Vízakna egy hatalmas sótömzsön ül, melynek kitermelése – nem kevés viszálykodás kíséretében – a római kortól a 20. századig tartott. A bányaaknák beomlásával képződött heliotermikus tavak a 19. században álltak a fürdőkultúra szolgálatába. Így lett Vízakna Erdély első sós vizű fürdője.
A 13. században épült masszív erődtemplom kapuzatába faragott életfát oroszlánok őrzik. Hiába dúlták fel a templomot a törökök, a dombormű megmaradt, ahogy a székely gyökerű, kicsi, de erős vízaknai magyar közösség is.