Ahol a Lápos felső szakaszán völggyé szűkül a medence, az utazó beér a hegyek kincseire épült bányatelepre. “Valami felséges látvány a völgykatlanban elhúzódó bányatelep, szakadó patakjainak vereslő köveivel, az apró házak füstölgő kéményeivel, a fenyvesektől setétlő impozáns környezettel. Lakosai magyarok, románok. Nagy része bányamunkás, de favágással is nagyban foglalkoznak.” (Kádár József: Szolnok-Doboka monographiája)
Így virágzott 1901-ben Erdély legészakibb települése, a középkori eredetű Erzsébetbánya. A legenda szerint nevét a helyi aranybánya ősi birtokosának, Hunyadi János feleségének, Szilágyi Erzsébetnek köszönheti. A 18. században fellendülő ércbányászat és kohászat aztán a magyarok mellett németeket, ruszinokat, szlovákokat és románokat is ide vonzott. Ám a kohók mára kihűltek, a bányaművelés lehanyatlott. Akik maradtak, nagyrészt munka nélkül tengődnek. Az elhagyott bányák világvégi hangulatot árasztanak, ráadásul a környezeti terhelés is jelentős: szabályozatlanul éri a patakokat a szennyezett zagy, veszélybe sodorva a vidék ritka növény és állatfajait.
De hogy jót is írjunk Erzsébetbányáról: a számos turisztikai lehetőséget rejtő kárpáti hegyvilág mellett a magyar közösség is szívesen látja a magyar utazókat Erdély északi végén. Az Isteni Irgalmasság tiszteletére épített katolikus templomuk 2008-ra készült el. Az első szentmiséig azért igen rögös volt az út… 1769-ben római és görög katolikusok együtt építettek egy kis fakápolnát, amely 1814-ben leégett. A következő közös templom már kőből épült, 1816-ban szentelték fel a Szentháromság tiszteletére, míg a görög katolikusok 1820-ban Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Mikor 1948-ban a kommunisták betiltották a görög katolikus vallást, a román közösség áttért az ortodox vallásra, ezzel együtt pedig a templom is némileg átalakult. A templom külön érdekessége volt a csörlővel felhúzható vagy éppen leengedhető ortodox ikonosztáz és a katolikussá vagy éppen ortodoxxá alakítható liturgikus tér, amelyet számos ikon díszített. Ez a világ ért véget 2008-ban: az ortodoxoké maradt a régi templom, míg a katolikusoké az új. Erzsébetbányán volt plébános Bokor Sándor (1915–1972) magyar katolikus pap, a kommunizmus alatti egyházüldözés vértanúja. 1947 és 1972 között szolgált a településen, míg egy napon be nem hívták a nagybányai rendőrségre. Többé senki nem látta élve; boldoggá avatásához 2003-ban indították el az egyházmegyei vizsgálatot.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a katolikus templom.)