A fiatal várost a 17-18. században a tatárok elől Moldvából Erdélybe menekülő örmények alapították és virágoztatták fel. Századokon át legfontosabb erdélyi központjuk és az örmény katolikus püspökség székhelye volt. A gondosan tervezett városnak szinte minden épülete az örmény múltról mesél, de ma már kevesen élnek itt az őslakos népességből.
A hatalmas örmény katolikus székesegyházat 1804-ben szentelték fel. Egészen az 1950-es évekig örményül prédikáltak itt. A közösség legnagyobb becsben tartott ereklyéje külön mellékkápolnát kapott. A „Krisztus levétele a keresztről” című festmény úgy tartják Rubens munkája. I. Ferenc császár személyesen adományozta a szamosújvári örményeknek hálából rendszeres anyagi támogatásukért.
Van itt még egy ikonikus épület, az örmények előtti korból, aminek a nevét is köszönheti a város. Egy ősi vár helyén a 16. században Martinuzzi Fráter György bíboros épített palotát. A fényűző kastélyból 1786-ban komor börtön lett. Volt egy rabja, akinek szelleme eggyé vált Szamosújvár nevével. Ahogy a betyárnóta is mondja, szökési kísérletei után 1873-ban a szegedi csillagból ide szállítottak át az alföldi puszta legendás betyárját, Rózsa Sándort. Itt is végezte be a földi harcot, egyszerű sír jutott neki a rabtemetőben, de a koszorúk jelzik, szelleme örökké él.
A börtönt a román kommunista hatalom az ország egyik legrettegettebb büntetőhelyévé tette. A rabtemetőben emlékezzünk meg a vörös rémuralom ártatlan áldozatairól is.