A magyar nyelv nagy hatá­sú meg­újí­tó­ja, Kazin­czy Ferenc béké­ben nyu­god­hat, lát­va, hogy egy­ko­ri lak­he­lye és örök pihe­nő­he­lye, a magyar nyelv élő és viru­ló köz­pont­ja, a magyar par­nasszus lett. Az emlék­park­ban 2007-ben nyi­tot­ta meg kapu­it a Magyar Nyelv Múze­u­ma, ahol a fia­ta­lok szá­má­ra is von­zó inter­ak­tív kiál­lí­tá­son ismer­ked­he­tünk meg a nem­zet alap­pil­lé­re és élte­tő ere­je, az anya­nyelv több mint ezer­éves tör­té­ne­té­vel, cso­dás rej­tel­me­i­vel és szép­sé­ge­i­vel.

A koráb­ban Kis­bá­nyá­nak neve­zett köz­sé­get maga Kazin­czy nevez­te el Szép­ha­lom­nak. 1806-tól hosszú éve­ket töl­tött itt, s 1831-ben a vég­ze­tes kole­ra is itt küld­te az égbe.

Itt nyug­szik fia, Kazin­czy Lajos is, aki a ’48-as sza­bad­ság­harc ezre­de­se volt, ami­ért 1849-ben Ara­don kivé­gez­tek.

A haj­da­ni Kazin­czy kúria kert­jé­ben Ybl Mik­lós ter­vei alap­ján a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia 1859-ben emelt mauzó­le­u­mot.

Az író hal­ha­tat­lan­sá­gát jel­zi, hogy a csa­lá­di sír­kert való­sá­gos nem­ze­ti zarán­dok­hellyé vált.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 104. rész: Zempléni-szigethegység — Ahol a Bodrog születik