Magas-Tátra – A magyar turistaság bölcsője
Hazajáró műsorok

Magas-Tátra – A magyar turistaság bölcsője

1. rész

„A magyarföldnek e munkában adandó szebb tájképei közül, első helyre nem ok nélkül tettük hazánk legmagasabb hegyét, a középponti, vagy az alap-Tátrát. Ez Szepes és Liptó megyében mintegy fénypontját, koronáját képezi a magyarföld nagy részét elboritó Karpatoknak. Ezen roppant hegytömeg – úgy, mint képünkön előállitva van – rendkivül nagyszerü és meglepő látványt nyujt; mert itt a Tátra legnyiltabb, legszebb kilátási pontról, egész óriási önállóságában mutatkozik. Ez a mi országunk legerősebb határköve, védfala, melly gigasi karjaival mintegy eltakarni, fentartóztatni látszik az éjszaki hatalomnak hazánk mesgyéire irányzott pillantásait, vágyait. Számos csúcsaival úgy áll ott Tátránk, mint meséinkben a kincset őriző sokfejü sárkány, melly fölhegyzett fülekkel figyelmez a jelen és jövő titkaira.”

Vahot Imre: Magyarföld és népei

Így írt Vahot Imre „Magyarföld és népei” című munkája előszavában és mi is csatlakozunk 150 éve papírra vetett soraihoz. Mert honnan máshonnan is indulhatna soha véget nem érő útjára a Hazajáró, mint a magyar turistaság bölcsőjéből, a Magas Tátrából.

 

Látnivalók / Felvidék / Szepesség

Sokáig nézegettük a Gerlachfalvi-csúcsot ostromló felhőket, amelyek egyre lejjebb ereszkedtek, elvéve tőlünk még azt az apró örömöt is, hogy a Kárpátok legmagasabb csúcsának látványában gyönyörködjünk. A Sziléziai-háznál állva gyorsan meg is született a döntés: hiába van itt velünk a hegyi vezető, nincs sok értelme így felmenni a „haza legmagasabb oltárára”.
Maradt tehát a Felkai-völgy, de persze nem úgy tekintettünk rá, mint a ló helyett a szamárra, hisz tudtuk mennyi kincset rejt a Sziléziai-ház és a Lengyel-nyereg közti szakasza. A Sziléziai-ház mai formájában persze nem tartozik a kincsek közé. Mai alakját 1968-ban nyerte el, a „Gerlach alatti palota” – ahogyan a korabeli lapok nevezték – azóta fogadja ezzel a szocreál külsővel látogatóit a Felkai-tó felett, 1676 méteren. Egyébként az első házacskák (Hunfalvy-ház, Blasy-ház, Felkai-turistalak) még a XIX. században épültek itt, majd 1895-ben a Kárpát Egyesület Sziléziai osztálya húzott fel egy földszintes faházat. Ez égett le 1962-ben, hogy helyére kerüljön a hegyi szálló, amelyet több irányból is meg lehet közelíteni. Ótátrafüredről a sárga, Tátraszéplakról a zöld, míg Tarajkáról a piros jelzésen érhetünk ide 2 óra alatt. A Poprádi-tótól már keményebb menet vár ránk a piroson, hisz onnan ki kell mászni az Osztervát, majd a Gerlachfalvi-csúcsot oldalazva, három óra alatt érhetünk a Felkai-tóhoz.
Szóval a Felkai-tó partján mi a völgyön felvezető zöld jelzést választottuk, amely a Lengyel-nyeregig pont két órás túrát jelent. A Felkai-völgyteraszokon felfelé vezető út feltárását is a Kárpát Egyesület Sziléziai osztályának köszönhetjük, ennek emlékét egy szikla oldalában – csodák-csodájára épségben megmaradt – emléktábla is őrzi. A Felkai-vízesés mellett felbaktatva a második teraszra, a tavasszal különleges virágoknak otthont adó Virágoskert elnevezésű havasi rétre érünk. Innen indul egyébként a Gerlachfalvi-csúcsra vezető legnépszerűbb mászóút, a Felkai-próba. A völgy harmadik teraszán, 1945 méteren terül el a Felkai-Hosszú tó. A tengerszem partján egy másik híres mászóút, az egész Tátra leghosszabb, mintegy 800 méteres szakadéka, a Karcsmar-folyosó beszállását láthatjuk, amelyen keresztül a hegymászók elsősorban télen hódítják meg a Gerlachfalvi-csúcsot. A Felkai-völgy felső végének törmelékmezeje már fokozottabb figyelmet igényel, a bezáruló katlan egyre meredekebb útszakaszán vasláncok segítségével kapaszkodhatunk fel a főgerincre, a Tátra északi és déli oldalát összekötő legnépszerűbb átjáróhoz, a Lengyel-nyeregbe.

A Felkai-völgy felső részét őrző Sziléziai-ház megközelítése:
Felsőhágiról (Vyšné Hágy) a sárga, majd piros jelzésen 3 óra 30 perc.
Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) a zöld jelzésen 2 óra.
Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) az aszfaltozott úton 2 óra 15 perc.
Tátraotthonból (Tatranské Zruby) a kék, sárga majd zöld jelzésen 2 óra.
Újtátrafüredről (Nový Smokovec) a sárga, majd zöld jelzésen 2 óra 25 perc.
Ótátrafüredről (Starý Smokovec) a kék, majd piros jelzésen 2 óra 15 perc.
Tarajkáról (Hrebienok) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magisztrális út) 2 óra 5 perc.

Aktuális időjárás a Sziléziai ház honlapján, ahol a friss szállásárak is fent vannak. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762)

Fotó: Nagy Árpád

Bővebben...

A legenda szerint 1708-ban Buchholtz György, a Tátra egyik első hegymászója és kiváló ismerője fogadásból beúszott a Kőpataki-tó közepén található sziklához, hogy abba örök mementóul belevésse a nevét. Ma már persze természetvédelmi okokból sem vállalkoznánk hasonló fogadásra, de ami fájóbb, az az, hogy lassan a fogadás tárgya tűnik el. Az 1754 méter magasan fekvő Kőpataki-tó vize ugyanis 1937 óta a mentési munkálatok ellenére eltűnőben van. Ehhez minden bizonnyal hozzájárultak a közeli építkezések. Itt van ugyanis a lomnici felvonó egyik állomása, és a Kőpataki-menedékház is. A ház mellett nevezetes sziklaüreget láthatunk. A „Tüzelőkőnek” nevezett szirt és hasonló társai a tátrai turistaszállások megépülése előtt a kincskeresőknek, pásztoroknak és az első turistáknak szolgáltak alvóhelyül. Innen egyébként megkapó a látvány a Lomnic-csúcs, a csipkézett tarajú Villa-gerinc, a Késmárki-csúcs és a Hunfalvi-csúcs alkotta katlanra. Erre túrázott a hegység első név szerint ismert hegymászója, a késmárki Frölich Dávid is, akinek a Tátra első túrabeszámolóját is köszönhetjük. A cipszer polihisztor 1639-ben megjelent művében írta le, hogy késmárki diák korában két osztálytársával együtt, a magasabb régiók kutatása céljából eme csúcsokon túrázott.

Túralehetőség márpedig akad erre bőven, hisz a tátrai Felső-körút is itt halad át Tarajka illetve a Zöld-tó felé. Tátralomnicról nem csak a felvonóval jöhetünk fel ide, hanem a zöld jelzésen is, ami 2 óra 45 perces utat és 900 méter szintemelkedést jelent. A Start állomásról induló kék jelzés is ide a Kőpataki-tóhoz vezet, igaz ezt egy 3 órás kerülővel teszi. A Kőpataki-tótól ülős felvonóval juthatunk fel a Lomnici-nyeregbe, ahonnan a zöld jelzésen egy 600 méteres sétával érhető el a Nagy-Lomnici-torony kilátópontja, ahonnan pompás kilátás tárul elénk.

A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a lomnici felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted. A Kőpataki-tó alatt, a Felső-körút mellett találjuk az 1934-ben épült, mai formáját 1953-ban elnyerő, egész évben nyitva tartó menedékházat. A szűk kapacitású házban 8-an tudnak elaludni egy közös helyiségben. (A Hazajáró Egylet tagjainak intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.)

Bővebben...

A 2632 méteres Lomnici-csúcs több mint ezer évig volt a Magyar Királyság legmagasabbnak hitt pontja. Persze, hogy a legmagasabbnak hitték, hisz a Szepességből bástyaként emelkedik ki. Aztán jött a modernség, meg a műszerek, és azok arra jutottak, hogy a Gerlachfalvi-csúcs bizony 23 méterrel magasabb a Lomnicnál. Odalett az első hely, de a népszerűség maradt a régi. Jöttek is messzi földről szerencsét próbálni a hegymászók. Közülük aztán a skót Robert Townson érte el először hivatalosan a csúcsot, 1793. augusztus 17-én. A derék skót aztán megmászta még a szomszédos Fehér-tavi-csúcsot is, majd leereszkedett Késmárkra. Betért az első vendégfogadóba, és elmesélte az összes vendégnek hol is járt aznap. Nagyot néztek erre az öreg cipszerek, hisz hallani lehetett mindenfélét ekkoriban, még valami jakobinus őrültségről is meséltek a nyugatról érkező kereskedők, de hogy valaki megmássza azt az égbenyúló ormot… Talán még egy hordót is csapra vertek, hisz az ilyesmit illik megünnepelni.
Ma hivatalosan csak felvonóval lehet feljutnia csúcsra: a Kőpataki-tó állomástól induló 15 személyes kabin 851 méter szint legyőzésével 1748 méter fesztávolsággal éri el a csúcsot, ezzel a drótkötélpálya hosszú ideig világviszonylatban is az első helyen állt szintkülönbség tekintetében. Felérve a csúcsra a csillagvizsgáló kutatóállomás épületébe érkezünk, amely körül kilátó épült ki. Dél felé a Szepesség dimbes-dombos tájéka, a többi irányban pedig a Tátra grandiózus sziklaalakzatai bűvölnek. Kelet felé a Bélai-Tátra mészkőgerince húzódik, nyugati irányba fordulva a Gerlachfalvi-csúcs, a Tátra csúcs, a Tengerszem csúcs és a Kriván is megmutatja magát. Közvetlenül alattunk a Tarpataki-völgy és végében az Öt-tavi katlan terpeszkedik. Ahogyan említettük, sokáig a Lomnicot tartották a Tátra legmagasabb csúcsának, erre utalnak korábbi nevei is. Szólították Vaternak, Grossvaternak és Königsbergnek is. Végül Greiner Lajos erdész mérései 1838-ban elhozták trónfosztását, de a Lomnic 2632m-es magasságával így is Tátra harmadik legmagasabb csúcsaként büszkén emelkedik a Szepesség fölé.

A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a lomnici felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted.

Fotó: Scheirich László

Bővebben...

Bármilyen jól is sikerüljön egy-egy tátrai túra, bármilyen gazdagon is lett élményekkel megpakolva a lélek, a Menguszfalvi-völgyben hazafelé tartva alábbhagy a derűs jókedv…
A Magas-Tátra áldozatainak és neves személyiségeinek emlékét őrző Szimbolikus temetőt az 1930-as években kezdték el kialakítani. „A holtaknak emlékül, az élőknek intelmül” szolgáló kegyhely szikláin ma már több mint 300 elhunyt emlékét őrzi emléktábla. Köztük a legrégebbi Wachter Jenőre emlékeztet, aki 1907-ben a Simon-torony ormán vesztette életét. De vannak sajnos egészen új emléktáblák is. Többek között rátalálhatunk a Tátra nagy csodálója, Farkas Zsolt domborműjére is, akit 1997-ben, mindössze 28 évesen, hegymászás közben ért halálos tragédia a Tátrában. A Szimbolikus temető kápolnáját a hegyek áldozatainak emlékére szentelték fel 1934-ben. Itt gyújthatunk mécsest, hogy néma főhajtással emlékezzünk mindazokra, akik az elmúlt századokban örök időkre a Tátra rabjai lettek.

A Szimbolikus temető a Poprádi-tótól és a Menguszfalvi-völgy felől is a sárga jelzésen érhető el, itt olvashatsz róla bővebben.

Bővebben...

Ótátrafüreden szerencsére nincs rajta annyira a csehszlovák idők keze nyoma, hogy a múlt emlékeibe keljen kapaszkodni, hogy egy kicsit otthon érezzük magunkat. Viszont a magyar múlt felidézése elengedhetetlen, ha Ótátrafüreden járunk. Ehhez 1797-ig kell visszautaznunk, mikor is a Nagyszalóki-csúcs alatti erdők tulajdonosa, Csáky István a már ismert savanyúvízforrások körül három házat és egy kis kápolnát építtetett, és ezzel megvetette Ótátrafüred alapjait. 1833-ban, mikor Rainer György János bérbe vette Tátrafüredet, csupán hat házból állt a település. 1868-ban, mikor a bérlettől visszavonult, már húsz ház állt az egykori hat helyén. Lakóházat, tánc-, játék- és éttermeket létesített, fürdőt rendezett be, sétautakat és gyalogutakat épített a közeli völgyekben. Működése alatt a település látogatottsága megsokszorozódott és nagy hírnévre tett szert. Ótátrafüred Rainer visszavonulása után is tovább épült és szépült, patinás villák és szállodák sora létesült, melyek közül a legismertebb talán az 1904-ben felhúzott Grandhotel. Szintén Ótátrafüredhez köthető Magyarország első, a világ hetedik turista szervezetének, a Magyarországi Kárpát Egyesületnek a megalapítása, mely alkalomra 250 hazánkfia gyűlt össze 1873. augusztus 10-én. Az MKE évtizedeken át tartó úttörő munkája során a hegységben számos turistautat, a tátrai üdülőtelepeket összekötő Tátra-körutat, és megannyi menedékházat épített. Az említett épületek közül több patinás villa még ma is áll. A központot a település máig legnevezetesebb épülete, a Nagyszálló uralja, amely maholnap 120 éve szolgálja töretlenül az üdülésre vágyókat. A látogatók számának látványos gyarapodása miatt a nagyszálló felett 1888-ban egy nagyobb, alpesi stílusú fatemplomot is építettek.

Tátrafüred ideális kiindulópont a Magas-Tátra középső részébe, a Tarpataki-völgy felé indulóknak. A hegység régi feltáróinak köszönhetően az erre járó barangolónak rendkívüli kiszolgálásban van része. Itt van a Tarajkára vezető Siklóvasút alsó állomása, amit 1909-ben adtak át a nagyközönségnek. A vonat 8:30 és 19:30 között közlekedik, legfrissebb, svájci szintet közelítő árlistát a siklóvasút honlapján találunk. A vasút történetéről itt lehet többet megtudni. A város turisztikai érdekessége a Tricklandia, amely az optikai illúziók világába vezet. A nehézkes parkolás miatt érdemes vonattal felkeresni a várost: az Ótátrafüredet is érintő Poprád-Csorbató tátrai villamosvasút menetrendje itt található, míg az Ótátrafüred-Tátralomnic mellékszárny menetrendje itt.

Bővebben...

Magyar emlékekkel nem csak a Tátra településein és völgyeiben lehet összefutni, találunk belőle 2000 méter felett is, a Kis-Tarpataki-völgy sziklatornyos völgyfőjében. Bár, ehhez már komolyabb túra vár ránk: Ótátrafüredről a zöldön 3 és fél óra, Tátraerdőfalváról a sárga majd zöld jelzésen 4 óra, míg Tátralomnicról a kék majd zöld jelzésen 4 óra 15 perc az út a Téry-házig, az 1100 méteres szintemelkedésről már nem is beszélve. De figyelembe véve az út közben összeszedhető élményeket, bizton állíthatjuk, hogy a túra minden fáradságot megér.
Bármelyik jelzésen is érkezzünk az említettek közül, a Kis-Tarpataki-völgy bejáratát jelző, 1300 méteren fekvő Óriás-vízeséssel találkozni fogunk. Innen a Zamkovszky-házhoz kapaszkodunk, amely már 1475 méteren van. A házat 1943-ban a neves lőcsei hegymászó, túravezető, Zamkovszky István építette, de a kommunisták hamarosan államosították. A népszerű turistaházban mindig nagy a forgalom, jó a hangulat és bőséges a választék, itt fel tudunk tankolni, mielőtt megkezdenénk két órás hegyi menetünket a zöld jelzésen.

1600 méter körül elérjük az erdőhatárt, a lucokat a törpefenyvesek bozótvilága váltja fel, egyre szélesebb kilátást nyújtva a körénk tornyosuló hegyek felé. Balról a Közép-orom, jobbról pedig a Lomnici-csúcs mellékgerincei kísérik utunkat. A törmelékes sziklagörgetegeket zöldre és barnára festik a zuzmók, a kevésbé kitett köves lejtőkön gyepfoltok zöldellnek, és itt-ott, egy-egy hasadék menedékében ritka virágok is előbújnak.

A jégkorszaki múlt hagyatékain, morénákon átkelve az egyre meredekebbé váló völgyzáródás tetején feltűnik a Tátra legmagasabban fekvő háza, a magyar turisták számára oly kedves Téry Ödön menedékház.

2015 méteres magasságban a Kárpát Egyesület megalapítója, a magyar turista mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Téry Ödön javasolta menedékház építését, 1889-ben. A lovak és teherhordó munkások segítségével megépült menedékházat 1899 augusztusában adták át. Az avatóünnepélyen hiába tiltakozott ellene Téry, a tagság róla nevezte el a házat, amely külső megjelenésében szinte semmit nem változott napjainkig. A Téry-ház fölött monumentális a kilátás a majdnem teljes, másfél kilométer átmérőjű kört rajzoló Öt-tavi katlanra, amely felett a gerinc az egész Tátra egyik legpompásabb látványát nyújtja. Hivatalosan innen az egy irányú sárga jelzésen a 2352 méteres Vöröstoronyi-hágón átkelve a Nagy-Tarpataki-völgybe juthatunk. A zöld jelzés a 2378 méter magasan fekvő Kis-nyereg-hágón kel át a Jávor-völgybe.
De ennyi élmény után akár vissza is ereszkedhetünk a 3 órányira fekvő tátrai településekre.

A Zamkovszky-menedékház történetéről itt olvashattok, míg honlapját itt találhatjátok. Férőhely 2, 4 és 5 ágyas szobákban 23 ágy + 2 pótágy. A Téry-menedékházban jelenleg 24 férőhely van, honlapján a friss időjárásról is tájékozódhatunk. (A Hazajáró Egylet tagjainak mindkét házban intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762)

Bővebben...

Ótátrafüred mellett a legnépszerűbb tátrai üdülőhely Tátralomnic. A Lomnic-csúcs tövében fekvő települést a magyar királyi földművelődési minisztérium alapította 1892-ben. Gróf Bethlen András miniszter áldozatos munkájának köszönhetően rohamos fejlődésnek indult, miután a természettel való harmóniára törekvő építkezés vette kezdetét, a szecesszió stílusában. A dicső múltat többek között a Lomnic-szálló idézi, ám a mára elhagyatottan pusztuló épület szomorú látványt nyújt. Nem úgy a település legkiemelkedőbb épülete, a boldog békeidőkben épült pompás Palotaszálló, ami ma is fényesen ragyog a domboldalban. A szálló fölött a Lomnic csúcsára vivő régi felvonó alsó állomása ma már elhagyatottan áll. Szerepét a ’70-es években épült, majd többször felújított modern drótkötélpálya vette át.

A Lomnic-csúcsáig átszállással lehet feljutni. Az igen busás jegyárak ellenére télen síelőkkel, nyáron turistákkal telik meg a Tátra legnagyobb kapacitású kabinos felvonója. A tömegturizmus korában ma már nem olyan könnyű jegyet váltani a felvonóra, de lehetőség van online jegyvásárlásra. Erről itt olvashatsz bővebben, az online jegyvásárlást pedig itt intézheted. Tátralomnicon járva ne hagyjuk ki a Tátrai Nemzeti Park Múzeumát, amely egész évben várja a látogatókat. A TANAP botanikus kertje a település északkeleti peremén van, itt a látogató 270 tátrai növényfajt tekinthet meg. Szintén a település északi részén találjuk a Tatrabob nyári bobpályát.

Bővebben...

Tarajka nem más, mint a Nagyszalóki-csúcs gerincének egy kiugró hegyfoka, vagyis taraja. Ide többféleképpen is feljuthatunk Ótátrafüredről. Sokan az 1909-ben épült Siklósvasúttal kapaszkodnak fel az 1285 méteren fekvő hegyfokra; a szerelvény közel 2 kilométeres pályáján 255 méteres szintkülönbséget küzd le, és mintegy 7 perc alatt siklik fel. A zöld jelzésen 45 perc alatt lehet felsétálni a Magisztrális út piros jelzése által is érintett Tarajkára.
A sikló végállomásánál száz évvel ezelőtt még csak egy szerény uzsonnázó-kioszk várta a kirándulókat, ma már elegáns “Sportszálló” áll a helyén. A teraszon el is fogyaszthajuk tízórainkat mielőtt tovább indulnánk magasabb céljaink felé. Mielőtt azonban engednénk a hegytömegek vonzásnak, érdemes egy röpke pillantást vetnünk visszafelé. Az ide vezető kocsiút utolsó kanyarjában áll ugyanis a Tátra nagy rajongója, és gyakori turistája, Szilágyi Dezső igazságügyminiszter emlékére felállított kioszk, amelyet a Kárpát Egyesület avatott fel még 1904-ben. A pihenőhely falát szebb időkben a névadó tudós domborműve díszítette, ám ma már csak hűlt helyét találjuk a medailonnak. Tarajkán sípálya is van, de legnépszerűbb téli látványossága a Jégtemplom, amelynek jégszobrászai minden évben más és más témát dolgoznak fel. A Jégtemplom ingyenesen látogatható novembertől áprilisig minden nap. Sokan fényképezkednek a 2,4 méteres, 350 kilogrammos medvével, Kuboval, amelytől azonban nem kell megijedni, mert vasból készült.

Itt van az Ótátrafüredről érkező Siklóvasút felső állomása, amit 1909-ben adtak át a nagyközönségnek. A vonat 8:30 és 19:30 között közlekedik, legfrissebb, svájci szintet közelítő árlistát a siklóvasút honlapján találunk. A vasút történetéről itt lehet többet megtudni.

Bővebben...

A fenyvesek koszorúzta tengerszem haragoszöld víztükre felett ellentmondást nem tűrően magasodik az Oszterva-csúcs. Kemény menet vár ránk, ha oda fel akarunk jutni, ezért nem árt egy kis pihenő, hogy erőt gyűjtsünk, mielőtt ostromába kezdenénk.
Az említett tengerszem az 1494 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Poprádi-tó. A Tátra ötödik legnagyobb tava a Menguszfalvi-völgyben, az Omladék-völgy torkolata előtt terpeszkedik. Nevének német alakjával, a Poppersee-vel már Frölich Dávid 1644-ben kiadott művében találkozunk. Bél Mátyás már Halastónak nevezi 1736-ban, valószínűleg azért, a Magas-Tátra déli oldalán csak ebben a tóban éltek halak. Ám Halastó már volt a lengyel oldalon is, így a turizmus fellendülése idején ezt a tavat Kis-Halastónak, Poprádi-Halastónak, Menguszfalvi-tónak nevezték. 1879-ben épült a mai Majláth-menedékház elődje, természetesen a Kárpát Egyesületnek köszönhetően. Ekkor kapta a tó végleges, mai nevét.

A Majláth-menedékházban 5 szobában összesen 16 ágy van, a ház honlapján megtalálhatóak a legfrissebb árak. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.)
A legkönnyebben Csorbatótól juthatunk ide: a zöld és a piros jelzésen is kb. 1 órás erdei sétára számíthatunk. A Poprádi-tó vasútállomástól 50 perc alatt érünk fel az aszfaltúton, közben többször átsétálunk a Krupa-patak felett. Innen aztán a Menguszfalvi-völgyben felfelé elindulhatunk a Tengerszem-csúcsot vagy a Kapor-csúcsot is meghódítani: előbbi 3 óra 20 perc, utóbbi 2 óra 50 perc innen. Mi maradtunk az eredeti tervnél, az piros jelzés Osztervára vezető szerpentinjénél, amelynek minden kanyarjából lőttünk egy fotót a Tátra egyik legszebb fekvésű taváról.

Fotó: Nagy Árpád

Bővebben...

A Nagy-Tarpataki-vízesés talán az egész Kárpátok legismertebb zuhataga, amely a Napút festőjét, Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette, aki 1905-ben itt festette meg híres tájképét. Tulajdonképpen a Tar-patak több vízesést is rejt, amely évente turisták tízezreit vonzza a völgybe.
Tarajkáról indulva a zöld jelzést kell követnünk, amely a piros Magisztrális-úttól ereszkedik le a Tar-patak vízeséseihez. Utunk elején máris a Guhr-menedékház köszönt ránk. A turistaház ma már ugyan egy partizán nevét (Bilík) viseli, de mi csak maradjunk a régi elnevezésnél, ne hagyjuk feledésbe merülni a néhai építtető, Tátraszéplak főorvosa, Dr. Guhr Mihály nevét…

És azt se feledjük, hogy az utat, amelyen innen a vízesésekig jutunk, egy másik főorvosnak, Dr. Jármay Lászlónak köszönhetjük, aki a Millennium korában komoly támogatást nyújtott a kiépítéséhez. A Jármay-úton haladva a patak egyre hangosabb zúgása jelzi a vízeséseket. Elsőként a Hosszú-vízesést érjük el, amely nevéhez méltón, hosszan elnyúlva zúg alá a gigantikus sziklák között.

Nem sokat kell tovább lépcsőznünk, hogy elérjük a Nagy-Tarpataki-vízesést, amelyet egy nemrég felújított hídról csodálhatunk meg. Ahogy haladunk felfelé a völgyben, egymást érik a különleges látnivalók. Példának okáért a Kis- és Nagy-Tarpataki-völgy találkozásánál a Rainer-kunyhó, ami arról nevezetes, hogy ez volt az első menedékház a Magas-Tátrában. 1863-ban építette Tátrafüred akkori bérlője, Rainer János György.

A kőkunyhóban ma régi korok hegymászó eszközeivel és a tátrai túrázás kezdeteivel ismerkedhetünk meg. Ahogy a piros jelzésen jobbra kanyarodunk, már távolból halljuk a Kis-Tarpataki-völgy zuhatagát, az Óriás-vízesést, amely 20 méter magasból zúdul alá a mélybe. A Kárpát Egyesületnek köszönhetjük a vízesés alá 1904-ben épített vashidat.

A Guhr(Bilík)-menedékházban 13 szobában 28 ágyon és 9 pótágyon aludhatunk. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.) A szálláslehetőséggel nem, de étellel-itallal szolgáló Rainer-kunyhó minden nap 9:00 és 16:00 óra között tart nyitva, november és Karácsony között azonban csak hétvégén.

Bővebben...

„S ha felérünk a tetőre, ha elsüllyed a mélyben a hétköznapok világa, ha a melegebben zengő napsugarak elűzik lelkünk árnyait s tekintetünk büszke örömmel öleli magához a hegyek tengerét s a párába vesző messze síkot egyaránt: úgy érezzük, hogy mégis csak ez a legigazibb Tátra, a turisták Tátrája.” Nyugati irányban a Tengerszem-csúcs és a Tátra-csúcs, délre a Gerlachfalvi-csúcs, délkeletre a Nagyszalóki és a Bibircs, keletre a Nagy-Tarpataki-völgy, a Lomnici-csúcs, a Jég-völgyi-csúcs, a Fecske-torony… Schermann Szilárd tátrai gondolatait visszhangozza lelkünk a Kis-Viszoka 2428 méteres csúcsán, miközben a páratlan kilátást szemléljük.

A három völgy (Felkai-, Nagy-Tarpataki- és Poduplaszki-völgy) találkozási pontján magasodó népszerű csúcs egyike annak a hétnek, amely szabadon látogatható a Tátrában. Hírneve a Magas-Tátra középpontjában elfoglalt helyének köszönhető, és az sem mindegy, hogy viszonylag könnyen elérhető: a zöld jelzéssel Tátraszéplakról 4 óra alatt érhető el a Felkai-völgyön a Lengyel-nyereg, ahonnan a sárga jelzéssel 45 perces meredek kapaszkodó után érünk fel a csúcsra. Persze jöhetünk Ótátrafüredről a Nagy-Tarpataki-völgyön és a Rovátka-hágón keresztül is, de akkor majd 7 órás úttal számoljunk. És jöhetünk északról, Lysza Polana felől is a Poduplaszki-völgyön, ez esetben 6 órás út vár ránk. Bármelyik utat is válasszuk, a Kis-Viszoka nyújtotta kilátás nem fog csalódást okozni.

Bővebben...

A beszédes nevű település első vadászlakját 1884-ben Weszter Pál jómódú gazda építette, majd 1888-ban három turistaházat került mellé. Ekkor Széplak néven emlegetik. 1902-ben dr. Guhr Mihály alapította híres szanatóriumát, melyben tüdőbajban szenvedő embereket gyógyított. Persze ma már nem Guhr nevét viseli a szanatórium, hanem egy itt kezelt cseh költőét.

A település új büszkesége a Digitális Galéria, amely minden nap 9 és 18 óra között várja látogatóit.

Bővebben...

Magas-Tátra

A Magas-Tátra a Kárpátok koszorújának viszonylag kis kiterjedésű, mégis talán legvadabb és leglátványosabb formakincsű gránitvonulata. A környező medencékből szinte falként nő ki, viszonylagos magassága azokhoz képest majd 2000 méter. A világ legkisebb magashegysége mindig is elkápráztatta az utazót, köztük például Petőfit, de megihlette a közelben született festőnket, Csontváryt is. Legmagasabb csúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs, a maga 2655 méterével a Kárpátok és egyben a történelmi Magyarország legmagasabb orma volt. Nem véletlen tehát, hogy a „haza legmagasabb oltára” a magyar turistaság bölcsője is.

A Kárpátok és benne a Tátra az alpi hegységképződés során 100 millió évvel ezelőtt gyűrődött fel. Ekkor a környező tenger által lerakott üledék és alatta a hegység kristályos magja a magasba emelkedett, így fő kőzettípusa a granodiorit, míg a hegység peremén a mészkő. Éles bordái, szaggatott, csipkés gerincei, glaciális eredetű tengerszemei és tavai, U keresztmetszetű völgyei már a 2 millió évvel ezelőtti, negyedidőszaki eljegesedésről mesélnek. Ekkor 20-25 kilométeres gleccserek vájták ki a hegység legszebb teknővölgyeit. Ezek hátráló völgyfői felett, keskeny éleken alakult ki a Tátra mai kígyózó főgerince, amely mindössze 26 km hosszú. A kárfülkék alatti sziklamedencékben csillogó tengerszemek és a teknővölgyek morénasáncainál, völgylépcsőinél kialakult tavak is a jégkorszakra emlékeztetnek.

A hegység éghajlata hűvös és csapadékos, a legtöbb csapadék nyáron esik. Ekkor napi rendszerességgel dél körül beborul, majd a koradélutáni eső után 4-5 óra tájban ismét tiszta időben túrázhatunk. Ami az élővilágot illeti: a Magas-Tátra tűlevelű erdeire régen a szívósabb jegenyefenyő volt jellemző, de ennek helyére 1920 után a gyorsabban növő, de sekélyebben gyökerező lucfenyőt ültettek, amelyet 2004-ben dominóként tarolt le a szél. A mohák és páfrányok borította rengeteg a barnamedve, a farkas és a hiúz otthona. 1500 és 1800 méter között már a törpefenyves övezete következik, majd ahogy feljebb kapaszkodunk, a sziklák világába érkezünk. Ám idefent, e kopár ormok között is van élet, a szerencsés vándor mormotákkal és zergékkel is találkozhat.

A Magas-Tátra 371 km²-nyi területén ma Szlovákia és Lengyelország osztozik, ebből 260 km² esik a Felvidékre. Nyugati irányból a Liliom-hágóval kapcsolódik a Liptói-havasokhoz, míg keleten a Kopa-hágóval a Bélai-Tátrához, de gyakran emlegetik együtt is a három hegységet. A hegységet, melyet a történelem során sok névvel illettek. Először 675-ben, a görög Karpathos elnevezéssel utaltak rá, a római időkben Montes nivium, azaz Havas-hegység néven említették. A középkori magyar oklevelek és krónikák Tarczal, Tatur, Turtur elnevezéseket használnak. A XVIII. században a szláv népek Tatry-nak a szepességi németek Schnee-Gebürgnek hívják, de ekkor már megjelent a magyar Tátra elnevezés is. Első „túrázói” pásztorok és zergevadászok voltak, de valódi bejárói és feltárói a szepességi cipszerek. Ebből adódóan a földrajzi pontok névadása németül és magyarul történt meg. Az 1820-as évekre a Tátra népszerű úti cél lesz a polgárok és nemesek körében, 1833-ban Rainer János György bérbe veszi Ótátrafüredet, ahol turisztikai bázist épít ki. Nem hiába itt alakul meg 1873-ban hazánk első turista egyesülete, a Magyarországi Kárpát Egyesület. A boldog békeidőkben virágkorát éli itt a turisztikai célú kikapcsolódás és a természetjárás, amelyet a háború és az elcsatolás akaszt meg egy időre.
A hegység védelmében 1948-ban hozzák létre a Tátrai Nemzeti Parkot, így ma már hosszú évtizedek óta nincs a Magas-Tátrában legeltetés és erdőgazdálkodás. Van viszont egyre növekvő tömegturizmus, amely nagy nyomást jelent a Tátra élővilágára. Jelenleg 7 csúcs (Kriván, Elülső-Szoliszkó, Kapor-csúcs, Tengerszem-csúcs, Kis-Viszoka-csúcs, Nagyszalóki-csúcs, Fehér-tavi-csúcs) látogatható. Ez mellett a völgyekben is vezetnek turistajelzések, melyek közül néhány a különböző hágókón átkelve egy másik völgyben folytatódik, így például a kék jelzés összeköti a Hincói-völgyet a Menguszfalvival, vagy a zöld jelzés a Jávor-völgyet a Kis-Tarpatakival. Ezek az útvonalak többnyire beleesnek a téli (november 1. – június 15.), zárlatba, így csak a nyári időszakban járhatók. Kétségkívül a leghíresebb turistaút a Magisztrális-út, avagy Felső-turistaút melynek piros sávja Podbanszkótól 55 kilométeren át kanyarog a Tátra oldalában a Nagy-Fehér-tóig. Nagy része sétaút, de a Kőpataki-tó és a Zöld-tó között például nem árt a magashegyi tapasztalat. Ez természetesen minden komolyabb tátrai túrához szükséges, mert sajnos ma is sok hír érkezik tátrai tragédiákról. Erről a Menguszfalvi-völgyben lévő Szimbolikus temető is sokat tudna mesélni. Nem árt tehát a felkészültség és a tapasztalat, mikor a világ legkisebb magashegységének felfedezésére indulunk.

Képek: Nagy Árpád, Scheirich László

 

Jómagam Vácott szállok be a Felvidékre tartó mikrobuszba. Ipolyság, Zólyom, Besztercebánya, aztán máris a Dóvali-hágót ostromoljuk, miközben a hajnali derengésben feltűnnek régi jó barátaink, a Zólyom és a Nagy-Hokula csúcsai. Odafent, az Alacsony-Tátrát és a Nagy-Fátrát elválasztó hágóban meg is állunk, így jobban szemügyre vehetem újdonsült kollégáimat, a Hazajáró stábját. A 8 fős csapatból gyermekkori barátomat, az író-rendező Moys Zoltánt, az operatőr Schödl Dávidot és szereplő társamat, Pintér Jánost már jól ismerem. A korai reggeli közben aztán fény derül a másik operatőr (Kiss Gábor), a két technikus (Kiss Attila és Szabó András) és a hangmérnök (Tóth József) személyére is. A hangulat gyorsan baráti lesz, az összhanggal nem lesz probléma, már csak a Magas-Tátrának kell kitennie magáért, hisz most nem csak nekünk kell, hogy tetszen, hanem a leendő Hazajáró nézőknek is. Még gyorsan átnézzük a felszerelést, nem maradt-e otthon valami: kiderül, hogy minden megvan, sőt a csúcsfotókhoz többen is hoztunk magyar zászlót!

De tényleg: honnan is a hegyek iránti szenvedély? Vajon mikor dőlt el végleg a sorsunk? Mikor az osztálykiránduláson sétáltunk egy nagyot Királyréten? Vagy mikor május elsején leterítettük a pokrócot Törökmezőn? Vagy talán mikor a visegrádi vakáció idején a Papp-hegyen izzadtunk, miközben a család Lepencén lubickolt? Valószínűleg ez mind közrejátszott a szerelem kibontakozásában. Aztán kijártuk iskoláinkat, megpróbálkoztunk a városi lét örömeivel is, de csakhamar a kert végében fekvő Börzsönyben találtuk magunkat. Az ősvulkán kalderájának sűrű vadonjába nem hallatszott be a civilizáció zaja, mi pedig ünneplőbe öltöztetett lélekkel jártuk a titkokat suttogó börzsönyi erdőket.
Idővel intézményesítettük kapcsolatunkat a Börzsönnyel, megalapítva a Börzsöny Akciócsoport nevű turisztikai egyesületet. Teljesítménytúrákat szerveztünk, teleszórtuk a hegységet út- és irányjelző oszlopokkal, jelzéseket festettünk, aztán egy szép napon kinyílt előttünk a világ, legalábbis annak egy nagyon szép szelete, a Kárpátok. Egy hideg téli délutánon, mikor a Kárpát-medencét hidegpárna ülte amelyből csak a legmagasabb hegyek látszódtak ki, a Csóványos kilátójából megpillantottuk a Magas-Tátra csipkés ormait. Nem volt kérdés többé, hogy oda nekünk minél előbb, minél gyorsabban el kell jutnunk. Már a következő napokban útra keltünk, ám a sors úgy hozta, hogy csak az Alacsony-Tátra gerincére kapaszkodhattunk fel dél felől. A Chopokra felérve aztán ismét elénk tárult a Magas-Tátra, amely most már valóban kéznyújtásnyira volt. Ez jelentette a végső lökést a hegyek irányába. A következő hónapokban, években aztán sorra hódítottuk meg a legnépszerűbb csúcsokat, jártuk be a legdivatosabb hegységeket, mint annyian a túrázó társadalomban. Aztán hamar letisztáztuk magunkban, hogy valóban szép a Dolomitok, izgalmas a Mont Blanc, kalandos eljutni az Albán Alpokba, de nekünk igazából a Kárpátok a hazai pálya, megismerni, bejárni elsősorban ezt a hegységet szeretnénk. Feltáratlansága, vadsága és elsősorban történelmünkben betöltött szerepe volt az, ami miatt elhatároztuk: végigmegyünk 2600 km hosszú főgerincén. Az ezredfordulón megkezdtük álmunk megvalósítását, de a Mályi József féle klasszikus expedícióval szemben (egyben az egészet 5 hónap alatt), mi 120-130 kilométeres szakaszonként jártuk be a vízválasztó gerincet. Hány kárpáti csillagos éjszaka vontuk le az aznapi túra végkövetkeztetését: ezt a tájat másnak is látnia kéne, a Kárpátok bérceit – ha csak képernyőn keresztül is – minden magyarnak meg kéne ismernie. A Gondviselés aztán segítségünkre sietett, ugyanis közülünk jó néhányan a média területén, a Dextramedia Kft. kötelékében dolgoztak, így mikor lehetőség nyílt rá, hogy a Duna Televíziónak készítsen a cég egy turisztikai filmsorozatot, nem volt kérdés, hogy az a film a Kárpátokról fog szólni. Hazajáró – a cím gyorsan megszületett, ahogyan a koncepció is: két fiatal járja a Kárpát-táj különböző vidékeit, elsősorban hegységeket, ahol a természeti szépségeken túl, a magyar történelem egy-egy epizódjával is megismerkednek, miközben belepillantanak az ott élő magyarság mindennapjaiba.

A „hazajárás” 2011. szeptember 7.-én kezdődött, azóta is ezt a dátumot tartjuk születésnapunknak. Miután mindenki megismerkedett a másikkal, robogtunk is tovább észak felé. Az első filmkockák valahol Vázsec környékén születtek a D1-es autópályán félreállva, ahonnan remekül festett a Magas-Tátra paravánja.

Mert hol is kezdődhetne a Hazajáró, mint a magyar turistaság bölcsőjében, a Magas-Tátrában! Mikor az első rész tematikáját szerkesztettük, a hangsúlyt igyekeztünk az éppen itt alakult Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) korabeli feltáró munkájára helyezni, ilyen szemmel még úgysem néztünk itt alaposabban körbe. 1873 augusztusának 10. napján itt gyűltek össze a Kárpátok akkori szerelmesei, hogy megalapítsák hazánk első, és a világ hetedik turista szervezetét, a Magyarországi Kárpát Egyesületet. Az MKE – szó szerint – úttörő munkájának köszönhető többek között a Tátra rengetegeit bebarangoló számos turistaút, a fürdőtelepeket összekötő Tátra körút, megannyi turistaház, hasznos útikönyvek és mindezek nyomán a hegység máig tartó rendkívüli népszerűsége is. Hegyi kísérőnknek megnyertük a Poprádon élő Scheirich Laci bácsit, „A mi Magas-Tátránk” című könyv szerzőjét, aki 40 évig dolgozott a Lomnici-csillagvizsgálóban. Azt gyorsan beláttuk, hogy a 26 perces műsoridőbe nem fér bele a Tátra összes csodája, ezért inkább Tátralomnic környékére, és a fentebb említett MKE úttörő tevékenységére fókuszáltunk.

Az első felvételek Tátralomnicon születtek, ahol több patinás épület megtekintése után felvonóval felmentünk a Lomnici-csúcsra, majd kerékpárt béreltünk, hogy a Poprádi-tóhoz, és a Szimbolikus temetőhöz látogassunk.

„Alaptáborunkat” Alsóerdőfalván, a magyar kézben lévő Retteghy Panzióban „építettük ki”, amely a későbbi évadokban is tátrai bázisunkul szolgált. Másnap felvettük a film nyitójelenetét a Poprád és Csorbató közt járó Tátrai villamosvasúton, feldolgoztuk Ótátrafüredet, majd amíg a csapat egyik része Csorbató felé vette az irányt vágókép-ügyben, a másik Tarajkára fogaskerekűzött. Az igazi cél azonban nem Tarajka volt, hanem a Tarpataki-völgy és vízesései.

A Csontváry által is megfestett Nagy-Tarpataki-vízesés ősszel sosem bővízű, de ahhoz pont elég hangosan zuhogott, hogy ne halljuk mit is akar mondani operatőrünk, Dávid. Utólag derült ki, hogy segítséget kért tőlünk, mert majdnem belecsúszott a vízesésbe, de integetni nem tudott, hisz egyik kezével egy gyökeret, a másikkal a kamerát szorította. Látva, hogy nem igazán halljuk mit kiabál, nagy nehézségek árán visszakapaszkodott biztos helyre, hogy aztán elmesélje mi is történt vele valójában. Itt tehát szerencsénk volt, de a Kis-Tarpataki-völgy felsőbb részén már nem: a Téry-háznál már olyan rossz idő fogadott, hogy a Vöröstorony-hágón meg sem próbáltunk átkelni.

A harmadik nap reggelén hiába szuggeráltuk az eget, a felhőzet nem oszlott fel, pedig a Gerlachfalvi-csúcs volt aznapi célunk. A Sziléziai-háznál még reménykedtünk egy darabig, de végül lemondtunk a Kárpátok legmagasabb csúcsának meghódításáról.

Helyette a Lengyel-nyerget és a Kis-Viszokát választottuk az első Hazajáró rész záróakkordjául. A túrát némileg nehezítette az idény első hóesése, sőt az időjárás miatt némi hiányérzettel tértünk haza.

A megvágott anyagból jócskán érződött a kiforratlanság, de érdekes módon kritika nem ez miatt ért bennünket, hanem a film végén elővett magyar zászló miatt. El is döntöttük, hogy ez után minden csúcson meglobogtatjuk. Csúcs pedig bőven várt ránk, hisz 12 részre volt szerződésünk. Mivel nem tudtuk milyen lesz a műsor fogadtatása, a 12 általunk legszebbnek vélt tájat jártuk be 2011 őszén. De ez már a következő történet. (Lejegyezte: Kenyeres Oszkár)

A forgatás időpontja: 2011. szeptember 7-9.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Operatőr: Kiss Gábor, Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila, Szabó András
Vágó: Vándor Attila
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Scheirich László
Írta és rendezte: Moys Zoltán

Térkép: a népszerű telefonos applikációk és túratervező oldalak (mapy.hiking) mellett mindig velünk van a VKÚ  papírtérképe (113-as 1:50000-es felbontásban, 2-es 1:25000-es felbontásban) is.
Információk a Magas-Tátráról: nem csak a Tátrába indulóknak, hanem a Tátra éppen otthon ülő szerelmeseinek is elengedhetetlen olvasmány filmünk tátrai kalauzának, Nagy Árpádnak naprakész információs oldala, a magas-tatra.info. Árpi szinte minden nap oszt meg friss híreket a hegységből, de az oldalon megtalálható a Tátra múltjának bemutatása, a hegyvidék adatbázisa, az aktuális hírek, ez mellett népszerűek a legújabb tátrai képekből összeállított albumok is. Amennyiben kézbe fogható tátrai túrakalauzra van szükséged, azt is meg tudod rendelni a honlapról.
Programajánló: a Szent Jakab Zarándok Egyesület minden nyáron megszervezi a Magas-Tátrai átkelést. A Magyarországi Kárpát Egyesület alapítására emlékező túrákon 4 táv közül is lehet választani, melyek között kétség kívül a Zakopane és Ótátrafüred közti 40 kilométeres a legnagyobb kihívás.
Ajánlott szállás Alsóerdőfalván (Nova Lesna), a magyar kézben lévő Retteghy Panzió.
Hazajáró Pont:
Laziszkó – Dobák vadászház
A Hazajáró Egylet honismereti vezetője a térségben a Poprádon élő Scheirich László. Telefonszáma: 00421905824609