Rend­ha­gyó­ra sike­re­dett Egye­sü­le­tünk és a Haza­já­ró Egy­let immár 6. alka­lom­mal meg­ren­de­zés­re került közös bükk­al­jai hét­vé­gé­je. A prog­ram már csak nevé­ben utalt a Bükk­al­já­ra, idén ugyan­is a hét­vé­ge túrái a Bükk-fenn­sík­ra és a bük­ki kövek vonu­la­tá­ra vezet­tek, illet­ve a turis­ta­ság emlé­ke­it jár­ták be Vár­kút kör­nyé­kén és Sík­fő­kú­ton.

Sor­ban gör­dül­tek be a csal­ló­kö­zi rend­szá­mú autók a Bacsó­fal­vi-tó mel­let­ti par­ko­ló­ba. Korán reg­gel még ez a nép­sze­rű turisz­ti­kai cél­pont is kihalt. Augusz­tus utol­só szom­bat­ján azon­ban évről-évre, messzi­ről jött embe­rek gyűl­nek össze, hogy a reg­ge­li pára fosz­lá­nyai közt útnak indul­ja­nak.

A pan­dé­mi­ás hely­zet javu­lá­sá­nak hála idén júli­us végén Pász­tai And­rás és Koczi­ha Atti­la bará­tunk­kal közö­sen fedez­het­tük fel a Pádis-fenn­sík cso­da­vi­lá­gát. A túrá­ról nem hiá­nyoz­hat­tak a Fel­vi­dék Csa­var­gók sem. A csa­pat egyik osz­lo­pos tag­ja, Bor­ka Zol­tán bará­tunk egy szí­nes beszá­mo­ló­ban hoz­za köze­lebb a 2. Biha­ri Haza­já­ró Túra han­gu­la­tát. Köszö­net neki érte.

A Mader­s­pach csa­lád vala­mi­kor hatal­mas bir­to­kok ura volt, hiszen a Zsil-völ­gyé­nek vidé­ke, a Retyez­át és a Pár­ing hava­sok jó része a Mader­s­pach bir­tok­hoz tar­to­zott. Ebben a vadon világ­ban nőtt fel Mader­s­pach Vik­tor is, itt szív­ta magá­ba a ter­mé­szet irán­ti sze­re­te­tet és itt tanul­ta meg mit jelent a sza­bad­ság, mit jelent imád­ni a szü­lő­föl­det. Az ő tisz­te­le­té­re ren­dez­tük meg két­na­pos túrán­kat a Kis-Retyez­át és a Pár­ing-hegy­ség­be.

Hagyo­mánnyá vált, hogy a Haza­já­ró két ismert sze­mé­lyi­sé­ge rész­vé­te­lé­vel ter­ve­zik meg Med­ve­sal­ján a Haza­já­ró túrát. A gyö­nyö­rű táj, vala­mint Kenye­res Osz­kár és Jakab Sán­dor neve elég ahhoz, hogy a távo­lab­bi tele­pü­lé­sek­ről is ide vonz­za a részt­ve­vő­ket. Nem volt ez más­kép­pen az idén sem, Deb­re­cen­ből, Buda­pest­ről, Gödöl­lő­ről, Mogyo­ród­ról, Pár­kány­ból, Sal­gó­tar­ján­ból foko­za­to­san érke­ze­tek a kisebb-nagyobb bará­ti tár­sa­sá­gok, hogy egy újabb közös élmény remé­nyé­vel gaz­da­god­va tér­je­nek majd onnan haza.

Marad­junk annyi­ban, az elmúlt dur­ván más­fél év érde­kes kihí­vá­sok elé állí­tott min­ket. Itt jött min­dig segít­sé­gül a ter­mé­szet­já­rás, adott régi­ónk rész­le­te­sebb fel­fe­de­zé­se. Pan­dé­mia ide vagy oda, a káosz szá­munk­ra akár egy lét­ra. Meg­mász­ni, elő­re tekin­te­ni és men­ni a vég­te­len­be. Biz­tos vagyok ben­ne, a Haza­já­ró népes túra­bri­gád­ja is ilyen szem­üve­gen keresz­tül kém­lel­te a vég­te­lent és túra­ba­kan­csát tisz­tít­va készült Egy­le­tünk vala­me­lyik hiva­ta­los túrá­já­ra.

Idén VIII. alka­lom­mal került meg­ren­de­zés­re a Haza­já­ró kupa része­ként is jegy­zett Rad­nai-hava­sok túra­hét­vé­ge prog­ram­ja. A fő szer­ve­ző, Var­ga Csa­ba nagy­vá­ra­di expe­dí­ci­ós hegy­má­szó volt, aki saj­nos nem tudott az ese­mé­nyen részt ven­ni, hiszen a túra kez­de­té­ig nem érhe­tett vissza Hima­lá­ja-beli expe­dí­ci­ó­já­ról. Így a házi­gaz­dá­ra, a Bor­sa­fü­re­den üze­me­lő Med­ve pan­zió tulaj­do­no­sá­ra, Bak Anet­tá­ra, és a HAZAJÁRÓ két ispán­já­ra és túra­ve­ze­tő­jé­re, a Mára­ma­ros­szi­ge­ten élő Jóna Bálint­ra és a békés­csa­bai Koczi­ha Atti­lá­ra hárult a fel­adat, hogy a túrát lebo­nyo­lít­sák.