Béla király Dalmácia kapujában, a Kecske és a Mosor-hegy közötti sziklaszirten, a magyar-horvát királyok ősi fészkében, Klissza várában remélt családjának menedéket Batu kán pusztító seregei elől. A király leánya, Katalin, itt adta vissza lelkét a Teremtőnek. Ám az Isten nemcsak elvesz, hanem ad is: itt született Margit. Szülei Istennek ajánlottak újszülött lányukat, ha megmenti Magyarországot a tatárok rabigájától. Érdekesség, hogy a horvátok Klisszai Szent Margitként tisztelik őt.
Archives
Magas-bérc, Vasfüggöny turistaút és az Asztalfő
A trianoni határt követő nyugati zöld jelzésen indulunk, a Soproni-hegység gerincén. Ahol egykoron határőrök vigyázták a vasfüggönyt, ma már újra a turisták vették birtokukba a kellemes, szinte vízszintes erdei túraösvényt. Csak egy erdei bunker emlékeztet a határzárra.
A Magas-bérc tetejéről érdemes végig pásztázni a tájékot: a soproni vegyes erdők mögött a Fertőtáj síkja terpeszkedik. Távolabb a szomszédos Lánzséri és Lajta-hegységek húzódnak. De előbújik a Borostyánkői-hegység is. És itt van, már szinte karnyújtásnyira már az Alpokhoz tartozó Schneeberg.
Nyugat felé, határkőről határkőre haladva érjük el Asztalfőt. Volt idő, amikor évente egyszer, a határszemlék alkalmával itt találkoztak Sopron, Szikra, Lakompak és Fraknónádasd urai. Erre emlékeztet a kőasztal, amit az urak helyett már csak a történelem néma szemtanúi, a környék hegyei ülnek körül.
Krivádiai Perényi-torony
A Gyaluivári-dombon fekszik a krivádiai őrtorony. 1528-ban Perényi Péter építette vámszedés céljából.
Talabor-völgy: Árpád-vonal bunkerek
A Kárpátok szűk, vadregényes keleti átjárói mindig is kiváló, természetes védelmet nyújtottak a betörő ellenséggel szemben. Az út menti harckocsiakadályok már a Kárpátalja 1939-es visszatérése után, a Szovjetunióval szemben a keleti határon kiépített védelmi vonalat jelzik. Az Árpád-vonal Talabor-menti bunkerei hazánk védelme helyett sajnos ma már csak a turizmust szolgálják. Tanösvényen járhatjuk végig vasbeton szerkezetű erődrendszer maradványait.
Alsókalocsa
A csodás hegykoszorúban fekvő, több mint 5000 bojkó lelket számláló település, Alsókalocsa remek látnivalókkal kecsegtet. Ez a vidék a vasszegek nélkül összeácsolt fatemplomairól is híres. A Gorb falurészen 1795-ben a Szentlélek tiszteletére emelték a görög katolikus fatemplomot. A zsindellyel borított templom jellegzetes bojkó jegyekkel rendelkezik: hármas tagolódású, megkettőzött tetőzetű és faragott oszlopos tornácsor is tartozik hozzá.
Itt született a leghíresebb, a zsidó kufárokat és csendőröket is gyilkolászó 20. század eleji katonaszökevény, Suhaj betyár is, akit végül miután elérte végzete, Alsókalocsa régi temetőjében, egy szerény sírban hantoltak el. Suhajt nemcsak életében támogatta titokban a környező falvak népe, de legendás alakja ma is elevenen él a ruszin néplélekben. Ezt jelzi a jellegzetes faépítészetet és életmódot őrző skanzen bejáratánál felállított szobra is.
Berzéte
A 13. századtól hat évszázadon át a Máriássy család birtokolta település kastélyai és nemesi kúriái a magyar múlt maradandó jelképei. Berzétén a magyarság megmaradásának záloga a hit, melynek bástyája a 13. századi református templom.
Sajógömör
Az egykori vármegye egyik legősibb települése Sajógömör. Kicsi falu hatalmas múlttal. A királyi birtok a 14. században már a vármegye székhelye volt. A huszitáktól Mátyás király 1460-ban foglalta vissza. A régi birtokosokra, a magyar történelem ismert családjaira emlékeztet a központban a 18. századi Szent-Ivány-kastély. A tudást 1884-ig az evangélikus polgári fiúiskola szolgálta.
A faluban Igó Aladár is letette a névjegyét: a község legendás szülöttjét, a XVIII. századi cigányprímást, Cinka Panna hegedűvirtuózt öntötte szoborba. Azt a kivételes tehetségű leányt, akinek nagyapja II. Rákóczi Ferenc udvari zenésze volt.
És van itt, az evangélikus templom mellett egy másik szobor is, Holló Barnabás 1917-ben közadakozásból felállított Mátyás-szobra, amit egy híres Mátyás király monda ihletett. Úgy regélik, az igazságos király itt kapáltatta meg a népet lenéző főurakat, tanulságos leckét adva nekik a földműves nehéz munkájáról.
Tornalja
A gömöri magyarság kulturális központja Tornalja. Ősi, 15. századi gótikus temploma ma már a reformátussá lett közösséget szolgálja. A kisváros a magyar oktatásnak is egyik központja.
Bálványosvár
„Akár hiszitek, akár nem: tündérek építették Bálványos várát. De az olyan régen volt, hogy akkor a kövek még meg sem voltak keményedve. A tündérek sem olyan kicsikék voltak ám, mint most a fehérnépek: ha sietős volt az útjok, egyben általléptek egész megyéket, s ha jókedvük kerekedett, fölszedték kötényükbe a szántó-vető embereket, s úgy játszadoztak velük. No, jó magasra is építették a várat: Bálványos-hegy tetős-tetejébe. Hát éppen amikor készen voltak, vágtat föl a patakon egy vitéz, utána a katonái. Kérdik a tündérek:
– Hová szaladsz, fiam? Talán bizony kerget valaki?
Mondja a vitéz nagy búsan:
– Senki sem kerget, de még sincs maradásunk. Nem nézhetik vérünkből való véreink, hogy a nap, a hold s a csillagok a mi isteneink. Erővel azt akarják, hogy mi is megkeresztelkedjünk.
– Hát te ki vagy, fiam? – kérdé a tündérek királynéja. Felel a vitéz:
– Apor az én nevem: Első voltam eddig az én népeim közt, most utolsó vagyok. Volt fényes palotám, aranyam, ezüstöm, mostan semmim sincsen.
– Ne búsulj! – mondá a tündérek királynéja. – Látod-e ezt a várat a hegy tetején? Ezt ma építettük játékból. Ez jó lesz neked s az embereidnek. Itt imádhatjátok a napot, holdat s a fényes csillagokat.” (Benedek Elek: Bálványosfürdő legendája)
A hagyomány szerint már Szent István idejében állt Bálványos vára. Lakói a 13. századtól a felsőháromszéki Apor nemzetség sarjai voltak, akik makacsul ragaszkodtak honfoglaló őseiktől örökölt hitükhöz, dacolva a térítő király parancsaival. Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időkben Bajor Ottó magyar király a Szent Koronával Erdélybe utazott Kán Lászlóhoz. Az erdélyi vajda nem fogadta túl szívélyesen, hanem elfogatta őt, és addig tartotta fogva Bálványosvárban, amíg Ottó le nem mondott a magyar trónról. A vajda a koronát is elkobozta, és átadta Károly Róbertnek. A vár krónikájához tartozik, hogy a székelyek kétszer is elűzték falai alól a kutyafejű tatárokat. A 17. században költöztek le lakói kényelmesebb torjai kastélyukba, de van olyan verzió is, miszerint a királlyal összevesző Aporok robbantották fel azt, majd Rudolf király haragja elől Lengyelországba menekültek.
A várról Jókai Mór is írt Bálványosvár című művében.
„Úgy volt az építve, hogy örökké tartson. A „Magyar isten” számára építették. A magas torony falait sem villámverés, sem földrengés nem bírta ledönteni. Ez a torony volt bizonnyal a bálványok szentélye; Itt ülök a kövön, ami onnan esett le az istenek tornyáról. S nézem a falakat; hallgatom a vércsék vijjogását: iharfák zúgását… Héj, te öreg Isten! Magyarok Istene! Emlékezel-e még arra, amit Opour Kevendtől izentél a nap mezejéről?! – Vagy te is azt mondod: „Régen volt az: talán nem is igaz!”
A Tűz-isten oltalmazzon,
Istennyila meg ne sújtson,
Guta, csoma rád ne lessen,
Dobroc, mirigy meg ne lepjen,
Kék kelevény ne találjon,
Rossz bába ki ne cseréljen,
Hopciher rád ne dobbanjon,
Koldusfarkas meg ne marjon,
Vahor, rossz szem meg ne verjen.
Minden ízed nagyot nőjjen,
Mint a vas, oly kemény legyen.
Nagyobb ember légy apádnál,
Ne sírj otthon az anyádnál.
Mint ez a tűz, oly igaz légy!”
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár öregtornya.
Magasság: 1040 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: Bálványosfürdőről a piros kereszt jelzésen (1,9 km; 1 óra; 250 méter szintemelkedés).
