Soká­ig néze­get­tük a Ger­lach­fal­vi-csú­csot ost­rom­ló fel­hő­ket, ame­lyek egy­re lej­jebb eresz­ked­tek, elvé­ve tőlünk még azt az apró örö­möt is, hogy a Kár­pá­tok leg­ma­ga­sabb csú­csá­nak lát­vá­nyá­ban gyö­nyör­köd­jünk. A Szi­lé­zi­ai-ház­nál áll­va gyor­san meg is szü­le­tett a dön­tés: hiá­ba van itt velünk a hegyi veze­tő, nincs sok értel­me így fel­men­ni a „haza leg­ma­ga­sabb oltá­rá­ra”.
Maradt tehát a Fel­kai-völgy, de per­sze nem úgy tekin­tet­tünk rá, mint a ló helyett a sza­már­ra, hisz tud­tuk mennyi kin­cset rejt a Szi­lé­zi­ai-ház és a Len­gyel-nye­reg köz­ti sza­ka­sza. A Szi­lé­zi­ai-ház mai for­má­já­ban per­sze nem tar­to­zik a kin­csek közé. Mai alak­ját 1968-ban nyer­te el, a „Ger­lach alat­ti palo­ta” – aho­gyan a kora­be­li lapok nevez­ték – azóta fogad­ja ezzel a szoc­re­ál kül­ső­vel láto­ga­tó­it a Fel­kai-tó felett, 1676 méte­ren. Egyéb­ként az első házacs­kák (Hun­falvy-ház, Blasy-ház, Fel­kai-turis­ta­lak) még a XIX. szá­zad­ban épül­tek itt, majd 1895-ben a Kár­pát Egye­sü­let Szi­lé­zi­ai osz­tá­lya húzott fel egy föld­szin­tes fahá­zat. Ez égett le 1962-ben, hogy helyé­re kerül­jön a hegyi szál­ló, ame­lyet több irány­ból is meg lehet köze­lí­te­ni. Ótát­ra­fü­red­ről a sár­ga, Tát­ra­szép­lak­ról a zöld, míg Tar­aj­ká­ról a piros jel­zé­sen érhe­tünk ide 2 óra alatt. A Pop­rá­di-tótól már kemé­nyebb menet vár ránk a piro­son, hisz onnan ki kell mász­ni az Osz­ter­vát, majd a Ger­lach­fal­vi-csú­csot olda­laz­va, három óra alatt érhe­tünk a Fel­kai-tóhoz.
Szó­val a Fel­kai-tó part­ján mi a völ­gyön fel­ve­ze­tő zöld jel­zést válasz­tot­tuk, amely a Len­gyel-nye­re­gig pont két órás túrát jelent. A Fel­kai-völgy­te­ra­szo­kon fel­fe­lé veze­tő út fel­tá­rá­sát is a Kár­pát Egye­sü­let Szi­lé­zi­ai osz­tá­lyá­nak köszön­het­jük, ennek emlé­két egy szik­la olda­lá­ban – cso­dák-cso­dá­já­ra épség­ben meg­ma­radt — emlék­táb­la is őrzi. A Fel­kai-víz­esés mel­lett fel­bak­tat­va a máso­dik terasz­ra, a tavasszal külön­le­ges virá­gok­nak ott­hont adó Virá­gos­kert elne­ve­zé­sű hava­si rét­re érünk. Innen indul egyéb­ként a Ger­lach­fal­vi-csúcs­ra veze­tő leg­nép­sze­rűbb mászó­út, a Fel­kai-pró­ba. A völgy har­ma­dik tera­szán, 1945 méte­ren terül el a Fel­kai-Hosszú tó. A ten­ger­szem part­ján egy másik híres mászó­út, az egész Tát­ra leg­hosszabb, mint­egy 800 méte­res sza­ka­dé­ka, a Karcs­mar-folyo­só beszál­lá­sát lát­hat­juk, ame­lyen keresz­tül a hegy­má­szók első­sor­ban télen hódít­ják meg a Ger­lach­fal­vi-csú­csot. A Fel­kai-völgy fel­ső végé­nek tör­me­lék­me­ze­je már foko­zot­tabb figyel­met igé­nyel, a bezá­ru­ló kat­lan egy­re mere­de­kebb útsza­ka­szán vas­lán­cok segít­sé­gé­vel kapasz­kod­ha­tunk fel a főge­rinc­re, a Tát­ra észa­ki és déli olda­lát össze­kö­tő leg­nép­sze­rűbb átjá­ró­hoz, a Len­gyel-nye­reg­be.

A Fel­kai-völgy fel­ső részét őrző Szi­lé­zi­ai-ház meg­kö­ze­lí­té­se:
Fel­ső­há­gi­ról (Vyš­né Hágy) a sár­ga, majd piros jel­zé­sen 3 óra 30 perc.
Tát­ra­szép­lak­ról (Tat­rans­ká Poli­an­ka) a zöld jel­zé­sen 2 óra.
Tát­ra­szép­lak­ról (Tat­rans­ká Poli­an­ka) az asz­fal­to­zott úton 2 óra 15 perc.
Tát­ra­ott­hon­ból (Tat­rans­ké Zruby) a kék, sár­ga majd zöld jel­zé­sen 2 óra.
Újtát­ra­fü­red­ről (Nový Smo­ko­vec) a sár­ga, majd zöld jel­zé­sen 2 óra 25 perc.
Ótát­ra­fü­red­ről (Starý Smo­ko­vec) a kék, majd piros jel­zé­sen 2 óra 15 perc.
Tar­aj­ká­ról (Hre­bi­e­nok) a piros jel­zé­sű Fel­ső turis­ta­úton (Magiszt­rá­lis út) 2 óra 5 perc.

Aktu­á­lis idő­já­rás a Szi­lé­zi­ai ház hon­lap­ján, ahol a friss szál­lás­árak is fent van­nak. (A Haza­já­ró Egy­let tag­ja­i­nak mi intéz­zük a szál­lás­fog­la­lást; hívd Jakab Sán­dort: 00421/908433762)

Fotó: Nagy Árpád

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Szi­lé­zi­ai-ház.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 1. rész: Magas-Tátra — A magyar turistaság bölcsője