Egyik ked­venc túrám a Haza­já­rók által szer­ve­zett Áprily Lajos Emlék­tú­ra. Nem cso­da, hiszen jóma­gam szü­le­té­sem óta Kis­oro­szi­ban élek. Mély kötő­dé­sem van Szent­györgy­pusz­tá­hoz, ahol Áprily Lajos élt, mivel gyer­mek­ko­rom meg­ha­tá­ro­zó élmé­nye, hogy nagy­apám sűrűn elvitt oda gom­bász­ni, sokat kirán­dul­tunk, túráz­tunk.

Nagyon szép emlé­ke­im van­nak, ahogy az öreg­gel szed­tük a róka­gom­bá­kat, sétál­tunk a patak­me­der mel­lett, nagy­apám kezé­ben a fokos, vál­lán a ma is félt­ve őrzött bőr­ta­risz­nyá­ja, amit már én tar­tok becs­ben. Fel­sé­tál­tunk a Zsit­vay-kilá­tó­hoz, fel­men­tünk Mogyo­ró-hegy­re, nagyon kel­le­mes emlé­ke­im van­nak.

A másik szál, ami­ért kötő­döm ehhez a túrá­hoz, az Áprily Lajos sze­mé­lye, ugyan­is ő is Szé­kely­föld­ről szár­ma­zott, ahon­nan az apai nagy­anyám is.

Eddi­gi túrá­i­mat leg­több­ször tár­sa­ság­ban tet­tem meg, azon­ban most beteg­sé­gek miatt töb­ben lemond­ták, ezért úgy dön­töt­tem, hogy egye­dül teszem meg a 26 km-es túrát, amely az egyik ked­venc túra­út­vo­na­lam.

Ele­in­te szo­kat­lan volt ez a hely­zet, de ahogy múlt az idő egy­re job­ban át tud­tam magam adni az egye­dül­lét­nek, a túrá­nak, a ter­mé­szet­nek, a gon­do­la­ta­im­nak.

9:00 óra­kor indul­tam a viseg­rá­di Sport­cent­rum­tól, ahon­nan Moys Zoli és Jakab Sanyi bará­tom lélek­me­le­gí­tő koc­cin­tás­sal eresz­tett utam­ra.

Az első ellen­őr­zé­si pont­nál a viseg­rá­di teme­tő kapu­já­ban Gróf Péter főmu­zeo­ló­gus, régész-tör­té­nész bará­tom foga­dott, kel­le­mes beszél­ge­té­sünk után bará­ti koc­cin­tás­sal foly­tat­tam uta­mat fel a kál­vá­ri­án a viseg­rá­di Fel­leg­vá­rig.

Ezt köve­tő­en a Feke­te-hegy rétet érint­ve a Sós­tó-réten keresz­tül halad­tam a Zán­kói-rét előt­ti elága­zá­sig, ahol a máso­dik ellen­őr­zé­si pont­nál Miki bará­tom kis­fi­á­val várt.

Majd Pilis­szent­lász­ló irá­nyá­ba vet­tem uta­mat, ahol a Sport­pá­lyá­nál a har­ma­dik ellen­őr­zé­si pont­nál zsí­ros kenyér­rel ven­dé­gel­tek meg, innen a szá­mom­ra leg­ked­ve­sebb útvo­na­lon a Spar­ta­cus-ösvé­nyen érkez­tem el a Jenő-kuny­hó­hoz. Itt ifjú titá­nok vár­tak Moys Kop­pány és barát­ja sze­mé­lyé­ben, akik­től meg­kap­tam a negye­dik pecsé­te­met.

Az ötö­dik pecsé­tért a Bánya­te­tő-kilá­tó­hoz kel­lett men­nem, ott Kovács Péter kis­oro­szi föl­dim és egy jó han­gu­la­tú tár­sa­ság foga­dott. Majd elin­dul­tam az utol­só állo­más­hoz vissza a viseg­rá­di Sport­cent­rum­hoz.

A vég­ál­lo­má­son ízle­tes, meleg pap­ri­kás krump­li­val ven­dé­gel­tek meg a szer­ve­zők.

Összes­sé­gé­ben ez egy töké­le­tes túra volt, töké­le­tes szer­ve­zés­sel, szí­vé­lyes ven­dég­lá­tás­sal, mesés kör­nye­zet­tel.

Az túrá­mon mind­vé­gig nap­sü­tés, szél­csend, kel­le­mes túra­idő kísért, mesé­be illő tájak, léleg­zet­el­ál­lí­tó kilá­tá­sok, pom­pás őszi szí­nek tet­ték még gaz­da­gab­bá a feled­he­tet­len élményt.

Köszö­net a szer­ve­zők­nek, és a segí­tők­nek!

Szí­vé­lyes üdvöz­let­tel: Surá­nyi Péter

Halász Ale­xand­ra beszá­mo­ló­ja itt olvas­ha­tó.