“Ahogy az utas hazánk keleti szélét szegélyező Székelyföldre behatol; ahogy elér azon láncolathoz, mely az ős Hargita zöméből kiválva, fenyves rengeteggel borítva elágazik: ezen túl egy teljesen elszigetelt vidék van, mely úgy tájainak nagyszerűsége, mint népének eredetisége, úgy ős emlékeinek sokasága, mint természeti kincseinek gazdagsága által egyiránt érdeket költhet a vizsgálóban. E vidék nem más, mint haza véghatárán fekvő Csíkszék. A minden oldalról nagyszerű havasok által bekeretelt tartományt úgy tekinthetjük, mint a hon áldásának forrását, mint a haza termékenységének fő tényezőjét.”
Ki tudja, merre visz a végzet, a göröngyös út valahogy időről időre Székelyföldre vezeti a Hazajárót. Hiába na, a Csíki-medence az ősi magyar történelmi emlékek, legendás helyszínek és természeti kincsek kiapadhatatlan forrása. A Csíki-havasok és a Hargita között, az Olt széles völgyében elterülő hegyközi medence északi része, Felcsík szólított most meg, és hogy is mondhatnánk nemet a nemzetpróbáló időket túlélő, hitben és magyarságban erős székelyeknek.
“Ennek a hegységnek csak az az egy hibája van, hogy a mienk, hogy itt van nálunk. Ha kint volna az Alpesek földjén, talán sokkal több figyelemre méltatnók. Pedig meg van ezen hegység gazdagon természeti szépségekkel, ritkaságokkal áldva s a turista-világnak valóságos Eldorádója lehetne. Igaz, hogy csak a középrendű hegységek sorába tartozik, s legmagasabb ormai sem érik el a 2000 métert. Van itt minden, amivel egy hegység a turistát elragadni képes.”
A bihari hegyek apostola, Czárán Gyula szavait tettek követték: irdatlan munkával tárta föl és népszerűsítette a vidéket szerte a hazában. Aztán a haza elveszett, így az Erdélyi középhegyvidék ékessége, amit egykor Kalota-havasnak hívtak, ma már alig mondható a miénknek. A Bihar-hegység északi szomszédja, a Vigyázó-hegység szépségeiből mit sem veszített. Szelíd gerincekben tetőzik, vizek szabdalta oldalait rétekkel tarkított erdőrengetegek borítják. Három ágú villa alakú masszívumának ezúttal a Nagy Sebes vizét körülölelő középső és nyugati ágát járjuk be, és a Bethlen Gábor emléktúra keretében megmásszuk a hegylábi szórvány-magyarság ikonikus ormát, az Istenek havasát is.
A Kárpátok alja és a nagy magyar Alföld mezsgyéjén, a Szatmár-Beregi-síkon, a Tisza jobb partján egy földrajzi, történelmi és néprajzi értékekben dúskáló földdarab nyújtózik. A honfoglaló magyarok még mocsarakkal, lápokkal, élő és holt vízfolyásokkal átszőtt erdőket találtak itt. Aztán, ahogy emberi életet leheltek a tájba, az erdők meggyérültek, a folyókat megregulázták és kialakult a Beregi-Tiszahátnak ez a fás legelők, kiterjedt füves puszták és vizes élőhely-maradványok tarkította környezete.
“Pozsonytól felfelé haladva, elénk tárul az elragadó szép Vágvölgy, oldalán erdőpalásttal fedett hegyhátak. Az aranyködbe burkolt hegyek ormain roppant várromok, amikből még csak nemrég halt ki az élet. Ez a romokban gazdag vidék volt a magyar függetlenségi harc legzajosabb küzdőtere. Várait minden időben hatalmas dinasztiák lakták, kiskirályok a felföldön. Itt vetették meg lábaikat a nemzeti fejedelmek, ide vették be magukat a trónkövetelők. Az ostrommal bevett várakat aztán otthagyták szép romoknak: az önként feladottaknak adtak új gazdákat–idegeneket.”
Itt jártában Jókai Mór is rácsodálkozott a Felső-Magyarország és Morvaország ezeréves határán, a Vág és a Morva völgyei között válaszfalat képező Fehér-Kárpátok bérceire. Az Északnyugati-Kárpátok vonulatára, mely mielőtt lassan beleveszne a Kis-Alföld lankáiba, egészen különleges mozaikos tájjal, sűrű erdőkkel, szelíd formájú legelőkkel, ugyanakkor vad mészkősziklás hegységrészekkel rukkol elő. Ősi nyugati határvidékünkön legendás sziklavárak, kastélyok és szakrális épületek vívják hősies küzdelmüket az átalakuló korszellemmel.
Alacsonyak ám ezek a Beszkidek, így az átjárás is könnyebb hosszú, széles, lankás vonulatain. S ha jöttek a kereskedők, no meg az ellenséges hadak északról, általában Sáros vármegyének ezt az erdős, hiúzjárta vidékét választották átkelőül. A középkortól a nagy háborúkig ütközetek sora tette véres hadszíntérré a Beszkidek déli völgyeit, nem kímélve az útjukba eső ruszin falvakat sem. A vidéken élő lemkók számát a harcok után a kitelepítések is gyérítették. De lelkük apró hajlékai, törékeny fatemplomaik itt strázsálnak még, mint a hit bevehetetlen bástyái.
Kutasfölde a Balázsfalva és Marosludas közé eső dombvidék népi tájneve. Eredetét onnan vette, hogy a viszonylag nagy területen nincsenek folyóvizek. A lakosság a vízszükségletét kutakból nyeri. Itt található az a néprajzi sajátságokkal rendelkező mintegy 15 falu, amelyek a Forrói-patak, Szárazvám-patak és Ózdi-patak völgyében helyezkednek el és egykor Alsó-Fehér vármegye területére estek. A táj a Küküllőmente része, nevezik Hegymegettének is.
“Hegyhez szokott, sokat utazott emberek rendesen unalmasnak tartják az alföldi rónaságot, s nehezen határozzák el magukat egy kis körutat tenni a síkságon. Pedig ott is van figyelemre méltó, ott is van nézni való, ott is van maradványa a múltak dicsőségének, jótékony adománya a természetnek. De a ki délibábos rónán született, imádja az a bérceket, s mégis csak a síkra vágyik.”
K. Nagy Sándor: Bihar-ország (1884)
Amilyen árva, annyira vonzó a Görgényi-havasok végtelenbe vesző vadonja. Megtapasztalhattuk már rejtelmes rengetegét északi és központi tömbjén is, most féltve őrzött titkai nyomába eredünk a Libántól a Bucsin-tetőig húzódó déli andezit boltívére. A Dél-hegy vulkáni építményére, amelynek hajdani krátereit a külső természeti erők alaposan átrajzolták, de a föld alatt szunnyadó láthatatlan energiák az ősvulkánnak sejtelmes hangulatot adnak. Öröm barangolni a Görgényi-havasokban és öröm betérni a lábainál elterülő Gyergyói-medence székely falvaiba, ahol sem a konok kitartásért, sem a tréfáért nem kell a szomszédba menni.