A faúsztatók régi központja a több száz éves Feketevág. A festői kis községet 1804-ben József nádor is meglátogatta. Ennek emlékére Wiesner Ferenc emlékkövet állítatott, ami még ma is áll a kincstári erdészlak közelében. Feketevág ma már nem a nádori látogatásokról, hanem Felvidék legnagyobb szivattyús vízerőműjéről híres.
Archives
Algyógy
A Hunyad megyei Algyógy szívében egy telken két különleges templom áll őrséget az elmúlás felett.
Az Árpád-kori körtemplom Erdély egyik legősibb kerektemploma.
A másik, református templom egy korábbi helyén épült, s az 1930-as években nyerte el mai formáját. Sajátossága, hogy a hajdani római fürdő sírkövei, szobrai és az elpusztult református templom gótikus elemei épültek be falaiba.
Magyarigen, Boroskrakkó
Az Ompoly és az Igen pataka tájéka sötét múltbeli események szemtanúja volt. 1848-ban rengeteg magyart gyilkoltak le itt a románok pusztán származásuk miatt. Így volt ez Magyarigenen is, ahol 1848. október 27-én a császáriak asszisztálása mellett a román felkelők 187 magyar férfit végeztek ki. Egy obeliszk a tömegsír felett, ennyi az emlékük a római katolikus templom mögötti telken.
Magyarigent egykor a fejedelmi Erdély versailles-nak nevezték. Pompás barokk református temploma egészen különlegesnek számít Erdélyben.
Boroskrakkó története összefonódott Magyarigenével. Itt is volt vész bőven, és Krakkó annyira sem tudott talpra állni, mint Magyarigen. Az elnéptelenedő falu, a pusztuló közösség jelképe a magára hagyva őrlődő 12. századi temploma, és mellette a kettéhasadt régi kúria. 2011-ben nem több, mint 2 magyar lelket számláltak meg itt. Persze a mai állapothoz az is kellett, hogy 1848 októberében a magyar lakosság közel felét, 125 magyart végezzenek ki a román parasztok. És az is, hogy a megszállás idején, 1918-ban elkobozzák a magyar iskolát.
Gyulafehérvár
Erdély történelmi városa Gyulafehérvár. Már az államalapítástól kezdve innen, az erdélyi gyula egykori székvárosából kormányozták Erdélyt. Püspökségét Szent István alapította, volt az Erdélyi Fejedelemség fővárosa, otthont adott országgyűlésnek és fejedelemválasztásoknak is, és századokon át itt székelt Fehér vármegye. Már a várkapun belépve megborzong az ember egy pillanatra, hisz talán éppen itt állt az a kapu is, melyre Koppány felnégyelt testének egyik darabját felszegezték.
Gyulafehérvár rengeteg műemlékkel büszkélkedhet, ám funkciójuk teljesen megváltozott. Az Apor-palota, amit a 17. században épített Apor István, Erdély kincstartója, s ma már a December 1. egyetem rektori hivatalának ad helyet.
Közelében meg a híres Batthyáneum, amit Batthyány Ignác erdélyi püspök alapított, 1794-ben. Az 55.000 kötetes püspöki könyvtár kódexei világhírűek. Közöttük van a harmadik legrégibb összefüggő magyar nyelvemlékünket, a gyulafehérvári sorokat őrző kötet is, 1310-ből.
A tiszti kaszinó számunkra olyan, mint a versailles-i Trianon palota. 1918. december 1-én a románok nagygyűlése itt határozta el Erdély elcsatolását a Román Királysághoz. December elseje azóta is a legnagyobb román állami ünnep, a magyaroknak pedig gyásznap.
A város gótikus székesegyházát 1010 után kezdték építeni, amit a 16. századig folyamatosan bővítették. A török-tatár betörések, és az 1848 utáni események nem kímélték a templomot, ekkor magát a tornyot érte találat.
A székesegyház egy igazi magyat pantheon. Itt nyugszik többek között a törökverő Hunyadi János, és fia László. Egy másik mellékoltárnál Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem sírjánál hajtsunk fejet.
És gondoljunk az altemplomában nyugvó erdélyi fejedelmekre és püspökökre. Corvin Jánosra, Bethlen Gáborra, Báthori Andrásra, Bocskai Istvánra, Apafi Mihályra, I. Rákóczi Györgyre, Fráter Györgyre és Márton Áronra is. Többjük sírját is kirabolták, csontjaikat szétszórták.
Alvinc
Egykor Erdély központja volt Alvinc. A valamikori Martinuzzi-Bethlen kastély romjai hamarosan csak sírkövei lesznek a magyar időknek, amik arról mesélnek, hogy a grófi kastély fényes és véres események színhelye volt. A három részre szakadt ország erdélyi részének kormányzója, Fráter Martinuzzi György püspök kezdte el egy régi domonkos kolostor helyén a várkastélyt kialakítani, az 1540-es években. Ám befejeznie már nem sikerült, mert 1551-ben meggyilkolták. Hetvenöt késszúrással. Megcsonkított holtteste több mint hetven napig hevert a porban. A merényletet a Habsburgok tábornoka, Castaldo rendelte el, mert Bécsben nem bíztak az országegyesítésért taktikázó politikusban. De az életnek mennie kellett tovább, jöttek a Báthoryak, a Bethlenek, majd a török dúlás után az erdélyi püspökök, míg a 19. században már a Kemény család birtokolta. Itt született a jeles író Kemény Zsigmond is. És amit a török és az osztrák sem tudott elpusztítani, azt megtette végül a bolsevizmus.
A 18. században épült ferences templom és rendház folyosóin sem csoszognak már nagyszakállú, csuhás szerzetesek. Mégis, van remény, mert ma már az itt született kassai vértanúról elnevezett Pongrácz Szent István tanulmányi ház működik benne.
A középkori gótikus templomban már csak pár magyar léleknek szól a magyar nyelvű istentisztelet. A kommunizmusban raktárnak használt templom belsője szépen megújult.
Karánsebes
A Szárkő előterében, ahol az Erdélyi medencét, a magyar Alföldet és a román medencéket összekötő utak találkoznak, ott van Karánsebes. És ez a fekvése meg is határozta történelmét. A Temes jobb oldalán fekvő Sebes és a bal parti Karán egyesüléséből létrejött város etnikai és vallási tekintetben is színes. Már a 15. században Buda város kiváltságaival ruházták föl. Fénykorát az Erdélyi Fejedelemség idején élte. A törökök, később a rácok is rendesen megmarcangolták. Nem kevés viszály súlyosbította a város múltját, de mindig központi szerepe volt a vidéken. A 14. században a Szörényi püspökség központja volt, és ferencesek is működtek itt. A katolikus templom melletti kolostoruk puszta romjai emlékeztetnek a barátokra, szomszédságukban már a pár éve épített ortodox katedrális uralja a teret. Volt, hogy a Lugos–karánsebesi Bánság egyik székhelye volt, majd a határőrszervezet ezredének központja, máskor meg a bánáti ortodox püspökségnek is otthont adott. Aztán az újraszervezett Szörény vármegye székhelye lett, de a 19. század végén elvesztette városi, majd megyeszékhelyi rangját is. Hogy mit hozott Trianon, arra jó példa a főtéren Fadrusz János Ferenc József-szobra, amelyet 1919-ben elbontottak, hogy talapzatára egy román tábornok alakja kerüljön.
Gyergyócsomafalva
A hagyomány szerint a csomafalvi Várhegyen egy ősi vár, a rabonbánok sasfészke állhatott. A Farkasdomb nevű helyen meg egy bizonyos Csoma Ferencnek volt tanyája, amiből aztán a település keletkezett. Dúlták Apafi Miklós seregei, ritkította török és tatár, pusztította labanc, nem csoda, hogy a csomafalviak egy emberként álltak ki a ’48-as magyar forradalom mellett, és több mint 200 tisztet és honvédet adtak a szabadságharcnak. De a két világháborúban is sok csomafalvi adta életét a hazáért.
Úgy tartja a fáma, hogy amikor Neil Armstrong a Holdra lépett, a közvetítés egy kis időre megszakadt. Ugyanis szembe találta magát egy csomafalvival, aki épp hazatérőben volt egy rőcényi kokojzával a hátán.
A vészterhes múlt és a vad természeti viszonyok megkeményítették Csomafalva népét, és arra is megtanították: ha túl akarnak élni, elsőbbnek kell lenniük az elsőnél is.
Először egy kis fatemplomban, ma már az 1879-ben épült fényes templomban fohászkodik Istenhez a falu népe. Augusztus 20-án kardja köré gyűlve idézik meg első szent királyunk szellemét.
Különlegesek itt a székelykapuk, és büszke lehet a falui híres szülötteire is. Köllő Miklós mellett itt ringott a bölcsője Borsos Miklós szobrászművésznek is.
Magasmajtény
A Korponai-fennsík dombvidékét a patakok és kisebb tavak mellett elszórt házcsoportok teszik mozgalmassá. Ezek a hegyi szállások, tanyák az úgynevezett „lázak”, ahova a környező községek lakói nyaranta kiköltöznek gazdálkodni, hogy aztán télen megint a védett faluba húzódjanak. Egy ilyen jellegzetes magasra épült falu Magasmajtény, régi-új nevén Hrussó is.
A bozóki apátság régi tartozékát a 17. század végén nagy kolerajárvány pusztította. A túlélők a falu feletti Magas-Majtény hegyének tetején fogadalmi kegykápolnát emeltek.
A mezőgazdaság és állattartás mellett itt is nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, erre utalnak a mai napig bortárolásra használt, löszfalba vágott borospincék.
Amikor az 1938-as bécsi döntéssel Felvidék magyarlakta déli része visszatért Magyarországhoz, a szlovák nyelvű falucska a cseheké maradt. Ám lakói mégis az ősi országukhoz ragaszkodtak.
Lukanénye
A Csábi-patak völgyében ereszkedve egy szőlősdomb aljában foglal helyet az évszázados szőlőműves múlttal rendelkező Lukanénye. Ezt a falut is szülőföldjéhez makacsul ragaszkodó palóc nép lakja.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az egyik ritka felvidéki település volt, ahol a legutóbbi népszámlálás a magyarok gyarapodó számát mutatta. A Luka család ősi birtokának 18. századi kastélyában ma már a közösségi összefogásnak hála magyar alapiskola is működik.
De emlékezzünk meg azokról is, akik a sátáni időkben sem hagyták a templomot és az iskolát. Itt volt plébános Lénár Károly atya, akit a kommunista hatalom bátor hitvallása miatt 1951-ben bebörtönzött. A kínzások és megpróbáltatások ellenére sem alkudott meg az istentelen bolsevikokkal és mindhalálig kitartott hite, egyháza és magyarsága mellett.
Lukanénye máig élő gazdag népi hagyományokkal rendelkezik, mint például a téli tollfosztás.
A falu dalos kedvű lakóiról is híres. Kodály Zoltán többször gyűjtött itt énekeket.