Velem község fölött az erdőben található Szent Vid hegyen telepedtek meg a vidék első lakói. 1713-ban egy Hilerián nevű szerzetes épített remetelakot és kápolnát. Ennek utódja a barokk stílusjegyeket viselő, 1859-ben épült Szent Vid-templom, ami a környékbeliek búcsújáró-helyeként is szolgál.
Archives
Alsóverecke
Az egykor mezővárosi rangú határőr-település, Alsóverecke ruszin népe a 19. században nehéz sorba került, miután a gazdasági élet minden szála a Galíciából beáramlott zsidóság kezén összpontosult és széthullott az ősi, paraszti közösségen alapuló rend. Az adósrabszolgaság nyomorába süllyedt ruszinság megmentése érdekében, a millennium idején a magyar kormány „hegyvidéki akció” néven gazdasági programot indított, amely az uzsora visszaszorításával felemelkedési lehetőséget nyújtott Verecke népének. A sikeres programnak Trianon vetett véget, majd a kommunizmus újra évtizedekre visszataszította az itt élőket a kilátástalanságba.
A szovjet romokból lassan-lassan ébredezik a vidék. A helybéli ruszinok régi rendhez való ragaszkodását jelzi, hogy most épülő fatemplomukat Szent Istvánnak fogják felszentelni.
A temetőben az I. világháborúban elesett magyar és német honvédek alusszák örök álmukat.
A vezérlő fejedelem 1703-ban Rákócziszálláson bocsátotta ki híres felhívását a nemzethez, itt találkozott Bercsényi Miklós gróffal és dragonyosaival, majd 1711-ben itt hagyta el könnyek között hazáját Verebesen át.
Csobot-hegy és a kápolnák
A piros kereszt jelzés vezet a Csobot-tetőre. A felújított keresztutat végig járva elérük a kápolnákhoz, melyek nem véletlenül épültek ide, mivel a csúcs ősmagyar szakrális hely. A kápolnák a római és az örmény katolikusok együttélésének szimbóluma. A Szent Anna kápolna Árpád-kori alapokon nyugszik, a 17. században a környéken pusztító pestisjárvány túlélői építették hálából.
Kisbacon
Ha Kisbacon, akkor Benedek Elek, akinek e tájból ihletődött, ősi mondákon alapuló csodálatos mesevilágán nemzedékek nőttek fel. Büszke is a falu nagy szülöttére, akinek 1896-ban épült klasszicista udvarháza, a híres Mari-lak ma már valóságos zarándokhellyé vált. Az emlékházban ma is az író leszármazottai élnek.
Zobordarázs
A fennsíkon áll a Szent Mihály kápolna, ami közel ezer esztendeje hirdeti Isten dicsőségét.
Bény
Magyar többségű falu, központjában két, középkori szakrális épület áll. Az egyik a Szent István-kori Tizenkét Apostol rotunda (körkápolna), melyben korabeli freskókat csodálhat meg az idelátogató. A hagyomány szerint első szent királyunkat itt emelték pajzsra, mint fejedelmet, később pedig innen indult a Koppány elleni ütközetbe.
Bény másik nevezetessége a Magyarok Nagyasszonyának szentelt plébániatemplom, ami 1217-ben épült.
A falut avarsáncok szegélyezik. Úgy tartják, a római uralom idejében, 173-ban maga Marcus Aurelius császár is időzött itt, s úgy megihlette e táj, hogy itt, a quádok földjén, a Garam mentén írta “Elmélkedései” I. könyvét. Aztán ahogy az idővel vándoroltak a népek, az avarok is rátelepültek a vár maradványaira, s honfoglaló őseink is használták a bényi sáncvárat.
Majd megkeresztelkedtünk, és jött Szent László királyunk, aki a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. A monda szerint nem tetszett az a forrás a földesúrnak, de bárhogy is próbálta betemetni, nem tudta a tiszta víz útját állni. Aztán meghajlott az Úr előtt, megtért és itt, a szentkúti dűlőn a forrás mellé kápolnát is építetett. A kegykápolna idővel búcsújáró hely lett, s ma már Bényi Szentkútként él az emberek tudatában.
Zselíz
Látszólag modern, nem túl jellegzetes templom emelkedik a központban, pedig a XIV. századi gótikus eredetű Szent Jakab plébániatemplom európai viszonylatban is igen jelentős. Kívülről nem látszik, hisz a második világháborúban Zselízt is elérte a keleti front, s temploma hamar romhalmazzá vált. Ám belül már tényleg rácsodálkozhatunk értékeire: különösen a szentély középkori faliképeire, melyek közül a leghíresebb a Vesszős György lovag különítéletét ábrázoló freskó.
Zselízt, a volt királyi birtokot évszázadokon át földbirtokos családok örökölték. A legmaradandóbb nyomot az Esterházy család hagyta a városban, akiknek itt élt generációi már a katolikus temető családi kriptájába költöztek. 18. századi kastélyuk magába roskadva, a felújítás reményében áll a régi uradalomhoz tartozó ligeterdőben.
A kastélyhoz tartozó Bagolyvár-ház ugyanakkor már elegáns múzeumként adózik az ismert osztrák zeneszerző, Franz Schubert emlékének, aki 1818-ban mint az Esterházy leányok zenetanítója élt és alkotott Zselízen. A múzeum nemcsak a zeneszerző életét, hanem a város és a környék gazdag történelmét is dokumentálja.
Bakónaki-tó és a Szent Vid forrás és kápolna
A tavat a patak mesterséges felduzzasztásával hozták létre, remek kirándulóhely. A Bakónaki-tó közelében fekvő erdőben található a Szent Vid forrás, melynek vize gyógyító erővel bír a látási és hallási panaszokra. Felette magaslik a Szent Vid kápolna.
Erzsébetbánya
Ahol a Lápos felső szakaszán völggyé szűkül a medence, az utazó beér a hegyek kincseire épült bányatelepre. “Valami felséges látvány a völgykatlanban elhúzódó bányatelep, szakadó patakjainak vereslő köveivel, az apró házak füstölgő kéményeivel, a fenyvesektől setétlő impozáns környezettel. Lakosai magyarok, románok. Nagy része bányamunkás, de favágással is nagyban foglalkoznak.” (Kádár József: Szolnok-Doboka monographiája)
Így virágzott 1901-ben Erdély legészakibb települése, a középkori eredetű Erzsébetbánya. A legenda szerint nevét a helyi aranybánya ősi birtokosának, Hunyadi János feleségének, Szilágyi Erzsébetnek köszönheti. A 18. században fellendülő ércbányászat és kohászat aztán a magyarok mellett németeket, ruszinokat, szlovákokat és románokat is ide vonzott. Ám a kohók mára kihűltek, a bányaművelés lehanyatlott. Akik maradtak, nagyrészt munka nélkül tengődnek. Az elhagyott bányák világvégi hangulatot árasztanak, ráadásul a környezeti terhelés is jelentős: szabályozatlanul éri a patakokat a szennyezett zagy, veszélybe sodorva a vidék ritka növény és állatfajait.
De hogy jót is írjunk Erzsébetbányáról: a számos turisztikai lehetőséget rejtő kárpáti hegyvilág mellett a magyar közösség is szívesen látja a magyar utazókat Erdély északi végén. Az Isteni Irgalmasság tiszteletére épített katolikus templomuk 2008-ra készült el. Az első szentmiséig azért igen rögös volt az út… 1769-ben római és görög katolikusok együtt építettek egy kis fakápolnát, amely 1814-ben leégett. A következő közös templom már kőből épült, 1816-ban szentelték fel a Szentháromság tiszteletére, míg a görög katolikusok 1820-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Mikor 1948-ban a kommunisták betiltották a görög katolikus vallást, a román közösség áttért az ortodox vallásra, ezzel együtt pedig a templom is némileg átalakult. A templom külön érdekessége volt a csörlővel felhúzható vagy éppen leengedhető ortodox ikonosztáz és a katolikussá vagy éppen ortodoxxá alakítható liturgikus tér, amelyet számos ikon díszített. Ez a világ ért véget 2008-ban: az ortodoxoké maradt a régi templom, míg a katolikusoké az új. Erzsébetbányán volt plébános Bokor Sándor (1915–1972) magyar katolikus pap, a kommunizmus alatti egyházüldözés vértanúja. 1947 és 1972 között szolgált a településen, míg egy napon be nem hívták a nagybányai rendőrségre. Többé senki nem látta élve; boldoggá avatásához 2003-ban indították el az egyházmegyei vizsgálatot.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a katolikus templom.)