A Csíki- és a Gyergyói-medence vízválasztóján, a Gyergyói-havasok és a Hargita közötti Geréces-nyeregben foglal helyet Erdély egyik legjelentősebb hegyvidéki üdülőhelye, Marosfő.
Archives
Kilyénfalva
A Tekerőpatak és Újfalu között húzódó Kilyénfalva takaros házait alig több mint 800 székely magyar lakja.
„Kilyénfalva nemcsak legkisebb, hanem legújabb faluja is Gyergyónak”, írta Orbán Balázs. Persze a székelyek máshogy mérik az időt, itt az „új” is legalább párszáz éves. Egész pontosan 1616-ban említik először a települést a birtokösszeírásban.
Az 1761-ben épült templomot Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel.
Márton Áron lelki és szellemi utódja, Jakab Antal emlékét a templom mellett a közösségi házban kis könyvtár és emlékszoba őrzi. A püspök közel 13 évig raboskodott Románia kommunista börtöneiben, hitét mégsem tudták megtörni. 1980-ban vette át Márton Áron helyét és megyéspüspökként átvezette egyházát a hit- és magyarellenes rémuralom útvesztőin. Hálát is adott az Istennek, hogy kilyénfalvi székelynek teremtette.
Déva
„Tizenkét kőmives összetanakodék,
Magos Déva várát hogy fölépittenék.
Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.”
Kőmíves Kelemenné (népballada)
Így kezdődik a népballada, aztán tragikus véget ér: szerencsétlen Kőmíves Kelemen feleségét megfogták és bedobták a tűzbe, hogy legyen hamu, megkötni a falakat. Ez volt az ára, hogy a Maros völgye fölötti vulkáni kúpon álljon magos Déva vára. A legendás múltba vesző királyi vár a török háborúk idején nagy szerepet kapott és olyan birtokosai voltak, mint Hunyadi, Szapolyai, Bocskai vagy Bethlen. Még Dobó István is raboskodott itt, az unitáriusok meg egyházuk alapítójára, Dávid Ferencre büszkék, aki itt szenvedte el rabsorsát, és halt meg 1579-ben. 1849-ben a magyar honvédsereg szállta meg, és persze épp ekkor kellett felrobbanni a lőporraktárnak. Azóta pusztuló falai manapság kezdenek megújulni.
És szépen megújult a Várhegy lábánál álló Magna Curia épülete is, amit a 16. század végén építtetett Geszti Ferenc dévai várkapitány. A fejedelmek szálláshelyén élt egy ideig Bethlen István felesége, a „Murányi Vénusz”, Széchy Mária is. Aztán a fejedelmek kora lejárt és múzeum lett kúriájukból.
A város egykori központi szerepére emlékeztet a régi vármegyeháza tornyos épülete is, homlokán a Korvin-címerrel.
Déva rég elhagyott ferences kolostorát halálra ítélte a történelem. De a Mindenhatónak más terve volt az öreg épülettel. 1992-ben ideküldött egy ferences szerzetest, aki felújította és néhány utcán kallódó árva gyermek befogadásával útjára indította gyermekmentő misszióját.
Böjte Csaba testvér csodájának hamar híre ment, s a jóakaratú embereknek hála ma már Déván több száz, és Erdély szerte több ezer szerencsétlen sorsú gyermek élhet szerető családban, járhat magyar iskolába és templomba.
Csernakeresztúr
Csernakeresztúr református „régi magyarjai” mellé a múlt század elején bukovinai katolikus székelyek települtek, akik máig meghatározzák a település arculatát. A környék legnagyobb magyar közösségének otthont adó településen a faluturizmus is jól működik. A Bukovinából hozott értékeket bemutató Csángó tájházat 1994-ben szentelték fel.
Ruszkabánya
Ruszkabányán ma már csak a monogramját találjuk a hazáért halt bányamérnök, Madrespach Károly síremlékén. Itt érdemes megemlékezni azokról a virágzó reformkori időkről, amikor Maderspach Károly a Hofmann testvérekkel összefogva, feltárta a közeli érclelőhelyeket és felvirágoztatta a Ruszka-völgyét.
Ruszkabánya csillaga azonban lehanyatlott, a hegy nem adott több vasércet. Kínált viszont annál értékesebb márványt. Feljebb húzódva kicsit a Ruszka-patak mentén, a Ruszkicai bányatelepen gigászi márványtömbök jelzik: a „magyar Carrara” földjén járunk. A ruszkicai márvány jó hírnevét Ferenczy István szobrászművésznek is köszönheti, aki a Hofmann család révén jutott el ide és számos alkotásához innen szerzett be alapanyagot.
A “Holttenger hullámain” fekvő falvak
Szentbenedeken ma már csak egy elhagyatott kastélyt találunk. A Keresztúri család 16. században emelt rezidenciája egykor Erdély egyik legnagyszerűbb épületegyüttese volt. Fénykorát a Kornis családnak köszönhette, akiknek nemzedékei 1602-től 1948-ig éltek e falak között. Akkor aztán jött a csőcselék és lám csak por és hamu maradt a kifosztott falak között.
Egy újabb magyar sziget az Árpád-kori Bálványosváralja. Megújult kincse, XIII. századi eredetű temploma, ahogy a felekezeti helyzet változott, a 16. században előbb evangélikus, majd református kézbe került.
A falu felett emelkedő hegykúpon hajdan királyi erősség állt a Dés környéki sóbányákhoz vezető út védelmében. A 16. században e régi vár köveiből épült fel a medencében Szamosújvár.
Magyardécse a cseresznyéjéről híres. Magyarok lakják, és tartják még magukat. Ezt hirdetik becsben tartott emlékműveik is.
A nagy múltú erdélyi család, az Apafiak ősi fészke Apanagyfalu. Itt még egyben van, és az életet hirdeti a régi templom, kertjében a tölgyfából ácsolt harangtoronnyal és az anyai ágon innen származó matematikus, Bolyai János szobrával.
Szentmáté megújult gótikus temploma és a harangláb újjászülető közösségről ad hírt.
Ördöngősfüzes
A Mezőség északi kapuja és egyik legősibb magyar települése, Ördöngösfüzes. Legendás nevének második tagját, a füzest a vidék fűzfáiról kapta, de honnan eredhet az ördöngös előtag? Egyesek a környék veszedelmes, lápos, mocsaras helyeiből származtatják. Egy 1587-es feljegyzés már a református paplakban garázdálkodó ördögről számol be.
Szamosújvár
A fiatal várost a 17-18. században a tatárok elől Moldvából Erdélybe menekülő örmények alapították és virágoztatták fel. Századokon át legfontosabb erdélyi központjuk és az örmény katolikus püspökség székhelye volt. A gondosan tervezett városnak szinte minden épülete az örmény múltról mesél, de ma már kevesen élnek itt az őslakos népességből.
A hatalmas örmény katolikus székesegyházat 1804-ben szentelték fel. Egészen az 1950-es évekig örményül prédikáltak itt. A közösség legnagyobb becsben tartott ereklyéje külön mellékkápolnát kapott. A „Krisztus levétele a keresztről” című festmény úgy tartják Rubens munkája. I. Ferenc császár személyesen adományozta a szamosújvári örményeknek hálából rendszeres anyagi támogatásukért.
Van itt még egy ikonikus épület, az örmények előtti korból, aminek a nevét is köszönheti a város. Egy ősi vár helyén a 16. században Martinuzzi Fráter György bíboros épített palotát. A fényűző kastélyból 1786-ban komor börtön lett. Volt egy rabja, akinek szelleme eggyé vált Szamosújvár nevével. Ahogy a betyárnóta is mondja, szökési kísérletei után 1873-ban a szegedi csillagból ide szállítottak át az alföldi puszta legendás betyárját, Rózsa Sándort. Itt is végezte be a földi harcot, egyszerű sír jutott neki a rabtemetőben, de a koszorúk jelzik, szelleme örökké él.
A börtönt a román kommunista hatalom az ország egyik legrettegettebb büntetőhelyévé tette. A rabtemetőben emlékezzünk meg a vörös rémuralom ártatlan áldozatairól is.
Füzesmikola
A dombok között bújik meg Erdély egyik legjelentősebb búcsújáró helye, Füzesmikola. Ez is csak egy eldugott kis falu volt a sok közül, apró fatemplommal, ám 1699-ben minden megváltozott, amikor a Szűzanya ikonja könnyezni kezdett. A csoda híre végigfutott Erdélyen, azóta hívek tömegei jönnek töretlenül a mikolai könnyező Máriához. A kegyhelyre bazilita kolostor is épült, amit a görögkatolikus egyház 1948-as fölszámolása után az ortodoxok vettek át és sajnos ki is sajátították a kegyhelyet.