A Bánya-patak szűk völ­gyé­ben fek­szik a kör­nyék egyik leg­szebb fek­vé­sű fal­va, Úrvölgy. A völgy haj­dan érc­le­lő­he­lye­i­ről volt híres, a néme­tek főleg réz­ér­cet bányász­tak itt, melyet szer­te Euró­pá­ba szál­lí­tot­tak. A 17. szá­zad végén az úrvöl­gyi bányák­ban írd és mond 800 mun­kás dol­go­zott, aztán jött a hanyat­lás és 19. szá­zad végén a bányá­kat vég­leg bezár­ták.

A köz­pont­ban a bánya­igaz­ga­tó­ság egy­ko­ri szék­he­lye, az úgy­ne­ve­zett Klo­pács­ka a 16. szá­zad­ban épült. Ahol egy­kor a bányát igaz­ga­tó urak sürög­tek forog­tak, ott most pan­zió üze­mel. Fator­nya még meg­van, de már elné­mult ben­ne a kopog­ta­tó, amely jel­leg­ze­tes kerep­lő hang­já­val több száz éven keresz­tül, egé­szen 1910-ig szó­lí­tot­ta mun­ká­ba a bányá­szo­kat.

Az Árpád-kori plé­bá­nia­temp­lo­mot 1254-ben emel­ték, román stí­lu­sá­ból sokat veszí­tett a későb­bi átala­kí­tá­sok során. A főtér­ről már 4 évszá­za­da ezen a 162 lép­cső­ből álló fedett folyo­són jut­hat­nak fel a hívek Isten házá­ba.

Árpád-kori bányász­fa­lu Óhegy. Elő­ször itt kezd­ték a besz­ter­cei néme­tek a bányá­sza­tot, majd miu­tán a kész­le­tek egy­re job­ban kime­rül­tek, a 18. szá­zad végén került át a köz­pont Úrvölgy­be. Óhegy lakói később szén­ége­tés­sel, faki­ter­me­lés­sel és kézi­mun­ká­val fog­la­la­tos­kod­tak.

De Óhegy, más néven Öreg­er­dő híres búcsú­já­ró­hely is. Az 1448-ban épült Mária temp­lom Bol­dog­asszony kegy­szob­ra elé Fel­vi­dék min­den részé­ből érkez­nek a külön­bö­ző nem­ze­ti­sé­gű zarán­do­kok.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 103. rész: Alacsony-Tátra 2. — Barangolások az Óhegyi-Tátra körül