A szénbányászat egykori központja Lupény. Az 1900-ban épült katolikus temploma a dicső magyar múltat hirdeti. Meg kell állni Krisztus keresztje előtt, és szembesülni a faragott kopjafa üzenetével. Maga az anyaföldbe kapaszkodó gyökér; benne a kő, az ezeréves határkő egy darabkája várja, hogy egyszer visszatérjen méltó helyére…
Mert Isten háza a szórványvidéken a hit mellett a magyar anyanyelv és kultúra szentélye is, és amíg vannak hívek, addig él a remény. A lupényi reformátusok temploma a helyi felekezetek összefogásával épült, 1913-ban.
Az 1911-ben épült vulkáni templom méretei is az egykor népes magyar közösségre utalnak. A lélekmentés az iskola mellett e falak között folytatódik.
Ahogy határvidékeinken lenni szokott, voltak történelmi idők, amikor a Zsil-völgyében fegyverrel kellett megvívni honvédő harcainkat. Lehet emlékműveket döntögetni, de a lelkekből nem lehet kitörölni a hős magyar lovagok emlékét. Kendeffy Miklósét sem, aki 1455-ben a Vulkán hágó környékén esett el a törökkel vívott ütközetben.
A Vulkáni hágón át vezető út a békésebb időkben is fontos közlekedési útvonal volt Erdély és Olténia között. A Vulkán-hegység e remekbe szabott gyephavas vonulatait láthatták, akik anno átkeltek a postakocsik útján.
Iszkrony a Maderspach családról híres, ugyanis ők indították el a 19. század elején a szénbányászatot a Zsil-völgyében. Egykori kúriájuk pompás dendrológiai parkjából csak egy árva, de annál nevezetesebb tulipánfa maradt életjelül, amit még 1880-ban Maderspach Anna hozatott, egyenesen Párizsból.
A hegyvidéki ruszinok a mai napig „cárjukként” tisztelik Rákóczi fejedelmet. Ezt jelzi a Bovcár, vagyis „itt járt a cár” kifejezés is, amivel az Égermező feletti hegyet és a lábánál eredő forrást is illetik.
A Talaboron Égermező fölött, a Kraszna-havas aljában egy hatalmas víztározót találunk. A vízerőmű céljából létesített tározó első tervei még a magyar időkben, 1917-ben készültek, az előkészítő munkák pedig a “kicsi magyar időkben,” 1939-ben kezdődtek, aztán jött a háború, és végül a szovjetek építtették meg, hadifoglyokkal.
A Talabor-völgyében fekvő apró falu a máramarosi Darvay család ősi fészke, Darva. Egyik legrégebbi Kárpátalján. Számos archaikus eleme utal arra, hogy főbb részeit még a 15. században építették. Mai alakját később, a 17. században nyerte el.
Técső igen nagy múltra tekint vissza, a régi sóútvonalnak is köszönhetően mindig forgalmas hely volt, egyike az öt máramarosi koronavárosnak. Kiváltságait még a XIV. században Károly Róberttől kapta. Ma fontos végvára a Felső Tisza-vidék magyarságának. Árpád-kori eredetű temploma már 1546 óta a reformátusoké, ami a Kárpát-medence egyik leggazdagabb kazettás mennyezetű temploma.
A református templom előtt áll a XIX. századi kiváló festő, Hollósy Simon szobra, aki annak idején Técsőn alkotott és művésztelepet is létrehozott. Jellegzetes a Makovecz Imre tervezte parókia épülete is. És itt van a 19. században épült katolikus templom, amelynek tornya alatt volt egykoron az öt koronaváros levéltára.
A főtéren világháborús emlékművet 1944-ben lerombolták a szovjetek. Némi furfanggal végül sikerült a técsői magyarságnak visszaállítania.
Árpád-kori település Kiéte. A falu büszkesége a 13. századi román-gótikus stílusú temploma. Kiéte ma már régészeti lelőhelyeiről ismert. 1941-ben számos bronzkori urnasírt találtak hamvasztásos temetőjében. Az itt feltárt jelentős leletegyüttes adta a „kiétei kultúra” nevét.
Valahol itt húzódik a nyelvhatár. Innen északra már nem nagyon számíthatunk magyar szóra, annál inkább emlékeinkre. A Balog és a Rima folyók közötti dombon fekszik az Árpád-kori Karaszkó. Alig 150 lakójából már csupán egy vallja magát magyarnak. Vajon tudják-e Karaszkó új lakói, akik néha leülnek ide, a festett kazettás deszkamennyezet alá imádkozni, hogy ki az a kunokat üldöző alak, aki templomuk belső falát díszíti? A falu védőszentje, Szent László király, akinek itt található az egyik legjobban megőrzödött freskóciklusa.
Felsővály. Egy apró zug Gömörországban. A hegykoszorúval körülvett Vály-völgyének utolsó zsákfaluja. Alig 300-an élnek itt, főleg magyarok. Létüket jelzi a császár-dombi Árpád-kori erődített református templom jelzi.
A kistelepülés természeti környezete már a középkortól az erdőművelés és a gazdálkodás ideális színterét nyújtotta az itt élőknek.
