A kony­ha­sós, vasas és jód­tar­tal­mú gyógy­for­rá­so­kat már IV. Béla király ide­jén ismer­ték. Aztán meg­épült a gyógy­für­dő, ami köré a 18–19. szá­zad­ban sor­ra nőt­tek ki a ragyo­gó vil­lák. Az „egész­ség és pihe­nés oázi­sa” olyan euró­pai hír­név­re tett szert, hogy fel­ke­res­te I. Sán­dor orosz cár, és Erzsé­bet király­né is. Sis­si láto­ga­tá­sá­nak állít emlé­ket az 1903-ban lelep­le­zett bronz­szo­bor. Ere­de­ti fel­ira­tát per­sze azóta gon­dos-gon­dat­lan kezek lecse­rél­ték.

Ahogy hűlt helye van már a király­né poha­rát őri­ző obe­liszk­nek is.

Bárt­fa­für­dő sza­bad­té­ri nép­raj­zi múze­u­ma fogad­ta be Fel­ső-Sáros sajá­tos népi épí­té­sze­ti emlé­ke­it. A hegy­vi­dé­ki ruszi­nok egyik mar­káns etni­kai cso­port­ja, a lem­kók éltek és imád­ták Istent ezek­ben a faépü­le­tek­ben, amíg a II. világ­há­bo­rú után az új hon­fog­la­lók a „Visz­tu­la akció” kere­té­ben ki nem tele­pí­tet­ték őket a Besz­ki­dek vidé­ké­ről.

Néma kőem­lé­kek­be szo­rul­tak vissza a vidék egy­ko­ri urai, a Serédyek is.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 100. rész: Alacsony-Beszkidek — Hantok a Sárosi-határhegységben