Magyar többségű falu, központjában két, középkori szakrális épület áll. Az egyik a Szent István-kori Tizenkét Apostol rotunda (körkápolna), melyben korabeli freskókat csodálhat meg az idelátogató. A hagyomány szerint első szent királyunkat itt emelték pajzsra, mint fejedelmet, később pedig innen indult a Koppány elleni ütközetbe.
Bény másik nevezetessége a Magyarok Nagyasszonyának szentelt plébániatemplom, ami 1217-ben épült.
A falut avarsáncok szegélyezik. Úgy tartják, a római uralom idejében, 173-ban maga Marcus Aurelius császár is időzött itt, s úgy megihlette e táj, hogy itt, a quádok földjén, a Garam mentén írta “Elmélkedései” I. könyvét. Aztán ahogy az idővel vándoroltak a népek, az avarok is rátelepültek a vár maradványaira, s honfoglaló őseink is használták a bényi sáncvárat.
Majd megkeresztelkedtünk, és jött Szent László királyunk, aki a sáncba szúrt kardjával vizet fakasztott a bényi sánc tövében. A monda szerint nem tetszett az a forrás a földesúrnak, de bárhogy is próbálta betemetni, nem tudta a tiszta víz útját állni. Aztán meghajlott az Úr előtt, megtért és itt, a szentkúti dűlőn a forrás mellé kápolnát is építetett. A kegykápolna idővel búcsújáró hely lett, s ma már Bényi Szentkútként él az emberek tudatában.