A Kár­pá­tok alja és a nagy magyar Alföld mezs­gyé­jén, a Szat­már-Bere­gi-síkon, a Tisza jobb part­ján egy föld­raj­zi, tör­té­nel­mi és nép­raj­zi érté­kek­ben dús­ká­ló föld­da­rab nyúj­tó­zik. A hon­fog­la­ló magya­rok még mocsa­rak­kal, lápok­kal, élő és holt víz­fo­lyá­sok­kal átszőtt erdő­ket talál­tak itt. Aztán, ahogy embe­ri éle­tet lehel­tek a táj­ba, az erdők meg­gyé­rül­tek, a folyó­kat meg­re­gu­láz­ták és kiala­kult a Bere­gi-Tisza­hát­nak ez a fás lege­lők, kiter­jedt füves pusz­ták és vizes élő­hely-marad­vá­nyok tar­kí­tot­ta kör­nye­ze­te.