Bár­mi­lyen jól is sike­rül­jön egy-egy tát­rai túra, bár­mi­lyen gaz­da­gon is lett élmé­nyek­kel meg­pa­kol­va a lélek, a Men­gusz­fal­vi-völgy­ben haza­fe­lé tart­va alább­hagy a derűs jókedv…
A Magas-Tát­ra áldo­za­ta­i­nak és neves sze­mé­lyi­sé­ge­i­nek emlé­két őrző Szim­bo­li­kus teme­tőt az 1930-as évek­ben kezd­ték el kiala­kí­ta­ni. „A hol­tak­nak emlé­kül, az élők­nek intel­mül” szol­gá­ló kegy­hely szik­lá­in ma már több mint 300 elhunyt emlé­két őrzi emlék­táb­la. Köz­tük a leg­ré­geb­bi Wach­ter Jen­őre emlé­kez­tet, aki 1907-ben a Simon-torony ormán vesz­tet­te éle­tét. De van­nak saj­nos egé­szen új emlék­táb­lák is. Töb­bek között ráta­lál­ha­tunk a Tát­ra nagy cso­dá­ló­ja, Far­kas Zsolt dom­bor­mű­jé­re is, akit 1997-ben, mind­össze 28 éve­sen, hegy­má­szás köz­ben ért halá­los tra­gé­dia a Tát­rá­ban. A Szim­bo­li­kus teme­tő kápol­ná­ját a hegyek áldo­za­ta­i­nak emlé­ké­re szen­tel­ték fel 1934-ben. Itt gyújt­ha­tunk mécsest, hogy néma főhaj­tás­sal emlé­kez­zünk mind­azok­ra, akik az elmúlt szá­za­dok­ban örök idők­re a Tát­ra rab­jai let­tek.

A Szim­bo­li­kus teme­tő a Pop­rá­di-tótól és a Men­gusz­fal­vi-völgy felől is a sár­ga jel­zé­sen érhe­tő el, itt olvas­hatsz róla bőveb­ben.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a teme­tő kápol­ná­ja.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 1. rész: Magas-Tátra — A magyar turistaság bölcsője