Euró­pa egyik leg­na­gyobb réteg­vul­kán­ja fény­ko­rá­ban jó 4200 méter­re nőve ural­ko­dott a mio­cén kori tró­pu­si táj felett. Kis­test­vé­rei közül talán a Bör­zsöny őríz­te meg ilyen éppen az egy­ko­ri vul­ká­ni for­má­kat, és a Polyá­ná­hoz hason­ló­an, az ő kal­de­rá­ját is csak egy patak hát­rá­ló eró­zi­ó­ja tud­ta áttör­ni. A Polyá­na ese­té­ben ez a Huc­sa­va-patak, ám így is egy hatal­mas átmé­rő­jű vul­kán­roncs­ban tud gyö­nyör­köd­ni a turis­ta, ha fel­ka­pasz­ko­dik a Polyá­na kal­de­rá­já­nak pere­mé­re.

Fel­ka­pasz­kod­ni leg­egy­sze­rűb­ben a szebb napo­kat látott Hotel Pola­na­tól lehet, amely­hez Herencs­völgy­től lehet fel­au­tóz­ni. Itt, 1300 méte­res magas­ság­ban tudunk rácsat­la­koz­ni a Rud­na mag­ist­ra­la Gyet­va felől érke­ző piros jel­zé­sé­re, amely innen az Elül­ső-Polyá­na olda­lá­ban vezet fel, majd leeresz­ke­dik az 1270 méter magas Pri­ehy­bi­na-nye­reg­be. A rét­ről köz­ben vissza­te­kint­he­tünk a Jávo­ros és a Bör­zsöny felé. A nye­reg­ből 1 kilo­mé­ter a Polyá­na 1458 méte­res csú­csa, amely be van erdő­sül­ve, ám ha kité­rünk jobb­ra, akkor kelet felé kilát­ha­tunk a Vepor­ra. A Bör­zsönnyel ellen­tét­ben a Polyá­na főge­rin­cé­ről nem nyí­lik annyi kilá­tó­pont a kal­der­ára, illet­ve a vul­kán­roncs is meg­bil­lent nyu­ga­ti irány­ba, ezért min­den kis kilá­tó­he­lyet meg kell becsül­ni a főge­rin­cen futó piros jel­zés men­tén. Ilyen kilá­tó­hely a csúcs­tól észak­ra, 600 méter­re lévő Kat­ru­sa (1380 m), ahol mind­két irány­ba kitér­he­tünk egy-két fotó ked­vé­ért. Továb­bi 1 kilo­mé­ter­re észak­ra a Strun­ga (1300 m) szik­lá­i­ról is pazar kilá­tás nyí­lik a kal­der­ára.

A Polyá­na azon­ban nem­csak a geo­ló­gu­sok és vul­kano­ló­gu­sok ked­venc tere­pe: a maga­sabb régi­ók ős buja vadon­jai is külö­nös érté­ket kép­vi­sel­nek, oly­annyi­ra, hogy 1990-ben az UNESCO bio­szfé­ri­kus rezer­vá­tu­mai közé is beke­rül­tek. A piros jel­zés men­tén, a Hátul­só-Polyá­na kör­nyé­kén mesé­be illő, elva­dult fenyő­er­dő­be hato­lunk be. Mivel faki­ter­me­lés nyo­ma­i­val itt nem talál­ko­zunk, évszá­za­dok óta érin­tet­len ősfeny­ves vesz körül min­ket. A páf­rá­nyok­kal borí­tott alj­nö­vény­zet, a mohás kövek és a kidőlt régi fák vad­re­gé­nyes körí­tést adnak túránk­nak. A modern, fais­ko­lák­hoz szo­kott váro­si ember­nek ez káosz­nak tűn­het, pedig való­já­ban az őser­dő­ben orga­ni­kus rend van, ahol min­den fűszál­nak és kor­hadt fának meg­van a maga sze­re­pe.

A gerin­cen tovább halad­va még a Brus­ni­ans­ky grun és a Buko­vi­na kör­nyé­ke is tar­to­gat kilá­tást a kal­der­ára, de akár tovább is túráz­ha­tunk a Libet­bá­nyai-Vepor felé, vagy vissza­tér­he­tünk a Hotel Polya­ná­hoz, amely­nek büfé­je hét­vé­gen­ként nyit­va van. Itt talá­lunk erdei fahá­za­kat is, így akár több napot is eltölt­he­tünk a hegy­ség vadon­já­ban. A Polyá­na egy klasszi­kus vul­kán­tú­ra kere­té­ben is meg­hó­dít­ha­tó: Hor­hát­ból indul­va egy kör­tú­ra kere­té­ben jár­hat­juk végig a kal­de­ra pere­mét (40 km, 1400 m szint).

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a Polyá­na csú­csa.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 133. rész: Polyána — Kalandozás a kaldera körül