gótikus templom oldalbejáratánál egy vaskos vakkapu: hatalmas fekete márványtábla állja az ember útját: ne akarjon ide senki belépni addig, míg meg nem tudja, hogy bizony hajdan a Görgeyek voltak itt az urak, és nagy dolgokat vittek végbe Istenért, hazáért. Hívei voltak Thökölynek, csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz és Toporc szülötte a 1848-49-es szabadságharc hadvezére, Görgey Artúr is.
Patináns kis város Podolin. Német telepesek alapították IV. Béla idején. A régi idők hangulatát őrzi a Szűz Mária Mennybemenetele gótikus templom, és az előtte található reneszánsz harangláb.
A piarista kolostor is a magyar múltról tanúskodik. 1642-ben ugyan lengyelek alapították, de egy rövid ideig 1701-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem is a lakója volt, miután elszökött a bécsújhelyi börtönből.
Krúdy Gyula emléke is a kolostorhoz kötődik, mivel a piaristáknál végezte gimnáziumi tanulmányait, majd később innen merített ihletet többek között a Podolini kísértethez is.
A piarista kolostor 1919-ig működött, majd 1950-ben koncentrációs tábort létesítettek benne a bolsevikok.
Szinte minden falura jut egy apró fatemplom. Görbeszegé 1718-ból származik. Előtte egy különleges magyar emlékkőre lelünk, ami igazolja, hogy még itt a távoli végeken is otthonosan mozoghat a hazajáró. A kereszt felirata a következő: „Isten dicsőségére állíttatták Stim Vazul, Kocsán András, Buslák Fedor, Togán Péter és több görbeszegi hívő…”
Felvidéknek ez az északkeleti szeglete a jellegzetes bojkó ruszin típusú fatemplomok világa. Ezeket az általában Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt csodás kis épületeket a kék jelzésű tanösvény köti össze.
Kistopolya a 17. században kapott fatemplomot a falu feletti dombon.
Kertjében újabb katonatemető, melyben halhatatlan hősök keresztfái állnak díszőrséget az örökkévalóság kapujában.
A hegyek katlanában megbúvó Juhászlak szép példája az értékőrző falvaknak. Érdekessége, hogy Felvidéken ebben a faluban a legkisebb a fényszennyezés, ezért rengeteg olyan állatfaj él itt, ami máshol nem. Juhászlak mai képét a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és a 18. honvédezrednek köszönhet. Ők gyűjtötték össze a pénzt az újjáépítésre, miután az oroszok az első világháborúban felgyújtották.
Hervartó olyan kincset rejteget, amelynek nincsen párja se a Felvidéken, se az egész Kárpát-medencében. A sárosi ácsok keze munkáját dicséri Assisi Szent Ferencnek szentelt fatemploma. Hervartó hívei a főoltárt díszítő Alexandriai Szent Katalinhoz, Szűz Máriához és Szent Borbálához imádkoznak.
Magyarok, katolikusok, legelő, rét, termő szőlőhegy, jó borok. – Tömören így foglalta össze Vályi András, mit is kell tudni a Páris menti Kürtről.
És milyen jó látni, hogy szavai ma is helytállóak, mert az itt élők büszkék ősi múltjukra. A község neve a magyar honfoglaló törzs, Kürtgyarmat nevéből származik. Az Árpád-házi királyok alatt virágzó nagyközség temploma a török betörések idején a faluval együtt elpusztult, később leégett, majd földrengés döntötte le, de mindig újjáépült, legutóbb a 18. században. A templom előtt a község egykori meghatározó személyisége, Majer István plébános köszön ránk örök érvényű intelmével: „Ne csak szeresd, ismerd is szülőföldedet.”
A Garam menti dombság jellemzően bortermő vidék. A szüreti mulatságon a szőlészethez kötődő régi szokásokat is felelevenítik. A vidékre jellemző borokat a Kasnyik család pincészetében kóstolhatjuk meg.
A Báthoryak birtoka a 17. században lett a Pálffy családé, akik meghatározták a település újkori történetét. A Sarlós Boldogasszony-templomot Pálffy Miklós uraság építette 1728-ban. Érdekesség, hogy a Keszi nevű falvak lakói a Keszi-törzs leszármazottainak tartják magukat.
Kedves történet kapcsolódik Kútdombjához. Amikor 1657-ben a kilyénfalviak idejöttek, első dolguk volt kutat ásni a forrás körül. Akkor felmerült a kérdés, hogy „azt a kalibát” hova építsék. A válasz az volt, hogy a kút dombjára. Így lett Kútdombja Kilyénfalva második temploma. A helyiek minden évben kétszer, szénatakarítás előtt, Szent Kristóf napján, és Szent István napján tartanak itt misét.
