Történelmi hazánk nyugati kapuja a Duna mentén a Kis-Kárpátok meredek csúcsán őrködő Dévényi vár. A Duna áttörése évezredek óta fontos közlekedési útvonal, már a római korban és a népvándorlás időszakában is stratégiai jelentőséggel bírt. Erre vezetett a Baltikum felől Rómába a Borostyánkő-út, majd a szentföldi zarándokút is, s amiért számunkra oly kedves e hely, a 13. századtól királyi határvárként évszázadokon át őrizte hazánkat, kiállva megannyi rohamot és cserélve oly sok gazdát. Aztán 1809-ben jöttek Napóleon barbár francia seregei és felrobbantották. A vár falairól festői kilátás nyílik a fellegvárra, a legendák fölött őrködő Apáca-toronyra, a Kis-Kárpátok vonulataira, a Hainburgi-rög között áttörő Dunára és régi nyugati határfolyónk, a Morva dunai torkolatára.
Dévény volt hogy összekötött, de legtöbbször sajnos elválasztott egymástól népeket és nemzeteket. A vár alatt, a duna-parti emlékmű annak a sok száz, köztük több magyar mártírnak állít emléket, akik a csehszlovák kommunista vészkorszak idején próbáltak itt a vasfüggönyön túlra menekülni, de a szabadság helyett golyószóró várta őket.
A Görgény-Hargita fennsík és az Erdélyi-medence peremének kúpján ül Firtos vára. Egykor az árpád kori magyar királyság határvédelmi rendszerének volt a tagja. A várral szemben látható Várlaposa dombja, melynek Énlakára néző oldalán egy olyan omladvány van, ami egy felnyergelt ló alakjára hasonlít. Ez a Firtos lova, ami a vidék várható időjárását mutatja: ha fehér, jó idő, ha sötét, tartós eső várható.
A Pálffyak régi uradalma. A falu feletti hegy 420 méteres csúcsán magasodó Detrekő középkori sziklavára évszázadokon át védte hazánkat a nyugatról betörő ellenség ellen.
Sokáig a Balassa család uralta. A 16. században nyomdájukat is ide költöztették, ahol nem más nyomtatta tucat számra könyveit, mint Balassi Bálint nevelője, a prédikátor-költő, Bornemissza Péter. A vár akkor dőlt romba, amikor az osztrákok 1707-ben legyőzték Ocskay László seregét.
Az ezeréves vár nevét első birtokosáról Korláth Konrádról kapta. Korlátkő is a cseh utat őrizte és itt is olyan történelmi alakok tették le a névjegyüket, mint az Abák, Csák Máté, Stíbor vajda, a Pongrácz és az Apponyi családok. A 18. században végleg sorsára hagyták. Azóta porlanak falai és folytatja reménytelen küzdelmét az enyészet ellen.
A tornyos várkastély évszázadon keresztül hazánk fontos határvára volt. Az Árpád-házi királyok a gyepű védelmére székely, besenyő és úz határőröket telepítettek ide. A legenda szerint Balassi Bálint itt szeretett bele Losonczi Annába. Bercsényi Miklós kuruc serege például itt aratott fényes győzelmet a császáriak felett. 1770-től lett a Pálffyaké, akik a romossá vált várat a múlt a század elején neogótikus stílusban építették újjá és egészen 1945-ig birtokolták. Ma már a Szlovák Tudományos Akadémia alkotóháza működik benne. A toronyból belátni a Kis-Kárpátok vonulatát, az alattunk elterülő Nagyszombati hátságot és a völgyben fekvő apró településeket.
A Törcsvári-szoros előtt áll a hegyen, Erdély egyik legépebben megmaradt vára, amit még Nagy Lajos építtetett 1377-ben. Egykor a Magyar Királyság határát védő erősség volt. II. Ulászló a várat és a hozzá tartozó falvakat 1498-ban zálogba, majd másfélszáz év múlva pedig II. Rákóczi György örökös birtokul Brassó városának adta, de kikötötte, hogy a várban fejedelmi őrség és mindig magyar várnagy legyen.
A várkastély Trianon után a román királyi család nyaralóhelye lett, majd jöttek a kommunisták, és elüldöztek innen mindent, ami fenséges. Így történt, hogy Törcsvár ma már nem királyokról és fejedelmekről híres, hanem a legendákból ismert Vlad Tepesről, azaz Dracula grófról, aki állítólag egy időben e falak között élte filmbe illő életét.
A Duna jobb partján fekvő kiterjedésű, többszörösen erődített vár. Építése 1698-ban kezdődött, és 88 éven át tartott. A Hódoltság idején a törökök kezén volt, majd visszaszerzése után a magyar csapatok jelentősen megerősítették.
A hatalmas kiterjedésű, még romjaiban is impozáns várat Brankovics György szerb despota építette a 13. században. 1448-ban Hunyadi János az albán Szkander béggel szövetkezve támadt a Balkánon a törökre, ám miután Brankovics György elárulta Hunyadi tervét, a törökverő ezúttal vereséget szenvedett a II. Rigómezei csatában. És bizony, az Úr 1492. esztendejében éppen e vár ostrománál halt hősi halált nagy hadvezérünk, Kinizsi Pál is. Később Szendrő évszázadokon át a habsburg-oszmán határvonalat képezte, gyakran cserélve gazdát, míg végül 1867-ben szultáni rendelettel került újra szerb kézre. A vár a modern kor háborúiban is szerepet kapott. Az I. világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai szállásolták itt el magukat, és talán a legnagyobb csapás a II. világháborúban, 1941-ben érte, amikor a várban tárolt lőszer felrobbant, nem kevesebb, mint 2500 ember halálát okozva. Így múlt el a vár dicsősége.
A korábbi nevén Érsomlyó várát feltételezhetően a török betörések elleni délmagyarországi várrendszer részeként emelték még Zsigmond király idejében, a 14. században. Az egykori királyi vár később Perényi Miklós szörényi báné, majd szerb despotáké lett, míg 1444-ben Hunyadi János szerezte meg. A sokáig az erdélyi fejedelemség végváraként szolgáló erődöt a törökök többször is elfoglalták.
