Délvidék egyik legrégebbi és legszebb kisvárosa, az ősi tiszai átkelőhely, Zenta. A török időkben szinte elnéptelenedett. 1697-ben sorsfordító csata helyszínéül szolgált, hiszen a császári és királyi hadak által aratott győzelem eredménye az 1699-es karlócai béke lett.
Mária Terézia telepített be magyarokat az 1750-es években. Innentől indult fejlődésnek a város, belvárosa a kiegyezés után épült ki. Zenta büszkesége, a hatalmas, 50 méteres toronnyal rendelkező szecessziós városháza. Tornyából pazar kilátás nyílik Zentára, a környező településekre és a Tiszára is.
A városháza mellett Zenta legmarkánsabb épülete, az 1904-ben épült tűzoltólaktanya. Aprólékosan kimunkált díszítőelemeivel remekül ötvözi magában a népi építészet és a magyar szecesszió formavilágát.
Nincsen Zenta Tisza nélkül. A parton a törökverés emlékét a honfoglalás ezeréves évfordulójára felállított Eugén-szobor maradványaiból 1997-ben kialakított emlékmű őrzi.
A szerb kommunisták 1944-es magyarírtó hadjáratai Zentát se kerülték el. A Tisza partján kivégzett magyarokra a híd melletti tetthelyen kopjafa emlékeztet.
Péterréve 200 éves, Mindenszenteknek szentelt templomával büszkélkedhet. Belsője történelmünk csodálatos képes tablója. Itt van Szent István királyunk megkoronázása. Egy másik képen pedig épp a lovagkirály, Szent László fakaszt forrást. S mindenek felett ott őrködik a Magyar Szent Korona, amit a titoi korszakban el akartak tüntetni, de valamiért a létrán felfelé indulókat rendre szédülés fogta el, így végül a helyén maradt.
Észak felé a Tisza mentén tovább haladva érjük el Moholt. Jöttek a szerb partizánok is, 1944-ben, s több száz magyart gyilkoltak le itt. Vérfürdőjükre emlékeztet az 1824-ben épült Szent György katolikus templom kertjében a vértanú plébános Varga Lajos emlékköve.
De van a templomkertben egy másik szobor is: Szent István alakja már a délvidéki magyarság élni akarását hirdeti.
Régi szász városka Nagydisznód. 1510 körül itt született a nagy prédikátor, Heltai Gáspár lelkész, nyomdász, a magyar korai széppróza egyik kiemelkedő alakja. A szászok és magyarok már csak néhány százan maradtak itt. Örökségük, a szebenre jellemző tornyos, háromhajós evangélikus erődtemplom a 13. századból származik. Úgy hírlik, óratornya az első volt egész Erdélyben.
Nagydisznód kistestvére Kisdisznód. A falu fölötti meredek hegykúpon, a Mihály-hegy tetején erődfallal kerített hegyi templom állja a szebeni szeleket. Udvarán a gömbkövek régi regéről mesélnek: egykor esküvője előtt minden legénynek egy ilyen követ kellett felgörgetnie a templomba, hogy ellenséges támadás esetén legyen mivel védekezni. A háromhajós, román stílusú templom a 12.–13. század fordulóján épült. Bélletes kapuja már ritkán nyílik ki. Miután a község a XV. században új templomot kapott, a hegyi templom már csak háborúk mentsváraként szolgálta Kisdisznód népét. Falán emléktáblák őrzik német, osztrák és magyar katonák neveit, akik az 1916-os román betöréskor adták életüket a hazáért.
Nem akármilyen hely Nagyszeben: évszázadokon át Erdély kulturális fővárosa, Szeben vármegye egykori székhelye, az erdélyi szászok sasfészke volt. Mára a szászok többsége elmenekült, csak a vastag falak védelmezte műemlékeik maradtak hátra.
Egykor a Magyar Királyság határa volt a Vöröstorony-szorosnál.
Rengeteg látnivalóval várja az idelátogatót Nagyszeben. A középkori hangulatú, szűk utcácskák után egy alagút a történelmi központba, a felsővárosi nagypiacra vezet. Itt, e nagyszabású épületek által keretelt téren, ahol egykor gabonavásárok, közgyűlések és nyilvános kivégzések is zajlottak, már belekóstolunk a nagyvárosi forgatagba is. A főtéren látható a neobarokk stílusban épült Bruckenthal-palota, a reneszánsz homlokzatú Haller-ház, valamint a katolikus templom.
Nagyszeben egyik jelképe a Tanácstorony. A 13. században a tanácsosok házára ráhúzott torony tetejéről madártávlatból is megcsodálhatjuk a várost.
A Kispiactér felé haladva érjük el a Hazugok Hídját. A legenda szerint azon szerelmespárok alatt, akik hamis szerelmi vallomást tesznek a hídon, leszakad a híd.
A Huet téren nyúlik az ég felé Szeben ékessége, a grandiózus, XIV. századi gótikus evangélikus püspöki székesegyház.
A város híres szülötte Kós Károly, az egyik legnagyobb erdélyi építész és író, valamint Borsos Miklós festőművész, akinek a családja 1916-ban a román betörés elől menekült el a csonkaországba.
Kereszténysziget Árpád-kori erődített templomának volt mitől védenie az itt élőket: Előbb Vitéz Mihály havasalföldi oláh fejedelem katonái foglalták el, s gyilkolták meg a templomban az evangélikus lelkészt. Aztán a török dúlta-mészárolta. 1690-ben a templomban tartott országgyűlésen kiáltották ki erdélyi fejedelemmé a kuruc hadvezért, Thököly Imrét. A 20. század elején itt élő több mint kétezer szászból mára alig 250-en maradtak.
Vízakna egy hatalmas sótömzsön ül, melynek kitermelése – nem kevés viszálykodás kíséretében – a római kortól a 20. századig tartott. A bányaaknák beomlásával képződött heliotermikus tavak a 19. században álltak a fürdőkultúra szolgálatába. Így lett Vízakna Erdély első sós vizű fürdője.
A 13. században épült masszív erődtemplom kapuzatába faragott életfát oroszlánok őrzik. Hiába dúlták fel a templomot a törökök, a dombormű megmaradt, ahogy a székely gyökerű, kicsi, de erős vízaknai magyar közösség is.
Egykor Nagyvölgy néven ismert elszórt tanyavilág felszámolása után alakították Völgypartot. Itt, a bácskai sík tanyavilágában, e 364 lelket számláló kistelepülésen, a szélmalom tövében áll az Aracson faragott kopjafa.
Árpád-kori város Óbecse. A török után a kiüresedett településre szerbek érkeztek. A magyarok csak a 18. században kezdték újra benépesíteni. Aztán ’48-ban Jelačić bán foglalta el, de Perczel Mór serege visszavette a szerb felkelőktől.
A belvárosi katolikus templom kivételes értékeket őriz. Falait a város híres szülöttje, Than Mór két oltárképe is díszíti. A „Nagyboldogasszony Mennybevitelét” ábrázoló főoltárképet 1855-ben festette.
A festőművész és fivére, a híres kémikus, Than Károly emlékházzá alakított szülőházában megismerkedhetünk a testvérpár életútjával.
2012 óta Petőfi Sándor egész alakos szobra ékesíti a főteret.
A tiszai Türr István-zsilip a maga idejében a világ egyik legkorszerűbb műszaki mesterművének számított. A 19. század végén ez volt a világon az első árammal működő, automata zsilip.
A Tisza átkelés középkori ellenőrzőpontja a XV. században rác despoták kezére került, majd olyan urai voltak, mint Brankovics György, Hunyadi János vagy Mátyás király. A török hódítás átvészelése után lassan újjáéledt, aztán elérkezett 1848. Törökbecse magyarjainak szívéből nem lehetett kitörölni a város polgára, Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú emlékét. A központban 1911-ben állított bronzszobrát a bevonuló szerb hadsereg ledöntötte. Ám 2009-ben a katolikus templom kertjében egy új mellszobrot állítottak a hős honvéd tábornok emlékére. A temetőben egy másik, egyedülálló emlékmű üzeni, hogy 1848-49 nemcsak a gyász, hanem fényes diadalok esztendei is voltak Törökbecsén: az 1904-ben felállított Hungária szobor.
Pár kilométerrel lejjebb található a középkorban fontos stratégiai szerepet betöltő Becse várának maradványai. 1091-ben említették először, mint Hasznos vára. A vízi és az Erdély felé vezető utak felügyeletet volt a vár feladata. Az 1551-ben érkező török sereget az akkori várkapitány, Fügedy Gábor állította meg. A karlócai béke egyik pontja magába foglalta a vár lerombolását, így végezte be sorsát Becse vára.