“Ennek a hegy­ség­nek csak az az egy hibá­ja van, hogy a mienk, hogy itt van nálunk. Ha kint vol­na az Alpe­sek föld­jén, talán sok­kal több figye­lem­re mél­tat­nók. Pedig meg van ezen hegy­ség gaz­da­gon ter­mé­sze­ti szép­sé­gek­kel, rit­ka­sá­gok­kal áld­va s a turis­ta-világ­nak való­sá­gos Eldo­rá­dó­ja lehet­ne. Igaz, hogy csak a közép­ren­dű hegy­sé­gek sorá­ba tar­to­zik, s leg­ma­ga­sabb ormai sem érik el a 2000 métert. Van itt min­den, ami­vel egy hegy­ség a turis­tát elra­gad­ni képes.”

A biha­ri hegyek apos­to­la, Czá­rán Gyu­la sza­va­it tet­tek követ­ték: irdat­lan mun­ká­val tár­ta föl és nép­sze­rű­sí­tet­te a vidé­ket szer­te a hazá­ban. Aztán a haza elve­szett, így az Erdé­lyi közép­hegy­vi­dék ékes­sé­ge, amit egy­kor Kalo­ta-havas­nak hív­tak, ma már alig mond­ha­tó a miénk­nek. A Bihar-hegy­ség észa­ki szom­széd­ja, a Vigyá­zó-hegy­ség szép­sé­ge­i­ből mit sem veszí­tett. Sze­líd gerin­cek­ben tető­zik, vizek szab­dal­ta olda­la­it rétek­kel tar­kí­tott erdő­ren­ge­te­gek borít­ják. Három ágú vil­la ala­kú masszí­vu­má­nak ezút­tal a Nagy Sebes vizét körül­öle­lő közép­ső és nyu­ga­ti ágát jár­juk be, és a Beth­len Gábor emlék­tú­ra kere­té­ben meg­másszuk a hegy­lá­bi szór­vány-magyar­ság iko­ni­kus ormát, az Iste­nek hava­sát is.