Jánosik-szikla

Juraj Jánosik utazásait bizony Benyovszky Móric is megirigyelhetné: szinte nincs olyan hegysége a Felvidéknek, ahol ne lenne legalább egy barlang, sziklaszirt elnevezve az 1711 és 1713 között tevékenykedő szlovák betyárról. Ily módon a Polyána sem maradhatott ki a sorból. A Horháti-völgy felett emelkedő 200 méter hosszú és 30 méter magas andezitszikla róla kapta újkori nevét. A legenda szerint a sziklaszirtben van egy barlang, amelybe Jánosik kötéllel ereszkedett le, hogy elrejtse kincseit.

A geológusok azt mondják, hogy a sziklaszirt andezitbreccsából épült, melyet andezittufa cementált össze. A mállás egy kis barlangra emlékeztető nyílást is kialakított a szikla közepén, illetve oldalában van egy üstszerű mélyedés. A sziklaszirt szigorúan védett, tetejére nem szabad felmászni. Horhátból a kék jelzésen tudunk idesétálni a völgyben, az alatta lévő rétre felsétálva tudjuk a legjobban megközelíteni.

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a szirt alatti rét.)

Polyána

Európa egyik legnagyobb rétegvulkánja fénykorában jó 4200 méterre nőve uralkodott a miocén kori trópusi táj felett. Kistestvérei közül talán a Börzsöny őrízte meg ilyen éppen az egykori vulkáni formákat, és a Polyánához hasonlóan, az ő kalderáját is csak egy patak hátráló eróziója tudta áttörni. A Polyána esetében ez a Hucsava-patak, ám így is egy hatalmas átmérőjű vulkánroncsban tud gyönyörködni a turista, ha felkapaszkodik a Polyána kalderájának peremére.

Felkapaszkodni legegyszerűbben a szebb napokat látott Hotel Polanatól lehet, amelyhez Herencsvölgytől lehet felautózni. Itt, 1300 méteres magasságban tudunk rácsatlakozni a Rudna magistrala Gyetva felől érkező piros jelzésére, amely innen az Elülső-Polyána oldalában vezet fel, majd leereszkedik az 1270 méter magas Priehybina-nyeregbe. A rétről közben visszatekinthetünk a Jávoros és a Börzsöny felé. A nyeregből 1 kilométer a Polyána 1458 méteres csúcsa, amely be van erdősülve, ám ha kitérünk jobbra, akkor kelet felé kiláthatunk a Veporra. A Börzsönnyel ellentétben a Polyána főgerincéről nem nyílik annyi kilátópont a kalderára, illetve a vulkánroncs is megbillent nyugati irányba, ezért minden kis kilátóhelyet meg kell becsülni a főgerincen futó piros jelzés mentén. Ilyen kilátóhely a csúcstól északra, 600 méterre lévő Katrusa (1380 m), ahol mindkét irányba kitérhetünk egy-két fotó kedvéért. További 1 kilométerre északra a Strunga (1300 m) szikláiról is pazar kilátás nyílik a kalderára.

A Polyána azonban nemcsak a geológusok és vulkanológusok kedvenc terepe: a magasabb régiók ős buja vadonjai is különös értéket képviselnek, olyannyira, hogy 1990-ben az UNESCO bioszférikus rezervátumai közé is bekerültek. A piros jelzés mentén, a Hátulsó-Polyána környékén mesébe illő, elvadult fenyőerdőbe hatolunk be. Mivel fakitermelés nyomaival itt nem találkozunk, évszázadok óta érintetlen ősfenyves vesz körül minket. A páfrányokkal borított aljnövényzet, a mohás kövek és a kidőlt régi fák vadregényes körítést adnak túránknak. A modern, faiskolákhoz szokott városi embernek ez káosznak tűnhet, pedig valójában az őserdőben organikus rend van, ahol minden fűszálnak és korhadt fának megvan a maga szerepe.

A gerincen tovább haladva még a Brusniansky grun és a Bukovina környéke is tartogat kilátást a kalderára, de akár tovább is túrázhatunk a Libetbányai-Vepor felé, vagy visszatérhetünk a Hotel Polyanához, amelynek büféje hétvégenként nyitva van. Itt találunk erdei faházakat is, így akár több napot is eltölthetünk a hegység vadonjában. A Polyána egy klasszikus vulkántúra keretében is meghódítható: Horhátból indulva egy körtúra keretében járhatjuk végig a kaldera peremét (40 km, 1400 m szint).

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Polyána csúcsa.)

Jakubina

Ilyen természeti környezetben azért nem olyan szégyen a második helyre kerülni… A Jakubina sem nagyon szégyenkezik: a Liptói-havasok második legmagasabb orma büszkén őrködik a maga 2194 méteres magasságával a Racskó- és a Jamniki-völgy felett, miközben hátát az ezeréves határnak támasztja. Igen, a hátát, mert a Jakubina a Liptói-havasok főgerincétől délre lefutó mellékgerincen magasodik. A főgerinc és a mellékgerinc találkozásánál emelkedik a Vastag-hegy (Hruby vrch) 2137 méteres csúcsa, amelyet minden gerinctúrázó felkeres, míg a Jakubinát inkább csak a célirányosan ide indulók másznak meg. A Vastag-hegy három völgy, a Jarząbek-, a Racskó- és a Jamniki-völgy találkozási pontján magasodik. Lengyel nevét (Jarząbcek-csúcs) egy gorál családról kapta.

A „célirányosan” indulók az autóskempinggel is ellátott Racskó-völgyi parkolótól (12 óra parkolás 2022-ben 4 euro) rugaszkodnak neki a combos Jakubina gerinctúrának: a Szűk-völgyben megtett 1,8 kilométeres séta után a sárga jelzésről felvágnak a gerincre, amelyen már a zöld jelzés vezet fel a csúcsra. Ezen a 7,7 kilométeres úton 1296 méteres szintemelkedés vár ránk, miközben megmásszuk az Alacsony-Magura (1920 m), a Középső-Magura (2050 m) és a Magas-Magura (2095 m) jellegzetes ormait is. Erről az útvonalról itt láthattok egy rövid videót.

A Jamniki-völgyben vezető kék jelzésen is feljuthatunk a Jakubinára, sőt, ezt akár egy 2 napos túra keretében is megtehetjük, ha útközben megalszunk az 1195 méteren fekvő Pusztim kolibában. (Ez éjjel-nappal nyitva van, de hagyjunk magunk után rendet.) A völgyfő alatt itt a kékről a zöld jelzésre kell váltanunk, amely felvisz a főgerincre, majd a Vastag-hegyre, végül a Jakubinára. Ez az 5-6 órás út pont 10 km 1269 méter szinttel.

Végül a Racskó-patak völgyét is választhatjuk: ez esetben a Szűk-völgyben a kékről jobbra kell kanyarodnunk a sárga jelzésre. Itt is van egy éjszakázásra alkalmas koliba, a Klin alatti kunyhó 1427 méteren. Mintegy 8 kilométer után érkezünk a Racskói-tavakhoz, majd onnan a Koncsiszta 2002 méteres csúcsára. Ez már a Liptói főgerince, ahol a pirossal balra fordulunk, megmásszuk a Vastag-hegyet, és végül észak felől a zöld jelzéssel megérkezünk a Jakubinára. (Ezen az útvonalon 6-7 óra alatt érünk fel, miközben emelkedünk 1336 métert és gyaloglunk 11,3 kilométert.)

Figyelem: november 1-től június 15-ig a Liptói-havasok turistaútjain téli zárlat lép életbe: a hegység völgyeiben a turisták csak a menedékházakig közlekedhetnek!

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Jakubina csúcsa.)

Sztracenai-völgy

A Gölnic megirigyelve északi testvére, a Hernád gyönyörű alkotását, szintén szurdokot vájt magának a karsztvidékbe, amelyet a földrajz Sztracenai-sziklaszorosnak nevez. Régebben a völgyön keresztül kanyargott a főút, a gépkocsi forgalom ma már az új alagúton jut át a hegyen. Így a gyalogos turisták zavartalanul sétálhatnak át a piros jelzésen a Gölnic mellett a meredek sziklafalak alatt a Sztracenai-hasadékvölgyön.

A völgyön átvezető aszfaltút kijáratánál a sziklafalban Coburg Ferdinánd herceg emléktáblájára lelünk. A környék birtokosa 1840-ben építtette a több helyen is sziklába vájt utat, amelynek 1867-ben állítottak emléket.

A Sztracenai sziklakapu látványa Tompa Mihályt is verselésre késztette:
A sztraczenai hegyszorosban
Magas, sötét szirtkapu áll,
Tekints fel és kebled megdobban,
Amint az ív alá jutál;
Bõsz órjásokat lát a képzelet,
Kiknek vaskarja szirtet szirtre vet.
Pedig, mikép él a regében,
A Gnómok épiték e szirtfalat,
Kicsiny, arasznyi teremtések,
Kiknek országa van a föld alatt.
Morzsákból épült, s felépült, mivel
Az egyesült erõ csudát mivel…

A piros jelzés elvezet bennünket a névadó településre, a festői Sztracenára, melynek neogótikus temploma felett a Hárs-fennsík sziklabércei virítanak.

Szilas-szurdok

A Bedellő-karsztfennsíkról több vízfolyás is indul az Enyed felé, szép szurdokvölgyet kialakítva. A Bedellő, a Sárkány, a Plesi, a Plaiului és a Szilas szurdokai közül az utóbbi a leglátványosabb. A fennsíkon, 1000 méter magasan, karsztforrásból születő Szilas-patak a Ragadozó-tető és a Várkert szirtjei közt fut le kelet felé. Útközben a völgyben egy 8 méteres vízeséssel is találkozhatunk.

A szurdokba a Torockószentgyörgyből induló kék jelzés vezet.

Képek: Hám Péter

Sipote-vízesések

Nem is igazi karszthegység az olyan, amelyiknek nincs egy tisztességes mésztufa vízesése. A Torockói-hegységben a Sipote vállalta magára ezt a szerepet. A Bedellői-plató széléről induló vízfolyás több lépcsőben érkezik le az Aranyoshoz. A leglátványosabb felső vízeséshez több turistaút is vezet, a középsőhöz egy ösvény, de az alsó, aranyosi mésztufagát sem utolsó látvány, amely az autóút mellett van.

A felső vízesés megközelíthető az Aranyoslonka és a szolcsvai Búvópatak-barlang közt futó piros háromszögön és a Szolcsva és Bedellő közti piros kereszten. Mindkét útvonal hangulatos, móc nyári szállásokkal, zsupfedeles házakkal megszórt legelőkön vezet, miközben a Bedellő hófehér sziklái szolgáltatják a hátteret. Az Aranyosnál lévő mésztufa vízeséshez elég a 75-ös út mentén megállni.

Képek: Hám Péter

Víznyelő kékség

Víznyelő kékség, avagy Vanatarile ponorului. A Szolcsva feletti kékeslilának tetsző mészkőfalat nevezik így, amelyet a vele szemben lévő kilátóteraszról lehet megcsodálni. A körülbelül 70-80 méter magas sziklafal pereméről a Poeni-patak kétlépcsős vízeséssel zúdul alá, kékeslilássá színezve a sziklafalat, és eltűnve a Dilbina-barlangban. A Dilbinában a Poeni aztán egyesül a Ponor- és a Száraz-patakokkal, hogy majd a szolcsvai Búvópatak-barlangnál törjön a felszínre.

A „vízeséses víznyelőhöz” két útvonalon is feljuthatunk. Sokan autóval jönnek fel Szolcsva felől a móc nyári szállásokkal megszórt mezőn álló keresztig. A jó turista azonban a kék kereszt jelzésen érkezik fel ugyanide, amely a faluból indul és érinti a Búvópatak-barlangot is. A kereszttől szép kilátás nyílik a Bedellői-karsztplató nyugat felé leszakadó hófehér sziklafalaira, a Bélavárra és az Öreghavasra is. Innen kell leereszkednünk a vízeséshez.

Képek: Hám Péter

Szolcsvai Búvópatak-barlang

A Torockói-hegység vékony mészkőrétegeinek köszönhetően inkább a külső karsztjelenségekkel büszkélkedhet, ám itt is akad kivétel. A Bedellői-karsztfennsík víznyelőiben eltűnő vizek ugyanis Alsószolcsvánál, egy hatalmas barlangkapun kerülnek újra a felszínre, hogy az Aranyost gazdagítsák.
A barlang bejárata 35 méter magas és 4 méter széles. A kapuban kis vízállás idején is másfél méteres víz fogadja a látogatót, amelyet ha leküzd szépséges vízesésekkel is találkozhat, míg a látványos cseppkövekkel elkápráztató Csodaterembe ér. A Csodaterem utáni szakasz már csak gyakorlott barlangászoknak ajánlott, amelyről itt olvashatunk. 2012 nyarától a barlang bejárata vasráccsal van lezárva, látogatása csak a Gyulafehérváron székelő Natura 2000 szervezet előzetes engedélyével lehetséges. A kapuban kis vízállás idején is másfél méteres víz fogadja a látogatót, amelyet ha leküzd szépséges vízesésekkel is találkozhat, míg a látványos cseppkövekkel elkápráztató Csodaterembe ér. A Csodaterem utáni szakasz már csak gyakorlott barlangászoknak ajánlott, amelyről itt olvashatunk.
A barlangot 1938-ban említik először az írások, majd Dr. Balogh Ernő térképezte fel a XX. század közepén. A 80-as évek elején balázsfalvi barlangászok kiépítették turisták számára a bejárati szakaszt, de az árvizek elmosták a pallókat, 2012 óta pedig csak engedéllyel látogatható. Ez érthető is, hisz a szolcsvai Búvópatak barlangjában van Európa legnagyobb denevérpopulációja.

A barlangot az Alsószolcsváról induló kék kereszt jelzésen érhetjük el. A jelzés aszfaltúton kanyarog a Malom-völgyben Búvópatak telepig. Szemben feltűnik a Bulz-kő, közben megérkezünk egy ortodox kolostorhoz, amely mellett egy régi fatemplom is áll. Innen lesétálunk a patakhoz, amelyen egy lengőhídon kell átkelni, mielőtt a barlanghoz érünk. A barlang geocaching oldala itt található.

Képek: Hám Péter

Vidalykő

Nevezik Tőgy-csúcsnak és Vida-tetőnek is az Aranyos fölött emelkedő 1285 méteres mészkőszirtet, ahonnan nem mindennapi kilátás tárul a látogató elé. Az Aranyoson túl a Gyalui-havasok, kissé délebbre az Erdélyi-érchegység vonulatai emelkednek, míg kelet felé a szomszédos Ordaskő gerince húzódik. A csúcs északi oldalának lejtőin találjuk a híres vörösfenyő rezervátumot, amely jégkorszaki reliktum.

A csúcs megközelítése:
Torockóról a piros, a kék kereszt, majd a piros kör jelzésen 10 km, 1000 m szintemelkedéssel.
Torockószentgyörgyről a kék kereszten, majd a piros körön 6,5 km, 750 m szintemelkedéssel.
Vidalyból a kék kereszten, majd a piros körön 5,7 km, 860 m szintemelkedéssel.