Somoskőt, akárcsak Salgót a Kacsics nemzetség emeltette. Itt ostromolta Losonczy Anna szívét Balassi Bálint, mindhiába. Nem úgy a török a várat: 1576-ban be is vette, s mire a királyi seregek felszabadították és megerősítették, a 17. századra el is vesztette hadi jelentőségét.
A vár alatt a Petőfi kunyhó emlékezik meg a költő ittjártáról.
A vár alatt bújik meg az úgynevezett bazaltorgona, amelynek sokszögű oszlopai megkövült zuhatagként hajolnak lefelé a Várhegy oldalán.
A vidéken birtokos Kacsics nemzetség ősi erősségét a Szécsényiek, a Bebekek, később a Derencsényiek birtokolták. Közben Csák Máté és a husziták is megszállták, de legcsúfosabb eleste az 1554-es esztendőhöz kötődik, amikor a török harc nélkül, csellel vette be.
A Xantus-völgybe ereszkedve egy nevezetes történelmi helyre, egy véráldozattal járó, de végre győzelmes csata helyszínére érünk.
A Xantus-kápolnát az 1694-es utolsó tatárbetörés emlékére állították, amikor a székelyek győzedelmeskedtek a kutyafejűek felett. Szemben a Libidári-dombon állt Xantus Kereszter királybíró kastélya.
Az Ung folyó feletti sziklán ma is büszkén meredező középkori erőd igazi strázsaként tornyosul a völgy fölé. A romok mögötti platón Wagner Károly kincstári főerdőtanácsos gondozott parkot létesített, melyet a háború után alaposan megrongáltak. A nevickei vár falai már a tatárjárás előtt erős védelmezői voltak hazánk keleti végeinek. A 13. században Aba Amadé meg is erősítette, majd a Drugethek keze nyomán nyerte el végleges alakját. A vár sűrűn cserélte gazdáit, ám mégsem ostrom, hanem az aggodalom lett a végzete: amikor I. Rákóczi György elfoglalta, félve attól, hogy a császáriak később felhasználják ellene, leromboltatta.
Sokáig elhagyatottan álltak a romok, s csak a 19. század végén kezdték meg helyreállítását.
Sok harc dúlt birtoklásáért és sok nevezetes ura volt az Aba nemzetségbeli Szalánciak sasfészkének. A Drugethekhez például királyi adományként került, miután Drugeth Miklós Visegrádon megvédte Károly Róbertet a rátörő Zách Felícián kardjától. De itt élt „Szalánc galambja”, Losonczy Anna is, akit Balassi Bálint hiába ostromolt oly sokáig, ő végül Forgách grófot választotta. Aztán, végül, ahogy lenni szokott, a kuruc háborúk idején, 1678-ban a császári csapatok elpusztították. Ennyi: egy torony és egy fal maradt a rettegett erődből.
Valószinűleg az Aba nemzetség építette Füzér várát a 13. század elején. Az Árpád-korban végig kincstári tulajdon. Az Anjou-korban első tulajdonosa a francia származású Drugeth Fülöp, ő Károly Róberttől kapta honorbirtokként. 1389-ben Zsigmond király a Perényi családnak adományozta, az ő nevükhöz köthető a vár virágkora. Érdekesség, hogy 1526 novemberétől 1527 októberéig itt őrizték a Szent Koronát.
A Turja és az Ung egyesülésénél fekszik Perecseny. Világrengető események híján Percseny központjában egy, a 19. század elején élt lelkiismeretes postásnak, Fekete Fedirnek állítottak emléket a falu központjában.
Volt idő, amikor a vidék birtokosai a Schönbornok voltak, róluk nevezték el a turjavágási parkot, amely a monarchia idilli korszakát idézi meg.
A szívet melengető térkép mellett a tornyos bejárati kapun a magyar címer és zászló is arra emlékeztet: a vidék egykor a korona északkeleti ékessége volt.
Belépve a gyönyörű ligeterdőbe, a sétány egy mesés tóhoz vezet. Partján még a padokat is magyar címer díszíti. A dalmát fenyővel körülvett Túr-tó körvonala az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es térképét idézi.
De hogy ebből a békebeli környezetből se hiányozzon egy kis szürrealizzmus, azért helyet kaptak itt a szovjet múlt hagyatékai is.
Jeszenő várát elhagyva érjük el a Vinnai tavat. A tó feletti dombon a nagymihályi nemesek székhelye, Vinna vára árválkodik. Vinna vagy másik nevén Tarna várát a 13. században a Kaplony nembeli Nagymihályiak építtették. A Sztáray család uradalmának részeként évszázadokig őrizte a Tisza mentéről Lengyelországba vezető Magna Via kereskedelmi útvonalat. Mint oly sok Kárpát-medencei erősséget, ezt is a császári seregek rombolták le a kuruc szabadságharc idején. De közben voltak legendás urai. Az egyik, az akkori ungi főispán állítólag mérhetetlen dühében magát a királyt, az ifjú Kun Lászlót is megkorbácsolta. De volt egy másik is, Eödönffy István uram, aki ördöngős boszorkánymester hírében állott. Egyszer maga Wesselényi nádor is felkereste Sárospatakról. Jól elbeszélgettek, majd eljött a búcsú ideje és Eödönffy minden jóval ellátta a nádort. Ám amikor Wesselényi kíséretével hazafelé tartott, úticsomagja úgy ahogy volt kővé változott. Úgy tartották, hogy a vinnai vár ura maga az ördög volt, akitől az Ördögfy család is származik.
A Vihorlát egyik kúpján emelkedik Jeszenő várának romja. A Drugethek Árpád-kori erősségét 1644-ben Rákóczi György erdélyi fejedelem rombolta le, maradék falai azóta porladoznak odafent.