Ahol a Lápos fel­ső sza­ka­szán völggyé szű­kül a meden­ce, az uta­zó beér a hegyek kin­cse­i­re épült bánya­te­lep­re. “Vala­mi fel­sé­ges lát­vány a völgy­kat­lan­ban elhú­zó­dó bánya­te­lep, sza­ka­dó patak­ja­i­nak veres­lő köve­i­vel, az apró házak füs­töl­gő kémé­nye­i­vel, a feny­ve­sek­től setét­lő impo­záns kör­nye­zet­tel. Lako­sai magya­rok, romá­nok. Nagy része bánya­mun­kás, de favá­gás­sal is nagy­ban fog­lal­koz­nak.” (Kádár József: Szol­nok-Dobo­ka mono­gra­p­hi­á­ja)

Így virág­zott 1901-ben Erdély leg­észa­kibb tele­pü­lé­se, a közép­ko­ri ere­de­tű Erzsé­bet­bá­nya. A legen­da sze­rint nevét a helyi arany­bá­nya ősi bir­to­ko­sá­nak, Hunya­di János fele­sé­gé­nek, Szi­lá­gyi Erzsé­bet­nek köszön­he­ti. A 18. szá­zad­ban fel­len­dü­lő érc­bá­nyá­szat és kohá­szat aztán a magya­rok mel­lett néme­te­ket, ruszi­no­kat, szlo­vá­ko­kat és romá­no­kat is ide von­zott. Ám a kohók mára kihűl­tek, a bánya­mű­ve­lés leha­nyat­lott. Akik marad­tak, nagy­részt mun­ka nél­kül ten­gőd­nek. Az elha­gyott bányák világ­vé­gi han­gu­la­tot árasz­ta­nak, ráadá­sul a kör­nye­ze­ti ter­he­lés is jelen­tős: sza­bá­lyo­zat­la­nul éri a pata­ko­kat a szennye­zett zagy, veszély­be sodor­va a vidék rit­ka növény és állat­fa­ja­it.

De hogy jót is írjunk Erzsé­bet­bá­nyá­ról: a szá­mos turisz­ti­kai lehe­tő­sé­get rej­tő kár­pá­ti hegy­vi­lág mel­lett a magyar közös­ség is szí­ve­sen lát­ja a magyar uta­zó­kat Erdély észa­ki végén. Az Iste­ni Irgal­mas­ság tisz­te­le­té­re épí­tett kato­li­kus temp­lo­muk 2008-ra készült el. Az első szent­mi­sé­ig azért igen rögös volt az út… 1769-ben római és görög kato­li­ku­sok együtt épí­tet­tek egy kis faká­pol­nát, amely 1814-ben leégett. A követ­ke­ző közös temp­lom már kőből épült, 1816-ban szen­tel­ték fel a Szent­há­rom­ság tisz­te­le­té­re, míg a görög kato­li­ku­sok 1820-ban Szent Mihály ark­an­gyal tisz­te­le­té­re. Mikor 1948-ban a kom­mu­nis­ták betil­tot­ták a görög kato­li­kus val­lást, a román közös­ség áttért az orto­dox val­lás­ra, ezzel együtt pedig a temp­lom is némi­leg átala­kult. A temp­lom külön érde­kes­sé­ge volt a csör­lő­vel fel­húz­ha­tó vagy éppen leen­ged­he­tő orto­dox iko­nosz­táz és a kato­li­kus­sá vagy éppen orto­dox­xá ala­kít­ha­tó litur­gi­kus tér, ame­lyet szá­mos ikon díszí­tett. Ez a világ ért véget 2008-ban: az orto­do­xo­ké maradt a régi temp­lom, míg a kato­li­ku­so­ké az új. Erzsé­bet­bá­nyán volt plé­bá­nos Bokor Sán­dor (1915–1972) magyar kato­li­kus pap, a kom­mu­niz­mus alat­ti egy­ház­ül­dö­zés vér­ta­nú­ja. 1947 és 1972 között szol­gált a tele­pü­lé­sen, míg egy napon be nem hív­ták a nagy­bá­nyai rend­őr­ség­re. Töb­bé sen­ki nem lát­ta élve; bol­dog­gá ava­tá­sá­hoz 2003-ban indí­tot­ták el az egy­ház­me­gyei vizs­gá­la­tot.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a kato­li­kus temp­lom.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 191. rész: Lápos-hegység — Kincsek a felszín alatt és fölött