A Baróti-hegység nyugati előterében az „Unitárius Rómának” is nevezett falu dombján már messziről festői látványt nyújt Bölön büszkesége, a neoromán és bizánci elemeket őrző hatalmas templomvár. A polihisztor Farkas Sándor született itt, a reformkor nagy székely egyénisége, aki európai és amerikai utazásainak megörökítésével írta be magát az egyetemes magyar kultúr-és tudománytörténetbe.
A beszédes nevű Apáca egykor apácakolostornak adott helyet. Közvetlenül a falu szélén áll a székely határőrök építette Feketevár omladozó tornya.
Az Ajta-patak torkolatánál fekszik a háromszékiek unitárius szellemi központja, Nagyajta. Ódón templomukat várfal övezi, négy szögletében erős bástyák őrködnek. Nagyajta három püspököt is adott az unitáriusoknak, de itt született többek között a híres néprajzkutató és költő, Kriza János is.
Az egyik legősibb székely település Miklósvár. A történelmi Háromszék negyedi törvényhatósága volt, egykor a gróf Kálnoky család birtoka. Kastélyuk ma már letűnt korok emlékét hirdeti.
Barót alapítását egy szép legenda övezi. A tatárdúlás idején egy ifjú pár bujkált a közeli erdőkben. Fától fáig osonva egyszer csak egy kis tisztásra értek, és azt kívánták, hogy bárcsak ezen a helyen tudnának letelepedni. Hamarosan békesség szállt a vidékre, és le is telepedtek a kiszemelt tisztásra, és a falut Barótnak nevezték el. Erdővidék szívének tisztása azóta alaposan benépesült. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően Barót a századok során a medence legjelentősebb településévé, s mára több mint 6000 lakosú, egyetlen városává vált.
A központot a középkori Szent Adalbert római katolikus vártemplom uralja. Itt keresztelték meg Barót egyik legnagyobb szülöttét, Szabó Dávidot is. A jezsuita paptanár, költő és műfordító mellszobra a róla elnevezett iskola udvarán áll. A város másik jeles szülöttjének szobra is itt áll. Gaál Mózes, aki történelmi témájú ifjúsági regényeivel és kiemelkedő pedagógusi hivatásával érdemelte ki az utókor háláját. S itt kell megemlékeznünk a kommunista diktatúra ifjú mártír költőjéről, a Nagyajtai születésű Moyses Mártonról is, aki 1956-ban a magyar forradalom segítségére indult, de elfogták, majd börtönévei után 1970-ben a Brassói Román Kommunista Párt székháza előtt felgyújtotta magát, égő felkiáltójelként tiltakozva az embertelen rendszer ellen.
A Baróti Szabó Dávid szülőháza helyén álló házban kapott helyet Erdővidék Múzeuma, ami a környék helytörténeti értékein kívül egy rendkívüli leletet is őriz. A Felsőrákoson talált őselefánt, a messze földön híres masztodon maradványát.
Vargyas 1820-ban épült unitárius templomában a hagyományos ornamentikával díszített festett kazetták, karzatmellvédek és padok jelzik, hogy a nagyközség egyben a népi faragómesterek és bútorfestők birodalma is.
Nemcsak Vargyas, de egész Erdély középkori történelme elválaszthatatlan a községet évszázadokon át birtokló Daniel család történetétől. A különböző stílusjegyeket magán hordozó kastélyuk Erdővidék egyik legnagyszerűbb épített öröksége. A Danielek több mint 600 éven át lakták, ám a háború után elhagyni kényszerültek régi örökségüket. A kommunisták meg, ahogy szokták, állami gazdasággá tették a kastélyt és juhokat is tartottak az ősi falak között. Az épület ma az esztergomi önkormányzat tulajdonaként várja sorsa jobbra fordulását.
A főutcán emelkedik Vargyas egyik legújabbkori épített büszkesége, a Makovecz Imre által tervezett református templom, ami az Árpád-kori templom alapjaira épült. Az építkezés során egy ősi, rovással díszített keresztelőmedence került elő, ami ma a templomban látható.
Az ásványvizeiről híres Bibarcfalva település környékén a monda szerint Bibarc várura, a Szent Anna-tó feletti tündérvárból származó felesége kívánságára fakasztott gyógyforrásokat. A középkori református templomban Erdővidéken egyedülálló értékkel találkozhatunk. Északi falán még Orbán Balázs fedezte fel a 15. századi eredetű Szent László legendát ábrázoló freskókat.
Ha Kisbacon, akkor Benedek Elek, akinek e tájból ihletődött, ősi mondákon alapuló csodálatos mesevilágán nemzedékek nőttek fel. Büszke is a falu nagy szülöttére, akinek 1896-ban épült klasszicista udvarháza, a híres Mari-lak ma már valóságos zarándokhellyé vált. Az emlékházban ma is az író leszármazottai élnek.
Az Avas és a Tisza közének síkja ad otthont a következő koronavárosnak, Visknek.
Mint ősi királyi birtok már 1329-ben városi rangot kapott, később Máramaros vármegye központja lett, s mint ilyen, a jólét mellett sok vészt is kimért rá a sors. 1657-ben a lengyelek, 50 évvel később a krími tatárok dúlták fel. A 18. században ruszinok és németek települtek le a városban. Koronavárosi kiváltságait a ’48-as szabadságharc bukása után veszítette el. A 20. századi háborúk megpecsételték sorsát. A főtéren a turulmadaras hősi emlékmű jelzi, Visk magyarsága azért még tartja magát.
A magyarság bástyáit Visken is az iskola és a templom alkotják. 13. századi erődített temploma 1524-ben Visk népével együtt protestáns lett. 1657-ben fontos történelmi esemény színhelye volt: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem az országgyűlést megelőző istentiszteletet tartotta itt, ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. Előtte a kopjafák történelmi sorsfordulókra emlékeztetnek.
A régi élet emlékeit a viski tájház őrzi.