Az immár 11. alkalommal megrendezendő 33 km-es túra célja, hogy megismertesse a Korponai-dombvidék Ipolyra lefutó végső nyúlványainak világát. Utunk során végig szemmel tarthatjuk a Börzsönyt, az Ipoly völgyét, és a Selmeci-hegységet. Ez az a táj, amelyet Trianonban elcsatoltak, de Horthy Miklós kormányzósága idején, 1938-ban visszatért hazánkhoz. Erre is emlékezzünk, miközben az azóta újra leszakított, de lélekben hazai és máig magyarlakta vidéken járunk! A túrát egyben barátunk, Gál József, a Horthy Emléktúra egyik leglelkesebb házigazdájának emlékének ajánlunk. Bővebben →
Idén első alkalommal kerül megrendezésre a Hazajáró kupa részeként is meghirdetett „Zarándi Hazajáró túra”, mely az Erdélyi szigethegység déli szegletében húzódó Zarándi-hegység felfedezésére invitálja a túrázás szerelmeseit 1 napos túra keretében. Bővebben →
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja az igazi magyar Nőnap, ezért a túrát sikeresen teljesítő hölgy túratársak külön ajándékot kapnak.
Bővebben →
A 3. Hazajáró túrát Bácska észak-keleti részén, Horgos környékén szervezzük meg. A túrán megismerkedünk a szorgalmas horgosi emberek múltjával, jelenével. Történelmi emlékeket fogunk megtekinteni, zsíros bácskai földeken barangolni, ahol az egykori Titói határ menti bunkerrendszer egyik parancsnoki állását is érintjük a holt-Tisza partján.
A túra vezetett lesz, tehát a séta során információkat fogunk kapni a látnivalókról, illetve a helyi érdekességekről.
Táv: 18 km
Szintemelkedés: 21méter
Menetidő: 6,5 óra
Bővebben →
„Novus continens” — az Új világ, a lehetőségek hazája, Amerika… De mit keres a hazajáró a tengeren túl, a nagy és hatalmas Egyesült Államokban? Középkori emlékeket biztos nem, hacsak nem azt, hogy a kontinens maga közvetve első szent királyunk fiáról, Szent Imre hercegről lett elnevezve, miután Amerigo Vespucci az ő nevét kapta a keresztségben. Az Újkort megszülő felfedezése óta mindig is a kalandvágyból, a gazdagodás reményében vagy éppen politikai üldöztetés elől kivándorlók egyik kedvelt célországa volt. És a Hazajáró mi más célból hagyatná el rendhagyó módon a Kárpát-medencét, mint hogy, meglátogassa a több hullámban diaszpórába szakadt magyarokat. Azokat, akiknek álmaiban nem Amerika, hanem az otthon hagyott Magyarország integet vissza.
Magyar turista ritkán vetődik e vidékre. Mert itt Burgenlandban nincsenek alpinistákat vonzó, égbetörő havas ormok – csak „Burg”-ok, várak mindenfelé. Nem is olyan régen még úgy tanultuk az iskolában, hogy Magyarország nyugati természetes határai: a Lajta-folyó és a Rozália-hegység. A turisták békeévekben is elhanyagolták ezt a bájos hegyvidéket. Ki törődött volna akkor a Rozáliával, mikor sokkal szebb és hatalmasabb hegyeink voltak! Világháborúnak és szerencsétlen békekötésnek kellett következnie, hogy megtudjuk: mit veszítettünk el.
Herdinand Rudolf: A nyugati határszélen (1935)
“Szepesség sok változatos hegyvidéke között is kiválóan érdekes az újabban „Paradicsomak” nevezett vidék. Két nagy fennsík a központja: a Glac és a Gerava. A víz hatalmas munkáját látjuk völgyrendszerében, főérdekességét pedig a gugyorok teszik, e vízalakította sziklacsudák. A Glacról sugárszerűen futnak le ezek a szűk patakmedrek, mind más és más szépséget rejteget. Iglói turisták, természetrajongó tanárok munkája, buzgalma tárta föl ezt a gyönyörű helyet.”
Kalmár Eszter: A Hernádáttörés vidékéről (1927)
A Garam, miután szülőföldjét, a Kárpáti magaslatokat elhagyja, de mielőtt még bevégezné útját a síkvidéken, átfolyik a Selmeci-körhegységen. E vulkáni hegycsoport egyik tagja, a – Zsitva-völgyével a Tribecshez és a Madarashoz kapcsolódó – Újbányai-hegység. A külső és belső természeti erők addig építették és pusztították, míg kialakították mai képét: Erdős hegyoldalak, andezit kőtengerek és merész ormok jellemzik. Völgyeiben magyar nemesek és szerzetesek, német bányászok és tót famunkások hagyatékai: templomok és várromok, ódon bányavárosok és hegyi szórványtelepülések jelölik ki a magyarság északi nyelvhatárát.
