A magyar nyelv nagy hatású megújítója, Kazinczy Ferenc békében nyugodhat, látva, hogy egykori lakhelye és örök pihenőhelye, a magyar nyelv élő és viruló központja, a magyar parnasszus lett. Az emlékparkban 2007-ben nyitotta meg kapuit a Magyar Nyelv Múzeuma, ahol a fiatalok számára is vonzó interaktív kiállításon ismerkedhetünk meg a nemzet alappillére és éltető ereje, az anyanyelv több mint ezeréves történetével, csodás rejtelmeivel és szépségeivel.
A korábban Kisbányának nevezett községet maga Kazinczy nevezte el Széphalomnak. 1806-tól hosszú éveket töltött itt, s 1831-ben a végzetes kolera is itt küldte az égbe.
Itt nyugszik fia, Kazinczy Lajos is, aki a ’48-as szabadságharc ezredese volt, amiért 1849-ben Aradon kivégeztek.
A hajdani Kazinczy kúria kertjében Ybl Miklós tervei alapján a Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben emelt mauzóleumot.
Az író halhatatlanságát jelzi, hogy a családi sírkert valóságos nemzeti zarándokhellyé vált.
A Sátor-hegy alját már Árpád magyarjai birtokba vették. A Ronyva-patak partján ülő ’Újhely idővel Zemplén fővárosává nőtte ki magát. Nagyságára emlékeztet Barátszer városrészében az ősi pálos, majd később piarista kolostor épületegyüttese.
A történelmi belváros Trianon, majd a szocializmus nyomasztó évtizedei után újra visszanyerte fényes arculatát és régi hangulatát.
Óhegyen vezet keresztül a hazánkat Lengyelországgal összekötő legfontosabb főútvonal. Az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra közötti hágón, 960 méter magasan, csodás környezetben fekszik Dóval. A fátrai oldalról a Zólyom-csúcs, szemben az Óhegyi-Tátra központi tömbje, a Kecske-hát keretezi.
A falu a 17. században keletkezett s hamar a környező szénégető települések központja lett. Arculata napjainkra erősen megváltozott. Ma már népszerű hegyi üdülőhely, a téli és nyári sportok és a hegyi turisztika fontos központja. Rengeteg szálloda, felvonók, kiváló síterepek, és hegyi ösvények várják a hegyi sportok szerelmeseit. És innen indul kelet felé az Alacsony-Tátra főgerincén végigvezető, közel 100 km hosszú piros jelzésű ösvény is.
Koritnyicafürdő már a XVI. században fürdőhely volt itt, majd a monarchia idején, a 19. században fejlődött népszerű fürdőteleppé. Vasas, szénsavas, keserűvizes forrásai kiváló gyógyhatással vannak az emésztőszervi bántalmakra.
A Bánya-patak szűk völgyében fekszik a környék egyik legszebb fekvésű falva, Úrvölgy. A völgy hajdan érclelőhelyeiről volt híres, a németek főleg rézércet bányásztak itt, melyet szerte Európába szállítottak. A 17. század végén az úrvölgyi bányákban írd és mond 800 munkás dolgozott, aztán jött a hanyatlás és 19. század végén a bányákat végleg bezárták.
A központban a bányaigazgatóság egykori székhelye, az úgynevezett Klopácska a 16. században épült. Ahol egykor a bányát igazgató urak sürögtek forogtak, ott most panzió üzemel. Fatornya még megvan, de már elnémult benne a kopogtató, amely jellegzetes kereplő hangjával több száz éven keresztül, egészen 1910-ig szólította munkába a bányászokat.
Az Árpád-kori plébániatemplomot 1254-ben emelték, román stílusából sokat veszített a későbbi átalakítások során. A főtérről már 4 évszázada ezen a 162 lépcsőből álló fedett folyosón juthatnak fel a hívek Isten házába.
Árpád-kori bányászfalu Óhegy. Először itt kezdték a besztercei németek a bányászatot, majd miután a készletek egyre jobban kimerültek, a 18. század végén került át a központ Úrvölgybe. Óhegy lakói később szénégetéssel, fakitermeléssel és kézimunkával foglalatoskodtak.
De Óhegy, más néven Öregerdő híres búcsújáróhely is. Az 1448-ban épült Mária templom Boldogasszony kegyszobra elé Felvidék minden részéből érkeznek a különböző nemzetiségű zarándokok.
Zólyom vármegye székhelye a Körmöci-hegység, a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra lábainál fekvő Besztercebánya. Fénykorát IV. Béla királynak köszönheti, aki szász telepesek behívásával fektette le a város alapjait. A környező hegyek érceinek köszönhetően hamar a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa lett. Korábbi gótikus arculatát az 1500-as tűzvész során elvesztette, de az újjáépítés utáni belvárosi polgárházai ma is remekbe szabott műemlékek. Itt minden háznak története van. az egyik például Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem háza volt. A hajdani IV. Béla téren található óratorony érdekessége, hogy ferde.
Mária Terézia püspöki székhellyé tette Besztercebányát, központja a Xavéri Szent Ferenc templom.
A Thurzó-házban működött a Thurzó-Fugger Rézbányászati Társaság.
Besztercebánya legrégebbi épülete a 13. században épült Szűz Mária Mennybemenetele templom. De nem ez az egyetlen középkori épület a városban. A városháza a reneszánsz időkből származik, de az ún. Mátyás-ház is, amelyen még látható Hunyadi Mátyás és felesége, Beatrix címere.
Zólyomlipcse, nevéből is adódik, szász alapítású, szabadalmát a 14. században Károly Róbert királyunktól kapta. A pálosok is megtelepedtek itt és a középkorban volt idő, amikor a bányaváros jelentősége felülmúlta Besztercebányáét. Ez persze már csak a régmúlt, amire néhány megmaradt patinás épület és szobor emlékeztet.
Zólyomlipcse vára a 13. században épülhetett, királyaink, királynéink majd magyar főúri családok kedvelt rezidenciája volt. 1667-ben falai között halt meg az összeesküvő, Wesselényi Ferenc nádor. A 19. századi tűzvész után az 1930-as évekig árvaház működött benne. A zegzugos várkastély ma már szociális otthonként szolgál.
A konyhasós, vasas és jódtartalmú gyógyforrásokat már IV. Béla király idején ismerték. Aztán megépült a gyógyfürdő, ami köré a 18-19. században sorra nőttek ki a ragyogó villák. Az „egészség és pihenés oázisa” olyan európai hírnévre tett szert, hogy felkereste I. Sándor orosz cár, és Erzsébet királyné is. Sissi látogatásának állít emléket az 1903-ban leleplezett bronzszobor. Eredeti feliratát persze azóta gondos-gondatlan kezek lecserélték.
Ahogy hűlt helye van már a királyné poharát őriző obeliszknek is.
Bártfafürdő szabadtéri néprajzi múzeuma fogadta be Felső-Sáros sajátos népi építészeti emlékeit. A hegyvidéki ruszinok egyik markáns etnikai csoportja, a lemkók éltek és imádták Istent ezekben a faépületekben, amíg a II. világháború után az új honfoglalók a „Visztula akció” keretében ki nem telepítették őket a Beszkidek vidékéről.
Néma kőemlékekbe szorultak vissza a vidék egykori urai, a Serédyek is.
Már 1271-ben a 14 szepesi város „Szász Tartományának” főhelye volt Lőcse. A régi városfalak még megvannak, a Kassai kapu üt rajtuk rést a központba, mindjárt az 18. századi volt minorita templomnál és kolostornál. És itt áll a főtéren, szinte változatlan gótikus formában a hatalmas Szent Jakab templom, amit 1245-től jó száz évig építettek. Mellette a híres XV. századi Városháza, déli homlokzatán az öt főerény allegorikus képével. Sokszor átalakítottak, de a híres Fekete város című filmből legtöbben ezt az arcát ismerik. És itt vannak körben a régi polgárházak is, csak a lőcsei polgárokat keressük hiába, se cipszerek, se magyarok nem járnak már a főtéren, és a nagy vásároknak sincs már idejük.
Lőcse felett magasodik a Mária-hegy. Ma is sok turista és zarándok keresi fel a mai alakját 1914-ben elnyerő Mária-hegyi templomot.
Évi egy aranyforint. Ennyiért adományozta Szepesgörgő birtokát, 1278-ban, IV. László királyunk a Görgey–családnak, akik jó 600 évig birtokolták a falut és határát. A 19. században aztán a Csákyak vették meg, akik egészen a második világháború végéig tartották itt a frontot.
De térjünk csak vissza a Görgeyekhez, hiszen nem más élt itt, mint Mikszáth Kálmán Fekete városának főhőse, Szepes vármegyének emlékezetes alispánja, Görgey Pál, aki egy végzetes újévi vadászaton, pecsételte meg sorsát, amikor – ebért, ebet! – lepuffantotta a lőcsei főbírót, hosszú viszálykodást indítva Görgő és Lőcse városa között. De mindez már csak régi, ködbe vesző legenda, amit Mikszáth Kálmán mentett át azt utókornak.
A pártázatos tornyú templom kertjében a Görgey család sírkeresztjei mesélnek a zsinóros menték és katarzist nyújtó drámák koráról, amíg a rozsda végleg meg nem eszi őket. És akkor már híre sem lesz, csak hamva azoknak az időknek, melyeknek még volt súlyuk.
Van itt egy sírkő, ami mindennél többet mond a Görgey családról: három testvér: Constantin, Arisztid és Béla hamvait őrzi: mind a hárman hősi halált haltak a hazáért az első nagy háborúban. Szép és dicső a hazáért meghalni – ennyi a sírfelirat.
