Nyolcadik alkalommal, 2026 július 25-én, szerveztük meg a Hazajáró Maderspach Emléktúrát. Idén a Kis-Retyezát legmagasabb csúcsát terveztük meghódítani, a 2014 méteres Jorgován- követ, így tisztelegve Maderspach Viktor előtt.

Szombat reggel több mint százan gyűltünk össze a campuseli vadászháznál. Legtöbben Székelyföldről és Magyarosrszág különböző szegleteiből érkeztek, de szép számban jöttek Felvidékről is. A találkozópontban már tudtunk gyönyörködni a távolban kimagasló ormokban. Túravezetőnk, Dobner Imi ismertette az útvonalat, majd a Hazajáró Egyelt elnöke és a Hazajáró műsor rendezője, Moys Zoltán, köszöntötte a túrázókat.

Lelkesen indult el a csapat, melynek legfiatalabb tagja a 9 éves szegedi Boldizsár, a legidősebb, pedig a 78 éves Bernád Elek Hazajáró szereplő. Ő sok földrajzi és történelmi érdekességet mesélt útközben az érdeklődőknek.

A célpontig végig emelkedőn haladtunk. Az erdőből kiérve hátunk mögött az Oszlea gerinc nyúlt végig, kimagaslott, mintha őrt állna. Távolban a Páring- hegység mutogatta magát kissé szégyenlősen a párás levegő miatt. Ahogy felfele mentünk, egyre tágasabb lett a kilátás. Még mielőtt a csúcsra érjünk a Retyezát-hegység csodálatos vonulatában gyönyörködhettünk. Imi magyarázta is az egymás után következő csúcsokat: Kusztura,Papusa, Peleaga, Retyezát. De nemcsak a messzi tájakban tudtuk legeltetni szemeinket. Aki figyelmesen lépkedett, észrevehette az ösvény mellett ahogy a havasi gyopár kapaszkodik a sziklákon. Kis mérete jelentéktelennek tűnő virágra sugall, de bársonyos szirmai elárulják, hogy nemes növénnyel van dolgunk, akitől tanulhatunk: a változó idők, a zord időjárás ellenére is gyönyörűen virít, gyökerei megtartsák.

A csúcsfotó elkészítéséhez sorban kellett állni. A Jorgován-kőre 10-15 fő fér fel egyszerre. Addig mindenki megpihent és elfogyaszthatta harapnivalóját a legszebb étteremben. Erőre kapva a többség úgy döntött, hogy még többet szeretne látni. Így a lefelé utunk a Soarbele-völgyön vezetett, láthattuk a Jorgován-követ és fehér szikláit más szögből is.

Ameddig mi a kilómétereket róttuk, addig Lupényban egy nagy üstben rotyogott a gulyás. Köszönjük a szakácsoknak (Illyés István és felesége, Kati, Lengyel Árpád, Szabó Éva) a finom vacsorát, a lehűtött dinnyéket és söröket, hisz szükség volt az energiapótlásra. Kis pihenés után, sor került az oklevelek és kitűzők átadására, valamint a Hazajáró Kupa igazolófüzetek lepecsételésére. Mindenki feltöltődve búcsúzott el és sokan megígérték, hogy jövőre is itt lesznek.

Várunk szeretettel!