Vegyük az alaphelyzetet: felszerpentinezik az ember a Visegrádi-hegység legmagasabb hegyére, kifizeti a parkolás horribilis összegét, sétál pár száz métert, elkészíti a kötelező fotót a páratlan panorámát nyújtó kilátóban, majd beül valamelyik étkezdébe, ahol eszik valamit, majd hazaaraszol a dugóban.
Valljuk be, Dobogókő ennél azért sokkalta többet tud nyújtani. Persze nem az elhagyott, romos épületekre gondolunk, hanem a természeti látnivalókra és turista elődeink úttörő munkájára, amely lépten-nyomon szembejön, ha alaposabban körbenézünk Dobogókőn.
A hely szelleme már idejekorán megérintette a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályát, majd az abból kiváló Magyar Turista Egyesületet is, amely Dr. Téry Ödön és Dr. Thirring Gusztáv vezetésével elkezdte a környékbeli túraútvonalak kijelölését. A nehéz megközelítés miatt egy dobogókői túra ekkor kényelmesen két napot vett igénybe, ezért már 1889-ben kacérkodtak egy menedékház építésének gondolatával. A Prokop Géza erdész telkén épült, Pfinn József által tervezett kétszobás, 14 személy befogadására alkalmas faházat aztán 1898. június 5-én avatták fel. Ez az épület ma turistamúzeumként szolgál, melynek kiállítása a turistaság hőskorába vezeti vissza a látogatót (nyitvatartás szombatonként 10 és 14 óra között, belépés ingyenes). A növekvő forgalom szükségessé tette egy nagyobb menedékház építését, így épült fel a faház melletti kőből emelt, 42 személy befogadására alkalmas turistaház, melyet 1906. június 3-án adták át, majd 1912-ben bővítettek. A kommunista nemtörődömség ezt az örökséget is halálra ítélte, de a magyar turistatársadalom 1983-ban Mészáros János vezetésével összefogott, és megmentette a pusztulástól a létesítményeket. Sőt, az 1989-ben újjá alakult Magyar Turista Egyesület több éves munkával helyrehozta a házat, és azóta is működteti. Az egyesület elnökéről, báró Eötvös Lorándról elnevezett menedékház egész évben nyitva van, bejáratánál ott találjuk a kék túra bélyegzőt. (A ház egyben Hazajáró Pont, innen indul a minden év októberében megrendezendő Hazajáró őszi túra.) A menedékház mögött, a kilátónál áll Téry Ödön emlékműve, akinek nevét és szellemét a Dömös-Dobogókő piros szakasz is őrzi. A Turista Emlékparkban az I. világháborúban meghalt egyesületi tagoknak, a II. világháborúban elesett természetjáróknak és az 1938-as Szent István vándorlásnak is van emléke, de itt kapott emléktáblát Cholnoky Jenő földrajztudós és Mészöly Győző erdőmérnök is. Itt láthatjuk a Nagyboldogasszony tiszteletére 2006-ban felállított faoszlopot is, ahogy Dobogókőn sok más ősi motívumainkat tartalmazó emléket is láthatunk.
Thirring Gusztávnak, a Magyar Turista Egyesület megalapítójának emléktáblája a menedékház éttermében található, de a nagy elődről van elnevezve a Thirring-körút, amelyen a sárga körtúra vezet végig. A majd 2 kilométeres körtúra a kilátótól indul, egy kapun leereszkedik északi irányba, érinti a Siketnémák Mária kegyhelyét, az impozáns Thirring-sziklákat, a tragikusan fiatalon elhunyt Hegedűs Róbert kopjafáját, majd visszakapaszkodik a gerincre. A gerincen akár jobbra is fordulhatunk, és a sárga jelzésen szintben elsétálhatunk a dobogókői kilátónál is szebb panorámát kínáló Rezső-kilátóba, ahonnan elénk tárul a szemközti Börzsöny, de jó időben a Mátráig és a Tátráig is ellátni. A menedékháztól 850 méteres sétával elérhető kilátópont Tirts Rezsőről lett elnevezve, aki ez első turistajelzéseket festette Dobogókőn; domborműve a kilátónál található. Szintén rövid, de látványos túra vezet a kilátótól 2,4 kilométerre lévő Zsivány-sziklához a piros körtúra jelzésen. Télen, megfelelő hóviszonyok esetén érdemes ellátogatni az 1923-ban kialakított dobogókői sípályához, amelynek közelében találjuk a Makovecz-stílusban épült Zsindelyes vendéglőt és a jurta szállásokat. Dobogókőn működik a jezsuiták Manréza lelkigyakorlatos háza, melynek épületét a rendszerváltás után kárpótlásként kapta meg a rend. A ház kápolnájában minden vasárnap 10 órakor szentmisét tartanak, úgyhogy valóban van élet a kilátón túl is Dobogókőn!
Megközelítés:
Dobogókőre a Volánbusz is indít járatokat Pomázról és Esztergomból is, de aki gyalog szeretné megmászni a Visegrádi-hegység legmagasabb pontját, az több útvonal közül is választhat. Pilisszentkeresztről a piros jelzésen a Fagyoskatonát is érintve 1 óra 20 perc alatt érünk fel a csúcshoz (3,7 km; 358 m szint), míg az országos kéken a Zsivány-sziklát érintve 1 óra 25 perc alatt (4,2 km). Ha letennénk az autót a Két-bükkfa-nyeregben, akkor a zöld kereszt jelzésen 50 perc alatt érnénk el a kilátót (2,9 km; 110 m szint). Dömös központjából a sárga és a piros jelzés hoz fel Dobogókőre; mindkét útvonal 8 kilométer hosszú, 2 óra 45 perces utat jelent 590 méter szintemelkedéssel, de míg a sárga a Lukács-árkon át jön, addig a piros – más néven Téry-út – a Szakó-nyerget érintve. Pilisszentlászlóról az országos kéken 10,5 km a csúcs, amelyet átlagosan 3 óra alatt lehet megtenni 432 méter szintet emelkedve. A Rám-hegy felől érkező zöld négyzet, a Király-kúttól emelkedő piros háromszög és a kék körtúra is a dobogókői túrák tárházát gazdagítja.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a dobogókői kilátó.)
