A Kürtös-patak völgyében az Árpádok kora óta ücsürög Zsély. Ez a vidék már a Zichyek ősi uradalma volt. Ezt jelzi birtokuk központja, a 18. századi kastélyuk címere is. A középkori eredetű templom helyén 1771-ben gróf Zichy Ferenc győri püspök építtetett új templomot Szent Imre herceg tiszteletére.
Archives
Ipolyvarbó
Itt is a Széchenyiek, majd a Forgáchok tették le a névjegyüket, de a legnagyobb hatással a 18. századtól birtokos Szentiványi család volt a falura. Aztán az országgal elveszett birtokuk és kastélyuk is. Amikor olyan győztesek írták a történelmet, akiknek csak térkép volt-e táj; talán nem gondolták, hogy lesznek az Ipoly mentén hazafiak, akik ellenállnak az igazságtalan diktátumnak. Amikor 1919-ben Varbót megszállták a csehek, a helyiek Gyarmathoz hasonlóan innen is kiverték a megszállókat. Akkor még volt nemzeti ellenállás. Nézzük, mi maradt mára. A tengerré duzzadt Ipolyon egy recsegő gyaloghíd, partján egy Trianon emlékkereszt hirdeti az Ipoly-menti falvak lelki kötelékét.
Szécsénykovácsi
Szécsénykovácsi a Krúdyk ősi fészke. Az író, Krúdy Gyula dédszülei hagyták el a falut, így ő már nem itt élt, se többször visszatért ide, a vidéket több művében is említi.
Szécsény
A Kacsics nemzetségből hogy lett Szécsényi család? Erre ad választ Ipoly parti ősi birtokuk neve: Szécsény. A kisváros, amely a királytól már csaknem hétszáz éve Budával megegyező jogokat kapott, s hamar hazánk egyik védőbástyája lett. Aztán jött a török rabiga, majd a császáriaktól szenvedett sokat. Persze, hogy a kuruc szabadságharc Nógrádban is hamar lángra lobbant. Olyannyira, hogy 1705-ben a Szécsény melletti borjúpást mezőre hívta össze II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem a kuruc rendek első magyarországi országgyűlését, hogy a vármegyék és püspökségek küldöttei megformálják a Habsburgok ellen küzdő kurucok államát.
Szécsénynek még ferde tornya is van. A városháza előtt álló Tűztorony alatt megcsúszott a talaj, de talán már nem is bánják a helyiek, hisz így válhatott a város ismert jelképévé.
A szépen felújított sétálóutca a barokk kastélyhoz vezet. A Szécsényi család középkori várkastélya helyére építették a Forgáchok az 1750-es években. Ma már múzeum működik benne.
A kastély mellett már 1332-ben pápai engedély volt a ferences templom és kolostor építésére. A hit évszázados falai közé az elűzött ferencesek csak 1989-ben térhettek vissza.
Rimóc
Akárcsak Hollókő, Rimóc is megsínylette a török hódoltságot, de a palócokat kemény fából faragták. Sajátos észjárásukat és öntudatukat jól tükrözi a gazdag rimóci legendárium. Egy helyi mondás szerint „amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát, a rimóciak már visszafelé jöttek” – és bizony, ennek még képi ábrázolását is megtaláljuk a községháza falán.
Itt is szép számmal vannak palóc jellegű parasztházak. Az egyikben a palócföldi főkötők sokszínű világát ismerhetjük meg.
Csóka
Kanizsától délre a Tisza mentén a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott Csóka is. A kunok, majd a törökök dúlta település az 1700-as évek végén mezővárosi rangot kapott. Katolikus templomát a Marcibányi család támogatásával emelték 1809-ben. Csóka utolsó nemese, Marcibányi Lőrinc kastély építésébe is belefogott, ám halála után már az új tulajdonos, a Sváb család fejezte be művét.
A 20. század elején az első világháborúig Csókán vezetett ásatást a szegedi múzeum régésze, Móra Ferenc.
Törökkanizsa
Törökkanizsa már a 13. században jelentős település volt, korán kereskedelmi központtá fejlődött. Idővel átterjedt a Tisza jobb partjára is, ebből a részéből lett a mai Magyarkanizsa, amivel sokáig hajóhíd, majd 1975 óta új híd kötötte össze. A török uralom után sok nemesi család öregbítette a város hírnevét. Az egyik legrégebbi bánsági úrlakot Szerviczky György építtette 1793-ban.
Magyarmajdány
Amikor 1029-ben Csanád vezér a Tiszán átkelve egy dombon sátrat vert, megfogadta: ha legyőzi Ajtonyt, e helyen monostort építtet. Álmában egy oroszlán bíztatta: azonnal támadja meg az ellenséget. Fölébredve rögtön éjjeli támadást rendelt, s le is verte a lázadókat. Csanád lett a vármegye ispánja, s a fogadalom helyén felépítette a monostort, amit Oroszlánosnak nevezett el.
Nagykikinda
Kikinda Európai szintű agrártörténeti ritkasága az 1899-ben épült, ma is működőképes szárazmalom.
A kisváros ősidők óta lakott vidékének története a szokásos bánáti forgatókönyv szerint zajlott: a török hódítások alatt megsemmisült, utána szerb, német és magyar telepesek érkeztek, míg 1774-ben Mária Terézia a Nagykikindai kiváltságos kerület székhelyévé tette. Később Torontál vármegye egyik legnépesebb városává fejlődött, de a forradalmak és a háborúk rendesen elbántak lakóival.
1848-ban és ’49-ben is felkeltek a szerbek a magyarok ellen, amit Kiss Ernő és Perczel Mór vert le. 1944-ben is aratott a halál Kikindán, az itt létrehozott internáló táborokban rengeteg német és magyar végezte be sorsát.
Van Kikindának egy igazi különlegessége. A városi múzeum udvarán köszön ránk Kika, a hatalmas nőstény mamut csontvázának a rekonstrukciója.