Buda­pest­től 25 km-re talál­ha­tó Cso­bán­ka köz­ség. A Pilis-hegy­ség­ben, az Oszoly-csúcs (327 m) — Csúcs-hegy (352m) — Kis-Kevély (488 m) — Cso­bán­kai-nye­reg és a Hosszú-hegy cso­port­ja által hatá­rolt meden­cé­ben húzó­dik. Tőle észak­nyu­gat­ra emel­ke­dik a hegy­ség két leg­ma­ga­sabb pont­ja, a Pilis (757 m) és a Dobo­gó­kő (700 m). Itt pár fok­kal min­dig ala­cso­nyabb a hőmér­sék­let, mint a kör­nye­ző tele­pü­lé­se­ken, ennek köszön­he­tő külön­le­ges szub-alpin klí­má­ja, mely a lég­ző­szer­vi beteg­ség­ben szen­ve­dők­nek gyógy­írt jelent­het. A tele­pü­lés neve “pász­tor­fa­lut” jelent.

A Dera-patak part­ján elte­rü­lő Mar­git-liget a szá­zad­for­du­ló kör­nyé­kén új kor­sza­kot nyi­tott Cso­bán­ka fej­lő­dé­sé­ben. A patak­völgy leg­szebb sza­ka­szán Mar­tin Sán­dor orvos 1897–98-ban épí­tett sza­na­tó­ri­u­mot, s a kör­nyé­ket elhunyt fele­sé­gé­ről nevez­te el Mar­git-liget­nek. 1909-ben Wet­tens­tein József, a tüdő­vész elle­ni szé­rum fel­ta­lá­ló­ja vet­te meg és tüdő­sza­na­tó­ri­um­má ala­kí­tot­ta. 1917-től hadi­ár­va­ház­ként műkö­dött, mely­ben a szol­gá­la­tot a Kato­li­kus Egy­ház szo­ci­á­lis misszi­ós nővé­rei lát­ták el. 2007-ben 100 évre átad­ták az épü­le­tet a Dévai Szent Ferenc Ala­pít­vány­nak. A nővé­rek nyom­do­ka­i­ba lép­ve, ebben a keresz­tény­sé­get meg­pró­bá­ló idő­ben, fel­ada­tunk­nak érez­zük, hogy min­den ember­rel meg­is­mer­tes­sük Krisz­tus sze­re­te­tét és közel hoz­zuk az embe­re­ket az egy­ház­hoz és egy­más­hoz, ezért szü­le­tett meg a Zarán­dok­ház gon­do­la­ta. A ház­ban 17db szo­ba talál­ha­tó, 3 — 4 illet­ve 5 férő­he­lyes elren­de­zés­ben. 3 db közös kony­ha, 3 db közös wc és zuhany­zó szol­gál­ja a nálunk meg­pi­hen­ni vágyó zarán­do­ko­kat. A ben­ti illet­ve a sza­bad­té­ri kápol­ná­ban lehe­tő­ség van lel­ki fel­töl­tő­dés­re, a kas­tély körü­li idil­li kör­nye­zet biz­to­sít­ja a meg­fe­le­lő nyu­gal­mat és kel­le­mes kikap­cso­ló­dást. A béke szi­ge­té­nek szok­ták nevez­ni. Ven­dé­ge­ink a saját maguk által hozott nyers­anya­gok­ból elké­szít­he­tik éte­le­i­ket a kony­há­ban vagy jó idő ese­tén a kert­ben lévő sza­lon­na­sü­tő­nél. Az udva­ron lévő kemen­cé­ben lehe­tő­ség van kenyér, lán­gos és hús­fé­lék süté­sé­re.

Csobánkán a zarándokok kedvelt pihenőhelye a Szentkút:

A hely legen­dá­ja sze­rint 1842-ben a Pilis erdő­sé­gé­ben egy nyá­ját legel­te­tő pász­tor­nak meg­je­lent Mária egy for­rás miatt mocsa­ras helyen. A láto­más után a falu­si­ak ivás­ra és mosa­ko­dás­ra hasz­nál­ták a for­rás vizét, s a víz­től töb­ben cso­dá­la­tos módon meg­gyó­gyul­tak. A legen­da egy másik vál­to­za­ta sze­rint a favá­gók kivág­tak egy fát, ame­lyen egy Mária-kép füg­gött. A fa vérez­ni kez­dett, s ennek hatá­sá­ra kez­dőd­tek meg a búcsú­já­rá­sok. Akár­hogy is, a for­rás­nak már a Mária-jele­nés előtt, a XIX. szá­zad ele­jén gyó­gyí­tó híre volt: Láz­ku­tacs­ka, Fieberb­ründl volt a neve. A jele­nés után kap­ta a Mária­kút, Szent­kút nevet.

Ugyan­csak a szom­széd­ság­ban helyez­ke­dik el a Viseg­rá­di-hegy­ség leg­ma­ga­sabb pont­ja Dobo­gó­kő (699 m). A vul­ka­ni­kus ere­de­tű Viseg­rá­di-hegy­ség meg­kö­ze­lí­tő­leg egy három­szög ala­kú terü­le­ten helyez­ke­dik el a Duna és a Pilis által köz­re­fo­gott tér­ség­ben. A hegy­sé­get észa­kon és kele­ten a Duna, délen a Két-bükk­fa-nye­reg és a Dera-patak hatá­rol­ja, dél­nyu­ga­ton a Pomáz és Esz­ter­gom közöt­ti völgy öve­zi. Dobo­gó­kő kli­ma­ti­kus gyógy­üdü­lő­hely, téli-nyá­ri kirán­du­ló- és síköz­pont, zarán­dok­hely, ahol szám­ta­lan medi­tá­ci­ó­ra alkal­mas hely talál­ha­tó. Dobo­gó­kő kilá­tó­i­ból pedig az ország egyik leg­szebb pano­rá­má­já­ban gyö­nyör­köd­het.

ÉLET HÁZA – ZARÁNDOKHÁZ

Kas­tély

Közös­sé­gi szo­ba

Kony­ha

Háló­szo­ba