A Tisza átke­lés közép­ko­ri ellen­őr­ző­pont­ja a XV. szá­zad­ban rác des­po­ták kezé­re került, majd olyan urai vol­tak, mint Bran­ko­vics György, Hunya­di János vagy Mátyás király. A török hódí­tás átvé­sze­lé­se után las­san újjá­éledt, aztán elér­ke­zett 1848. Török­be­cse magyar­ja­i­nak szí­vé­ből nem lehe­tett kitö­röl­ni a város pol­gá­ra, Lei­nin­gen-Wes­ter­burg Károly ara­di vér­ta­nú emlé­két. A köz­pont­ban 1911-ben állí­tott bronz­szob­rát a bevo­nu­ló szerb had­se­reg ledön­töt­te. Ám 2009-ben a kato­li­kus temp­lom kert­jé­ben egy új mell­szob­rot állí­tot­tak a hős hon­véd tábor­nok emlé­ké­re. A teme­tő­ben egy másik, egye­dül­ál­ló emlék­mű üze­ni, hogy 1848–49 nem­csak a gyász, hanem fényes dia­da­lok esz­ten­dei is vol­tak Török­be­csén: az 1904-ben fel­ál­lí­tott Hun­gá­ria szo­bor.

Pár kilo­mé­ter­rel lej­jebb talál­ha­tó a közép­kor­ban fon­tos stra­té­gi­ai sze­re­pet betöl­tő Becse várá­nak marad­vá­nyai. 1091-ben emlí­tet­ték elő­ször, mint Hasz­nos vára. A vízi és az Erdély felé veze­tő utak fel­ügye­le­tet volt a vár fel­ada­ta. Az 1551-ben érke­ző török sere­get az akko­ri vár­ka­pi­tány, Fügedy Gábor állí­tot­ta meg. A kar­ló­cai béke egyik pont­ja magá­ba fog­lal­ta a vár lerom­bo­lá­sát, így végez­te be sor­sát Becse vára.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 84. rész: Közép-Bácska — Tisza-menti barangolások Aracstól Völgypartig