Akárcsak Hollókő, Rimóc is megsínylette a török hódoltságot, de a palócokat kemény fából faragták. Sajátos észjárásukat és öntudatukat jól tükrözi a gazdag rimóci legendárium. Egy helyi mondás szerint „amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát, a rimóciak már visszafelé jöttek” – és bizony, ennek még képi ábrázolását is megtaláljuk a községháza falán.
Itt is szép számmal vannak palóc jellegű parasztházak. Az egyikben a palócföldi főkötők sokszínű világát ismerhetjük meg.
Kanizsától délre a Tisza mentén a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott Csóka is. A kunok, majd a törökök dúlta település az 1700-as évek végén mezővárosi rangot kapott. Katolikus templomát a Marcibányi család támogatásával emelték 1809-ben. Csóka utolsó nemese, Marcibányi Lőrinc kastély építésébe is belefogott, ám halála után már az új tulajdonos, a Sváb család fejezte be művét.
A 20. század elején az első világháborúig Csókán vezetett ásatást a szegedi múzeum régésze, Móra Ferenc.
Törökkanizsa már a 13. században jelentős település volt, korán kereskedelmi központtá fejlődött. Idővel átterjedt a Tisza jobb partjára is, ebből a részéből lett a mai Magyarkanizsa, amivel sokáig hajóhíd, majd 1975 óta új híd kötötte össze. A török uralom után sok nemesi család öregbítette a város hírnevét. Az egyik legrégebbi bánsági úrlakot Szerviczky György építtette 1793-ban.
Amikor 1029-ben Csanád vezér a Tiszán átkelve egy dombon sátrat vert, megfogadta: ha legyőzi Ajtonyt, e helyen monostort építtet. Álmában egy oroszlán bíztatta: azonnal támadja meg az ellenséget. Fölébredve rögtön éjjeli támadást rendelt, s le is verte a lázadókat. Csanád lett a vármegye ispánja, s a fogadalom helyén felépítette a monostort, amit Oroszlánosnak nevezett el.
A felvirágzó Szajánt sem kerülhette el a török pusztítás. A XIX. század elején Tajnay János birtoka lett, aki Szeged környékéről dohánykertészeket telepített ide. De búsulhattak Szaján lakói 1849-ben is, amikor szerb szabadcsapatok égették fel falujukat. 2 évre rá svábok érkeztek, de a gyenge minőségű földek miatt, ahogy a helyiek mesélik, egy „éjjel elszéledtek a faluból, lámpáikat égve hagyták, hogy megtévesszék a földesurat.”
Padé központjában a kúriát a falu földesura, Diván György építette az 1800-as években. Csakúgy, mint átellenben a katolikus templomot. A falu szélén még egy szépen felújított kastélyt találunk. A szabadkai nagybirtokos család sarja, Veber Schulhoff nyaralónak építette az 1700-as évek végén.
Úgy tartja a legenda, hogy Szent István fiát kedvelt vadászterületén, az Igyfon erdejében érte a halál. S miután a herceget is szentté avatták, halála helyszínének közelében, a Berettyó melletti dombon felépítették a Szent Imre apátságot.
Ma már csak a falu neve és a herceg szobra őrzi emlékét Hegyközszentimrén.
Már rég elmúlt az az idő, mikor Hegyköz központi települése a Borsa család birtoka, Adorján volt. Egy csonka öregtorony, ennyi maradt a dicső múltból Szalárd község határában.
Elődeink Bihar földvárát később a róla elnevezett vármegye és püspökség első székhelyévé tették. A magyar trónörökös hercegek rendre innen irányították a dukátust. Aztán jött a tatár és az addig fényes Bihar hosszú időre mély álomba szenderült.
Ezer esztendővel Árpád várfoglalása után turulmadaras emlékművet avattak a várban. De végül jött a román, és Bihar emlékoszlopa is romba dőlt. Csak egy csonk maradt, és feliratának fájó emléke: Állj kőemlék, állj a végtelenségig! Jelképeként a honszeretetnek. Hont szeretni végleheletéig Tanítsd minden fiát e nemzetnek.
A Gutkeled nemzetség ősi fészke az Érmelléken fekvő Bihardiószeg. A falut a századok során nem kímélte se török, se labanc. Bocskai István büszke hajdúival határában győzte le a császári sereget. Van emléke Széchenyi Istvánnak, aki még huszárkapitányként élt itt az 1820-as években. Petőfi Sándor meg vándorszínészként fordult meg Diószegen, és ha már itt járt, írt egy verset is. Itt áll Erdély első, 1896-ban emelt Kossuth szobra is, amely a kommunizmust egy disznóól padlásán elrejtve vészelte át. Túlélte a vörös vészkorszakot a Zichy grófok régi kastélya is, amely ma már megújulva ad otthont a környék élővilágát és borászatát bemutató kiállításnak.
A Zichy család 1870-ben itt alapította meg a Monarchia első szőlészeti és borászati iskoláját, így nem is csoda, hogy Bihardiószeg híres borairól, melyek közül a vidékre a legjellemzőbb az ősi magyar bakator bor.
A szászoknak már se híre, se hamva Prázsmáron, de templomerődjük olyan épen megmaradt, mintha tegnap lett volna benne az utolsó istentisztelet. A Német Lovagrend kezdte el a templom építését 1218-ban. Miután őket kiűzték, kora gótikus stílusban folyt tovább az építkezés. Érdekessége, hogy a templomhajóból középen emelkedik ki a nyolcszögű templomtorony. A tatárjárás után megerősítették. A várfalba 275 darab kis kamrát építettek, minden családnak egyet-egyet. Békeidőben raktárnak használták, veszély esetén menedéket nyújtott.
A templom a Világörökség része. A bordás boltozat, a csúcsívek, a zárókövek, és a kivételes, 15. századi Szent Kereszt-szárnyasoltár egy olyan letűnt kor hagyatékai, melynek szellemét földi erővel nem lehet elpusztítani.