Dél­vi­dék egyik leg­ré­geb­bi és leg­szebb kis­vá­ro­sa, az ősi tiszai átke­lő­hely, Zen­ta. A török idők­ben szin­te elnép­te­le­ne­dett. 1697-ben sors­for­dí­tó csa­ta hely­szí­né­ül szol­gált, hiszen a csá­szá­ri és kirá­lyi hadak által ara­tott győ­ze­lem ered­mé­nye az 1699-es kar­ló­cai béke lett.

Mária Teré­zia tele­pí­tett be magya­ro­kat az 1750-es évek­ben. Innen­től indult fej­lő­dés­nek a város, bel­vá­ro­sa a kiegye­zés után épült ki. Zen­ta büsz­ke­sé­ge, a hatal­mas, 50 méte­res toronnyal ren­del­ke­ző sze­cesszi­ós város­há­za. Tor­nyá­ból pazar kilá­tás nyí­lik Zen­tá­ra, a kör­nye­ző tele­pü­lé­sek­re és a Tiszá­ra is.

A város­há­za mel­lett Zen­ta leg­mar­kán­sabb épü­le­te, az 1904-ben épült tűz­ol­tó­lak­ta­nya. Apró­lé­ko­san kimun­kált díszí­tő­ele­me­i­vel reme­kül ötvö­zi magá­ban a népi épí­té­szet és a magyar sze­cesszió for­ma­vi­lá­gát.

Nin­csen Zen­ta Tisza nél­kül. A par­ton a török­ve­rés emlé­két a hon­fog­la­lás ezer­éves évfor­du­ló­já­ra fel­ál­lí­tott Eugén-szo­bor marad­vá­nya­i­ból 1997-ben kiala­kí­tott emlék­mű őrzi.

A szerb kom­mu­nis­ták 1944-es magya­rír­tó had­já­ra­tai Zen­tát se kerül­ték el. A Tisza part­ján kivég­zett magya­rok­ra a híd mel­let­ti tett­he­lyen kop­ja­fa emlé­kez­tet.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 87. rész: Orom-part 1. — A Tisza-mentén Péterrévétől Zentáig