A fia­tal várost a 17–18. szá­zad­ban a tatá­rok elől Mold­vá­ból Erdély­be mene­kü­lő örmé­nyek ala­pí­tot­ták és virá­goz­tat­ták fel. Szá­za­do­kon át leg­fon­to­sabb erdé­lyi köz­pont­juk és az örmény kato­li­kus püs­pök­ség szék­he­lye volt. A gon­do­san ter­ve­zett város­nak szin­te min­den épü­le­te az örmény múlt­ról mesél, de ma már keve­sen élnek itt az ősla­kos népes­ség­ből.

A hatal­mas örmény kato­li­kus szé­kes­egy­há­zat 1804-ben szen­tel­ték fel. Egé­szen az 1950-es éve­kig örmé­nyül pré­di­kál­tak itt. A közös­ség leg­na­gyobb becs­ben tar­tott erek­lyé­je külön mel­lék­ká­pol­nát kapott. A „Krisz­tus levé­te­le a kereszt­ről” című fest­mény úgy tart­ják Rubens mun­ká­ja. I. Ferenc csá­szár sze­mé­lye­sen ado­má­nyoz­ta a sza­mo­súj­vá­ri örmé­nyek­nek hálá­ból rend­sze­res anya­gi támo­ga­tá­su­kért.

Van itt még egy iko­ni­kus épü­let, az örmé­nyek előt­ti kor­ból, ami­nek a nevét is köszön­he­ti a város. Egy ősi vár helyén a 16. szá­zad­ban Mar­ti­nuz­zi Frá­ter György bíbo­ros épí­tett palo­tát. A fény­űző kas­tély­ból 1786-ban komor bör­tön lett. Volt egy rab­ja, aki­nek szel­le­me eggyé vált Sza­mo­súj­vár nevé­vel. Ahogy a betyár­nó­ta is mond­ja, szö­ké­si kísér­le­tei után 1873-ban a sze­ge­di csil­lag­ból ide szál­lí­tot­tak át az alföl­di pusz­ta legen­dás betyár­ját, Rózsa Sán­dort. Itt is végez­te be a föl­di har­cot, egy­sze­rű sír jutott neki a rab­te­me­tő­ben, de a koszo­rúk jel­zik, szel­le­me örök­ké él.

A bör­tönt a román kom­mu­nis­ta hata­lom az ország egyik leg­ret­te­get­tebb bün­te­tő­he­lyé­vé tet­te. A rab­te­me­tő­ben emlé­kez­zünk meg a vörös rém­ura­lom ártat­lan áldo­za­ta­i­ról is.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 142. rész: Szamosi Mezőség — “Holttenger” magyar szigetei